Teázom

Az egész a betegségemmel kezdődött. A betegségemhez kapcsolódó diétával. E szerint ugyanis reggelire nem szabad tejterméket fogyasztani. Tej nélkül pedig mit ér a reggeli tejeskávé... ugyebár.
Igazából csak az íze miatt ittam. Régebben még annyira kávé-függő voltam, hogy a konyhába is csukott szemmel vánszorogtam ki reggel, és csak akkor sikerült felébredni, gondolkozni, még imádkozni is, amikor elkezdtem magamba csorgatni a kávét. Napi sok kávé lecsorgott aztán még.
Majd egy nap, jó pár éve már, péntekre esett október 23., szabad nap volt, és reggel nem ittam kávét, mondván, hogy nem kell teljesen felébrednem. Aznap nem ittam kávét. Egyáltalán. És másnap sem. És azután sem. Talán egy év is eltelt úgy, hogy nem ittam kávét. Nem kívántam. Aztán egyszer csak kedvem támadt meginni egy tejeskávét. És valahogy kialakult, hogy ha nem is minden reggel, de többnyire, egy nagyon könnyű, nagyon tejes, nagyon édes kávéval indítsam a napot. És most nem ihatok reggel tejet... hát így kezdődött.
S hogy kitöltsem ezt a reggeli űrt, újra barátságot kötöttünk a teával. Voltak korábban teázós időszakaim, és persze télen literszám isszuk, de ez most más. Valami különleges, kellemes érzés tölt el, amikor reggelente elkészítem, majd elkortyolgatom a kis csésze teámat. Ami lehet bármilyen. De nagyon jól esik. Talán azért, mert bár még melegek a nappalok, az ősz már itt settenkedik körülöttünk, és már a mamuszomat is fel kell húznom a mezítlábamra, ha leülök dolgozni valamit.
Teázom. Olyan egyszerű, olyan hétköznapi dolog. És mégis, milyen sokat tud változtatni azon, hogyan indul egy nap...

Új recept

Nos, íme a legújabb próbálkozásom. A göngyölt májat ismerjük, szeretjük, de most valami különlegeset szerettem volna készíteni, valami újat. Így történt, hogy kiklopfoltam néhány szelet karajt, félbe vágtam őket, beforgattam borsos-fokhagymás pácba, hűtőbe tettem. Összevágtam két szál újhagymát, egy piros kaliforniai paprikát, egy marék rukkolát, egy marék metélő petrezselymet, és ezeket jól összekevertem. A csirkemájat megtisztítottam, elővettem a husit, egy-egy szeletre pakoltam egy darab májat és egy nagy csipet zöldséget, majd összetekertem, és hogy még ízletesebb legyen, becsomagoltam bacon szeletbe. Szépen betettem ezeket a göngyölegeket a sütőtálba, rászórtam a maradék összeaprított zöldséget, öntöttem rá egy kis vizet, és másfél órára, lefóliázva betettem a sütőbe, majd levettem a fóliát, és még egy jó 25 percig pirítottam a tetejét.
Meglehetősen nagy sikert arattam vele... :) (A tál kb. 30 centi hosszú, így elképzelhető, hogy ezek csinos kis göngyölegek, nem nagy gombócok.)

 

Köretnek csőben sült kínai kelt készítettem hozzá, ami nagyon egyszerű, egészséges, de annál finomabb. Egy kínai kelt felkockázok, hozzá két-három vöröshagymát felkarikázok (sőt, most 3 szál répát is belekarikáztam), lehet bele snidlinget aprítani, vagy petrezselymet, attól függ, mi van otthon, de ha ezek elmaradnak, az sem baj. Egy nagy fazékba öntöm, 2 leveskockával, fél liter vízzel 10 perc alatt megpuhítom, majd leszűröm (levét nem kiönteni, később felhasználható olyan recepthez, ahol szükség van húslére), az egészet beleborítom egy jénaiba, két kanál tejföllel kikeverek egy tojást, rácsorgatom, a tetejére pedig szórok némi sajtot, s az egészet addig sütöm, míg a sajt szépen rá nem sül. Ezt nem fényképeztem le. Ám az én drága Férjuramnak ez is nagyon bejön (már többször kellett direkt az ő kedvéért készíteni (: ). 

  

Öröm

Olyan boldog vagyok! Picit elszomorodtam hétfőn, mert van néhány gyermek, akik tavaly még jártak hittanra, most pedig nem. Van köztük olyan, aki azért, mert már nem ide jár iskolába, de van olyan, aki ebben az évben nem szeretné vállalni ezt a "kötöttséget", mert sokat kell tanulni, stb. Azt hiszem, érthető, hogy ez utóbbi nem esett jól a lelkemnek. Ám a mai napon, amikor összesítettem a jelentkezőket, örömmel konstatáltam, hogy bizony, még így is több hittanos lesz ebben az évben, mint az elmúlt évben :)
Kérem Isten áldását erre a tanévre is, hogy a nevéhez méltóan tudjuk eltölteni együtt a csemetékkel ezeket az órákat. S imádkozom azokért a gyermekekért, akik most nem jelentkeztek, hogy ne távolodjanak el Istentől, s akár év közben is, térjenek vissza közénk! :)

Keresztszülők lettünk! :)

Még nem is osztottam meg Veletek azt a nagy örömünket, hogy keresztszülők lettünk. A nyári forgatag kicsit kizökkentett a valamennyire rendszeres blogolásból, és sok mindent, ami történt velünk, amit szívesen megosztanék, elnapoltam - ami a lejegyzését illeti. Talán apránként majd felkerülnek ide. De ami - számunkra - a legmeghatóbb esemény volt a közelmúltban, az nem más, mint hogy Kupai-Szabó Pannit a keresztvíz alá tarthattuk. :) Édes kis csöppség, gyermekkori - hogy Anne Shirley szavával éljek - kebelbarátnőm és kedves férje második kislánya. Engem még soha nem ért az a megható, egyben felemelő megtiszteltetés, hogy keresztanyukának kérjen meg valaki. Ez egy nagyon felelősségteljes dolog. Nekem nem adatott meg az, hogy a keresztszüleimmel szoros, lelki kapcsolatom legyen. Csak kérni tudom Istent, hogy mi tényleg hadd lehessünk olyan keresztszülők, amilyet Timiék elképzeltek Pannikának, teljesítve azt a fogadalmat, amit tettünk Isten és a gyülekezet színe előtt. :)

Az áldott pihenés

Szabadságon vagyunk. Szomorú, de bizony úgy van, hogy ha az ember szeretne kikapcsolódni, úgy igazán, akkor el kell mennie otthonról, mert csak úgy tud nemet mondani a munkára. Ami pedig néha igenis kell. Mi most Hajdúszoboszlót választottuk, azon belül is egy csodálatos helyet - köszönhetően a féláras kuponnak, amit még nyár elején sikerült begyűjtenem :) Elő is jegyeztettem magam mára egy anticellulitiszes kezelésre, aminek egy része elég félelmetesen hangzik, de az a 8 kiló, amit az elmúlt hetekben sikerült leadnom, erőt ad mindenhez :) Na jó, ez enyhe túlzás, de kétség kívül nagyobb lelkesedéssel vetem bele magam az ilyen szépítészeti dolgokba. Jó tudni, hogy mi volt az oka ennek a nagymértékű kigömbölyödésnek, és jó tudni, hogy ellenszere is van. És persze jó rásegíteni is egy kicsit. Így ma reggel levonultam a fitness gépekhez, és elindultam a hegyre. No, nem kell félteni, nem vittem túlzásba, inkább csak egy kisebb dombocska volt, de olyan kellemesen kiizzasztottam magam. Jó érzés az is, hogy könnyebben mozgok, könnyebben rá tudom venni magam az ilyesmire is.
Hmm. Csend van, nyugalom. Olvasok, irkálok, imádkozom, pancsolok, és mindezt úgy teszem, hogy tudom: kell ez a pihenés, mert egy igazán mozgalmas és tartalmas nyár után, kezdődik egy újabb szolgálattal teli év.
És mielőtt még bárki megbotránkozna: természetesen a hittanos jelentkezési lapokat tegnap kiosztottuk, ám az első héten még úgysem tudok órát tartani, mert most tisztázódik, hogy hova férnek majd be a hittan órák. :)