Pünkösd

Három Istentiszteletet tartottam ma. Megkereszteltem három gyermeket. Lekonfirmált két leányzó is a gyülekezetünkben. Sokan voltunk a templomban.
Olyan nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hiszen a mai világban egyáltalán nem törvényszerű, hogy Pünkösdkor igenis legyenek keresztelősök és konfirmandusok... Sajnos. De mi ma örülhettünk annak, hogy új tagokkal bővültünk, és hiszem, hogy olyanokkal, akik nem fogják elhagyni az egyházat, csak azért, mert már túl vannak a konfirmáción.
Pünkösd van, az egyházunk születésnapjának nevezett ünnepünk, a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.
Isten velünk van! Minden nap, ahogyan megígérte. Bent él a szívünkben, és kapcsolatot teremt Isten és köztünk. De sokan nem veszik Őt észre... pedig mindenkiben ott él... De nem erőszakoskodik, nem dörömböl a szívünkön, hogy vegyük Őt észre, csak csendben szólongat, hogy figyeljünk rá.
Csendesedjünk el egy kicsit, és halljuk meg a hangját! Engedjük meg neki, hogy eltöltsön bennünket, ne zárjuk ki őt magunkból!

 

Az elcsendesedéshez egy kis segítség: 

http://www.youtube.com/watch?v=sqxbZq7d86Q&feature=related

Áldott ünnepet! :)

Őrá nézzünk!

"Akik Őrá néznek, azok felvidulnak."

Zsoltár 34,6

"...A sátán nem akarja, hogy ragyogó arccal járj ebben a világban. Mindent megtesz, hogy Isten közelébe ne juss. Vajon ha kijössz a csendességedből, meglátják-e, hogy ez az ember világosságot hozott? A világosság szentek szentjéből átsugárzik a szentélybe, és onnan a pitvarba. A szentély a lelked, az érzelemvilágod, az akaratod, a gondolataid. Ha Jézus benned lakik, az egész gondolkozásod más lesz. Másképp vélekedsz emberekről, családról, anyagiakról, munkahelyi problémákról. Másképp nézel azokra, akiket eddig ki sem bírtál. Akkor megjelenik benned Istennek a minden emberi értelmet felülhaladó szeretete. Mert a szentek szentjéből a szentélybe árad az Úr Jézus lelkülete. Csinálsz dolgokat, amiket addig nem akartál, mert Ő akarja csinálni. Összetörik a kemény, makacs nemakarásod. Mert más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz (Jn 21,18). A pitvart, külső életedet vajon Isten Szentlelke alakítja-e? A szemed nézését, a szájad mozdulását, az arcvonásaidat? Belülről kifelé árad a fény. Ne kívülről próbálj magadon változtatni - mindenki érzi, hogy hamis. Nem érzed, hogy sok torz van még a külsődön, ami nem egyezik azzal a személyiséggel, Aki benned lakik? A külső életeden keresztül látja a világ Jézust. Isten azért nem ragadott el, és vitt még haza bennünket, mert rajtunk és bennünk is végzi tisztító munkáját. A világ követeli: "Látni akarjuk a Jézust!" Ha bennünk él, tartozunk azzal, hogy láthatóvá tegyük számukra! Menj be a szentek szentjébe, kezdd el Őt csodálni, imádni, hogy átragyoghasson Jézus élete a te halandó életeden keresztül!"

(Trausch Liza)

 

 

 

Életünk legszebb napjainak egyike

Ezer és egy éve nem írtam a blogomba... Nem véletlen. Ezer és egy éve nem volt időm leülni, kicsit elmélázni, elcsendesedni annyira, hogy a gondolataimat még szépen csokorba szedve le is írjam.
Férjhez mentem... :)
Néhány hónapja még meghatódottan, magamat lányregény hősnőjének érezve ültem a csónakban a Hámori-tavon, mikor az én Drágám megkérte a kezem, most pedig már arra döbbentem rá, hogy házasságunk harmadik hetét éljük. :) Most is azt mondom még, hogy hihetetlen. De élmény! - ahogy egy nagy kedvenc film csetlő-botló főszereplője mondja (Hugh Grant - Notting Hill).
Az esküvő előtti hetekben az elképzelhető mindenféle dologgal bepróbálkozott "régi cimboránk", az ördög, hogy meggátoljon abban, hogy mind testben, mind lélekben felkészüljek a nagy napra. de végül nem jöttek be a számításai. Miért? Mert csodás Családom van, mert a Hugicáim minden lépésemet figyelték, hogy semmi gond ne legyen, sehol, mert minden olyan volt, amilyennek megálmodtam, mert ahhoz a férfihez mentem feleségül, akit hiszem, hogy nekem szánt az Ég, mert a nap minden percében ott volt az Isten áldása.
Sok mindenre nem emlékszem pontos részletességgel az esküvőt illetően - gondolom, a felfokozott hangulatnak köszönhetően :) ... De arra egészen pontosan, hogy mielőtt kiléptem az ajtón, mielőtt először meglátott a Jövendőbelim, talpig hercegnőnek öltözve, filmben éreztem magam. Mi több, a film egyik legfontosabb jelenete lehetett, mert lelassultak a filmkockák, hallottam, ahogy a fülemben dobog a szívem, belülről hallottam a lélegzetem, lassan kitárult az ajtó, és én kiléptem... Elmondani sem tudom, milyen érzés volt. Egy valóra vált álom. S tulajdonképpen az egész nap az volt... a Szeretteinkkel, a Barátainkkal, a lila dekorációval :) a cuki Vőféllyel, mindennel... Még most is könnyes lett a szemem, ahogy felidéztem. :)
Hálás vagyok. Mérhetetlenül.
És kérem az Istent, és hiszem, hogy meghallgatja a kérésemet: egész életünkben így érezzük az Ő jelenlétét, és így érezzük az Iránta való hálát!