Debrecen, debrecen...

Olyan jót mosolyogtam ma... :) Bandukoltam Debrecenben a Főtér felé délelőtt, és meglehetősen mulatságos kép tárult elém. A "Kisrefiben" ballagás volt, a "Nagyrefi" felől ballagott az osztály, Orando et laborando-t énekelve, szépen, ünneplőben, közben pedig azt vettem észre, hogy fekete-fehérbe öltözött pincérek futnak, egymással versenyezve, kezükben tálcával, azon egy pohár sört egyensúlyozva... Igen, ez Debrecen! Ahol a hagyomány, a múlt, és a bohém jelen oly' szépen megfér egymás mellett, hogy még csak meg sem botránkozik az ilyesmin ember, csak jót mosolyog. Debrecen - ami számomra több, mint egy város, hiszen eddigi életem harmadát éltem ott, olyan élményekre szert téve, amik talán soha nem vesznek el az emlékeimből, s olyan barátságokkal gazdagodva, amik, még ha változunk is, remélem, soha nem múlnak el - az a hely, ahol mindig van valami meglepetés, ahol soha nem lehet unatkozni, ahol érdemes eltölteni az embernek a szabadidejét, persze, ha megteheti valaki. Tegnap este az én három gimis Barátnémmal mi is újra megerősödtünk abban, hogy Debrecen örökre a szívünk csücske marad, hiszen annyi szép emlék köt bennünket oda. :)