“…sokszor lehajoltál hozzám.” (Zsoltárok 18,36)
Voltál már úgy, hogy azt érezted, nem bírod tovább? Hogy amit Isten vár tőled, azt képtelenség véghez vinni? Hogy amikor átvészteltél valamit, amiről már azt gondoltad, hogy több a soknál, hírt kaptál egy újabb próbatételről, amin kínodban már csak nevetni tudtál, és azt mondtad, hogy ezt már még Isten sem gondolhatja komolyan? Vannak ilyen időszakok az életünkben. Van, amikor úgy érezzük, erőnk felett próbál az Úr. Pedig… Ő csak annyi terhet tesz ránk, amennyit biztosan elbírunk. Csak elkényelmesedtünk. Olvastam minap egy elmélkedést arról, hogy korunk legnagyobb bálványa a kényelem. És van benne valami. Kényelemben lenni könnyű. Könnyen hozzá lehet szokni. De Istennek mások a gondolatai, mint a mieink, és Ő sokszor más utakra vezet bennünket, mint azt mi elképzeljük. Sokszor nagyon más utakra. De amikor kitűz elénk egy célt, és elindít az oda vezető úton, akkor az azt bejáráshoz elegendő erővel is felruház, amit viszont akkor találunk meg magunkban, ha elkérjük tőle. Imádságban.
Ha pedig az imádkozásban nem kényelmesedünk el, hanem akár a terheink cipelése közben is fohászkodunk, megtapasztaljuk, hogy milyen sokszor lehajol hozzánk a mi Urunk, Istenünk, és megérezzünk, hogy újra és újra átölel minket.
Ezerféleképen meg tudja simítani a lelkünket. Ne zárkózzunk be a problémák, vagy a próbatételek, feladatok közé! Nyíljunk meg Isten előtt, hogy megérezhessük mindenkori jelenlétét az életünkben! Ámen
Imádság: Drága mennyei Édesatyám! Kicsinyhitű vagyok megint, bocsáss meg nekem! Nehéz elhinnem, hogy ennyi terhet kell cipelnem, de lehet, hogy csupán azért, mert korábban nem volt szemem arra, hogy meglássam, mit kívánsz, mit tegyek. De az is lehet, hogy az eddigi kevesebb feladat jó elvégzését jutalmazod a sok célkitűzéssel, hiszen szent Igédben is azt olvassuk, hogy „kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután”. Kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy meglássam a Te útmutatásodat, és különbséget tudjak tenni az értelmetlenül vállalt plusz feladatok, és az általad rám bízott küldetések között! Jézusért kérlek, hallgass meg! Ámen
A nap gondolata:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.” (Ady Endre: Az Úr érkezése - részlet)
