"Három perces"

Volt már olyan, hogy nagyon ettél volna valami finomat, de semmi nem volt otthon? Nos, ha igen, és nem találtál megoldást a problémára, íme egy lehetőség:

4 ek liszt,
4 ek cukor,
2 ek kakaó,
1 tojás,
3 ek tej,
3 ek olaj,
3 ek csokidara (tortadekor "egérkaki")
1 csepp vanília aroma

Mindezt egy nagy bögrében összekutyulod, beteszed a mikróba 3-3,5 percre, és láss csodát! Kész a fincsi kakaós süti, ami lekvárral fenséges! :) Igen, elég a 3 perc! Hidd el, vagy ha nem, hát próbáld ki! :) Igen, borzalmasan kalóriadús... de van, amikor az embernek erre van szüksége :) Csak vigyázni kell, rá ne szokjunk! :)

Egészségedre!

"Home" Music / Sandrine Piau - Cum dederit

A világ, amiben élünk, annyi mocsokkal, annyi rosszal van tele, hogy néha megfeledkezünk arról, hogy tulajdonképpen szép, a maga teljességében, mégis a részletekben. Íme egy kis szösszenet, mely ezt mutatja. A zene pedig külön élménnyé teszi :)

Nem tudsz mindenki tetszésére lenni

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." Róm 12, 18




Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek nem tudsz a kedvére lenni? Nem számít, mit teszel, mennyire próbálkozol, vagy milyen kedves vagy velük. Egyszerűen nem tudsz mindenki kedvére lenni.
A Biblia azonban azt mondja, hogy nem is kell mindenkinek tetszened.
"Veszélyt rejt magában, ha azzal foglalkozol, mások mit gondolnak rólad" Péld 29, 25 -szabad fordítás
Érzelmi csapdába kerülsz, amikor azon aggódsz, mások mit gondolnak rólad. Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, azon a pénzen, ami nincs is meg, hogy aztán olyan embereket kápráztassunk el, akiket nem is kedvelünk – mindezt csupán azért, mert úgy gondoljuk, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell, ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ez ostobaság!

Jézus azt mondja: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Jn 5,30 . Még Jézus sem törekedett arra, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Egyesek azt szeretnék, ha esne az eső. Mások azt szeretnék, ha nem esne. Egyszer Texasban kőolajiparban dolgozó embereknek tanítottam. Ők azt szerették volna, ha felmegy az olaj ára, mi pedig azt reméltük, leesik. Még Isten sem tehet mindenki kedvére. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amire Isten sem törekszik.

A Lk 6, 26-ban Jézus azt mondja: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember…” Valószínűleg azért, mert az egyetlen alkalom, amikor mindenki jót mond rólad, az a temetésed!


Mindegyre talákozok olyan keresztényekkel, akik olyan emberekkel kénytelenek együttélni, akik megőrjítik őket. Azt állítják: „Próbáltam megbékélni azzal a személlyel, de elbuktam, és annyira bűntudatom van”. A valóság az, hogy ez nem biztos, hogy a te hibád. Lehet, hogy a személy, akivel békességre próbálsz jutni, rendkívül nehéz eset.


Tedd azt a személyt az Úr kezébe, és arra összpontosíts, hogy Isten tetszésére legyél.

Daily Hope by Rick Warren

TISZTA SZÍVBŐL

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.

Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.

Látod,... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással.

Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek az üregek, hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.

Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

(Ismeretlen szerző)

Lánykérésem története

Az ember, ha nőből van, általában valami mesés, csodaszép lánykérésről ábrándozik. Olyanról, amit soha nem felejt el, olyanról, amire ha rágondol, könnybe lábad a szeme, amit büszkén mesél a barátnőinek, s amitől még az édesanyja könnye is kicsordul, mikor meghallja... Nekem ilyen lánykérésben volt részem, 2010. augusztus 20-án, Lillafüreden... Mesélem... :)
19-én érkeztünk meg Lillafüredre, a Palotába. Csodás épület, mesés látvány. A hegyekkel körülvett kastély, csupa-csupa muskátli, zöldeskéken csillogó víztükör a Hámori-tavon... Álom. 114-es szoba. Kiváló! Tiszta, kényelmes, hangulatos, szép. Vacsora bőséges, hogy választani sem tudsz. Majd egy hatalmas fürdés a hotel alatti wellness centrumban, gőzkamrával, finn szaunával, és úgy érzed, máris más ember lettél.

20-án délelőtt, némi "úszkálás" után masszázs várt ránk. A masszőr csendben átgyúrt, kellemes volt, szinte elaludtam. Majd az ötlet: "Menjünk csónakázni!" Menjünk! Ahogy odaértünk, Guszti és a "csónakos" között feltűnő cinkos mosoly... Kérdem: "Miért?" "Drágám, mindent a maga idejében!" És elindultunk a Hámori-tóra csónakázni. Az idő remek volt, a madarak csiripeltek, a víz csendesen viselt minket a hátán. És akkor, egyszercsak, Guszti letette az evezőket, és letérdelt elém a csónakban! Megfogta a kezem, és elmondta, hogy amikor mi megismerkedtünk, ő mindent sötétben látott, de Isten, mint egy csillagot az égre, úgy helyezett engem az ő életébe. Egy csillagként, akit ő csodál, akinek a fénye, ha rásüt, akkor ő nagyon boldog. És éppen ezért, elneveztetett rólam egy csillagot a Nemzetközi Csillagregisztrációs Központon keresztül, a Cassiopeia csillagképben, Csillagom Csipes Anikó néven. Azért ebben a csillagképben, mert ez egész évben látszik, a világ bármely pontjáról. Csak ámultam, és nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek (hogy ezzel az elcsépelt, de igaz hasonlattal jöjjek...). És mindezek után elhangzott a kérdés, A KÉRDÉS: "Leszel a feleségem?" Még most, ahogy leírom is könnyes lesz a szemem, olyan szép volt ez az egész, olyan csöpögős, olyan romantikus, mint egy film, amin sírunk, és csokit majszolunk a magányos estéken...

Ám a válasz nem az volt, hogy igen-igen-ezerszer is igen!!!... Hanem az, hogy: "hogyhogy elneveztettél rólam egy csillagot???!!!" :) Milyen is az ember... :) De miután Guszti elmagyarázta, hogy is működik ez, elsírtam magam, mert tudtam, hogy ő engem, Csipes Anikót igazán szeret, úgy, ahogyan vagyok, és nemhogy lehozott nekem egy csillagot, hanem felvitt engem a csillagok közé! :) És kimondtam: "Igen, leszek a feleséged!" Hjaaaaj... de szép is volt... :)

Ahogy kieveztünk a partra, a "csónakos" kérdően nézett Gusztira, aki mondta neki, hogy igent mondtam. Mire ő gratulált, és azt mondta, hogy akkor ez a csónakozás az ő ajándékuk volt nekünk, és legyünk nagyon boldogok :) Ez is olyan kedves és megható volt :) (A cinkos mosoly azért volt, mert Guszti előtte lefoglalt egy olyan csónakot, ami garantáltan nem borul fel, ha letérdel benne... :) )
Majd elmentünk romantikus filmet nézni, moziba, aztán áztattuk magunkat kicsit, majd élő cigányzenével színesített vacsorán vettünk részt.
Ma pedig jöttünk haza... Mintha mesevilágból tértünk volna vissza a való életbe... Csodaszép volt az egész, olyan, amire igazán emlékezni fogunk egész életünkben. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem azt, hogy egy ilyen filmbe illő, romantikus lánykérésben lehetett részem, azzal a férfival, akit nagyon szeretek!
Köszönöm, Drágám! :)

Mára egy idézet és egy Ige

"Válogasd ki az aggodalom, a félelem és a szorongás beidegződéseit. Gondosan akaszd be őket szíved bizalmának, türelmének és humorának kamrájába."

"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." Máté ev. 6,34