2010. nov. 25.
2010. nov. 11.
Temetés
Tegnap este megdöbbentő "élményben" volt részem...
Csörgött a telefonom, és egy szomorú, vékony hang szólt bele, hogy legyek kedves, engedjem be őket, a kapuban állnak, temetést intézni jöttek. Kimentem. A sötétben is jól láthatóan meggyötört fiatal pár állt a kapuban. Megkérdeztem, ki halt meg. A fiatalasszony elcsukló hangon mondta: "A kislányom."
Negyedik éve vagyok gyakorló lelkész. Sajnos elmondhatom, hogy sok temetés van már mögöttem, főleg, mióta két településen végzem a szolgálatokat. Mégis ott álltam, és nem tudtam mit mondani. És azóta is itt motoz bennem a kérdés: "mit lehet mondani annak a szülőnek, aki örömmel, szeretettel várta a gyermekét kilenc hónapon át, majd boldogan hazavitte a családi fészekbe, mit sem sejtve arról, hogy a kislány pici szívét már megtámadta a ragadozó..., s végül 28 együtt töltött nap után el kellett engednie, vissza kellett adnia gyermekét?! Mit?"
A bemutatkozásomhoz azt írtam, ide a blogba, hogy szeretném megosztani az olvasókkal Isten azon csodáit, amikkel találkozom. Hogy hol látom ebben a szomorú történetben a csodát?
Ott, hogy a szülőknek nem volt része kilenc hónap rémálomban, a szülést megelőzően. Urunk megadta nekik azt, hogy születendő gyermekükre ne rettegéssel gondoljanak.
Látom ott is, hogy ez a halálosan beteg picike nem szenvedett sokáig. Fájdalmasan rövid életében szülei szerették, és gondját viselték, minden erejükkel.
És láttam a csodát abban, ahogyan ezek a szülők eljöttek hozzám. Csendesen, szerényen, alázattal hordozva az igazán nem mindennapi terhet, Isten vígaszát várva, nem pedig egy társadalmi szónok szavaira bízva magukat...
A temetés jövő héten lesz. Nem tudom még, mit fogok mondani, hogyan fogom nekik megpróbálni felmutatni ezeket a csodákat.
Csörgött a telefonom, és egy szomorú, vékony hang szólt bele, hogy legyek kedves, engedjem be őket, a kapuban állnak, temetést intézni jöttek. Kimentem. A sötétben is jól láthatóan meggyötört fiatal pár állt a kapuban. Megkérdeztem, ki halt meg. A fiatalasszony elcsukló hangon mondta: "A kislányom."
Negyedik éve vagyok gyakorló lelkész. Sajnos elmondhatom, hogy sok temetés van már mögöttem, főleg, mióta két településen végzem a szolgálatokat. Mégis ott álltam, és nem tudtam mit mondani. És azóta is itt motoz bennem a kérdés: "mit lehet mondani annak a szülőnek, aki örömmel, szeretettel várta a gyermekét kilenc hónapon át, majd boldogan hazavitte a családi fészekbe, mit sem sejtve arról, hogy a kislány pici szívét már megtámadta a ragadozó..., s végül 28 együtt töltött nap után el kellett engednie, vissza kellett adnia gyermekét?! Mit?"
A bemutatkozásomhoz azt írtam, ide a blogba, hogy szeretném megosztani az olvasókkal Isten azon csodáit, amikkel találkozom. Hogy hol látom ebben a szomorú történetben a csodát?
Ott, hogy a szülőknek nem volt része kilenc hónap rémálomban, a szülést megelőzően. Urunk megadta nekik azt, hogy születendő gyermekükre ne rettegéssel gondoljanak.
Látom ott is, hogy ez a halálosan beteg picike nem szenvedett sokáig. Fájdalmasan rövid életében szülei szerették, és gondját viselték, minden erejükkel.
És láttam a csodát abban, ahogyan ezek a szülők eljöttek hozzám. Csendesen, szerényen, alázattal hordozva az igazán nem mindennapi terhet, Isten vígaszát várva, nem pedig egy társadalmi szónok szavaira bízva magukat...
A temetés jövő héten lesz. Nem tudom még, mit fogok mondani, hogyan fogom nekik megpróbálni felmutatni ezeket a csodákat.
De kérlek Téged, kedves Olvasó, hordozd imádságodban ezt a Családot! Imádkozzunk azért, hogy megnyugvást és vígaszt találjanak.
2010. nov. 9.
Közeleg...
Megállíthatatlanul, feltartóztathatatlanul közeleg a Karácsony. Nem tudom, ki hogy van vele, én már nagyon várom. Bár én egész évben várom... Valami olyan varázsa van ennek az ünnepnek, ami magával ragadja az embert.
Szombaton bementünk egy bevásárló központba. Hegyekben állt már a karácsonyfa dísz, a műfenyő, a Mikulás figurák és a karácsonyi ajándéknak kínált ezer és ezer lom... Személy szerint engem ez jó érzéssel tölt el, hiszen ilyenkor beindul a fantáziám, és máris a lelki szemeim előtt lebeg az otthonom, ahogyan karácsonyi dekorációban pompázik. Megvannak az illatok, a fények, az ízek, amik egyből beugranak, ha december 24-ére gondolunk. Ugyanakkor elszomorító az a tudat, hogy sokaknak csak erről szól az ünnep. Nincs mögötte tartalom, "csak" annyi, hogy ilyenkor összejön a család, és eszünk egy jót, és megajándékozzuk egymást méregdrága dolgokkal, amikre talán vágyunk, talán nem. Ha azt mondom, hogy a mi családunkban nem az ajándék árán, nagyságán van a hangsúly, néhányan csodálkozva néznek rám. Nem. Nálunk a hangsúly azon van, hogy megünnepeljük a Karácsonyt, megünnepeljük Jézus Krisztus születésnapját, és megünnepeljük azt, hogy vagyunk egymásnak. És mindezt kevésbé drága, kevésbé nagy ajándékokkal is meg tudjuk tenni :)
Szombaton bementünk egy bevásárló központba. Hegyekben állt már a karácsonyfa dísz, a műfenyő, a Mikulás figurák és a karácsonyi ajándéknak kínált ezer és ezer lom... Személy szerint engem ez jó érzéssel tölt el, hiszen ilyenkor beindul a fantáziám, és máris a lelki szemeim előtt lebeg az otthonom, ahogyan karácsonyi dekorációban pompázik. Megvannak az illatok, a fények, az ízek, amik egyből beugranak, ha december 24-ére gondolunk. Ugyanakkor elszomorító az a tudat, hogy sokaknak csak erről szól az ünnep. Nincs mögötte tartalom, "csak" annyi, hogy ilyenkor összejön a család, és eszünk egy jót, és megajándékozzuk egymást méregdrága dolgokkal, amikre talán vágyunk, talán nem. Ha azt mondom, hogy a mi családunkban nem az ajándék árán, nagyságán van a hangsúly, néhányan csodálkozva néznek rám. Nem. Nálunk a hangsúly azon van, hogy megünnepeljük a Karácsonyt, megünnepeljük Jézus Krisztus születésnapját, és megünnepeljük azt, hogy vagyunk egymásnak. És mindezt kevésbé drága, kevésbé nagy ajándékokkal is meg tudjuk tenni :)
Mióta nem a családommal élek, Karácsony második napján gyűlünk össze nálam. És már most keresgélem a recepteket, hogy mi lenne a megfelelő étek, amivel kedveskedhetek a szeretteimnek. Idén eggyel többen üljük körbe az asztalt, hiszen a vőlegényem is velünk lesz :) És ha arra gondolok, hogy békében, szeretetben tölthetjük majd el azt a néhány mozgalmas, de csodás napot, már most repes a szívem :)
Szentimre pedig egy csodás hely :) Egy hely, ahol az emberek örömmel jönnek Szentestén a templomba, várva a gyermekek műsorát. Várva azt, hogy Istenünk Szentlelke beragyogja az ünneplést. Ahogy az egyik anyuka mondta tavaly: "Nekünk így ünnep az ünnep! Az Istentisztelettel együtt!"
Már most kívánok mindenkinek áldott készülődést, civódásmentes Karácsonyt, békés, boldog családi együttléteket! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)