„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,39)
A Bibliában számtalan Istentől jövő parancsolatot olvashatunk, és mindegyik nagyon fontos. Ám Jézus mégis kiemel kettőt a többi közül, melyek olyan erővel bírnak, mint egy másik sem, hiszen minden jónak az alapjai, ez pedig nem más, mint az, hogy szeressük Istent, és szeressük felebarátainkat (azaz embertársainkat), mint önmagunkat.
Ebből az elsőt legtöbbször könnyen tudjuk teljesíteni. Nyugalommal tölt el bennünket, hogy nem csak úgy „lógunk a levegőben”, hanem van értelme, célja az életünknek, és aki megalkotott minket, az minden nap szeretettel vesz körül bennünket, ha örömünk van, velünk örül, ha bánatunk van, letörli könnyeinket. Szeretjük Istent.
De hogyan szerethetnénk minden embertársunkat?! Hiszen olyan sokszor (talán egyre többször) tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb bánni az emberekkel, mindenki olyan bizalmatlan, ítélkeznek, vádaskodnak, bántanak… és olyan kevés azon emberek száma, akik őszinte szeretettel fordulnak felénk, elfogadva minket minden furcsaságunkkal, testi-lelki problémánkkal együtt. Node, mi hogyan fordulunk feléjük? Mi tudunk szeretettel, elfogadással fordulni azok felé, akik keserűek, elgyötörtek (azaz nehéz lelki terheket cipelnek), vagy mi is könnyedén rájuk sütjük a pecsétet, hogy gonoszak, rosszindulatúak? Jézus azt mondja, szeressük felebarátainkat, és ez azt jelenti, hogy nekünk meg kell hoznunk egy döntést: akarunk-e krisztusi szeretettel a szívünkben élni, vagy nem. Biztos vagyok benne, hogy Jézusnak sem volt mindig, minden emberrel egyformán könnyű dolga. De még a kereszten is tudott vádlóiért így imádkozni: „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”. Ma mi is döntsünk a szeretet mellett! Ámen
**************************
Imádság: Drága mennyei Édesatyám! Bocsásd meg, kérlek, hogy nem mindig sikerül szeretettel teljesen élnem a mindennapokat. Bocsáss meg, ha undok, szeretetlen, kedvtelen vagyok azokkal, akik közé Te helyeztél, hogy közöttük rólad tegyek bizonyságot. Bocsáss meg! Jézusért kérlek, hallgass meg! Ámen
*************************
A nap gondolata:
„Akkor mondhatod el magadról, hogy krisztusi szeretet van benned, ha amikor megbánt valaki, nem a saját fájdalmadra összpontosítasz, és nem visszavágáson gondolkodsz, hanem megpróbálod megérteni, milyen lelki sérülés késztette a másik embert arra, hogy téged bántson.” (F-CS.A.)
