Pihenés

A jó Isten megteremtette a Földet, majd megpihent. Ezzel, mintegy példát mutatva arra, hogy az embernek is hasonlóképpen kellene berendezkednie ebben a földi életben - szorgos munka, majd jól megérdemelt pihenés. (Nem véletlenül van utalás erre a Tízparancsolat 2 Mózes 20-beli változatában sem.) Mégis, milyenek vagyunk... lótunk-futunk, bármit képesek vagyunk megtenni, hogy a munkahelyeink megmaradjanak, az erőnk határait maximálisan kifeszítjük, arról nem is beszélve, hogy azért tesszük mindezt, hogy a családunknak jobb legyen, közben pedig sokszor épp a család az, ami megsínyli ezt a végeláthatatlan hajszát, legtöbbször pedig az egészségünk az, amit kockára teszünk azzal, hogy örökösen hajtjuk magunkat, két végéről égetve a gyertyát... Ezt várja tőlünk Isten? Nem. Tudunk ellene tenni? Sokan sajnos nem... Épp a fent említett okból kifolyólag, miszerint a nehezen megszerzett, még nehezebben megtartható munkahely megmaradjon, a család ne haljon éhen, ne váljon földönfutóvá, a gyerekek úgy nőhessenek fel, hogy a szülők becsülete megmarad, s ezt látva ők is a becsületes, munkás életre törekedő felnőttekké váljanak.
Hogy miért, hogyan jutott ez most eszembe? Az elmúlt pár hónapban nálunk sem volt megállás. Nem voltak szabad hétvégék. Igaz, a vasárnapokat mindig megszenteljük, hiszen mi tartjuk az Istentiszteleteket... :) De ezen felül nem tudtuk megadni magunknak azt, ami ahhoz kell, hogy egyik hetet a másik után újult erővel kezdjünk. Ez persze mindenre hatással van, legfőképpen a türelmünkre. Ezért gondoltunk egy merészet, és erre a két napra kivontuk magunkat a forgalomból. És most, hogy a nap fő programja a feltöltődés, elgondolkodtam azon, hogy meddig lehetne ezt csinálni... Meddig bírja vajon az ember a megállás, a pihenés nélküli munkát? Akár fizikai, akár szellemi értelemben. Arról tanultunk, hogy mennyi ideig lehet kibírni alvás nélkül, de vajon pihenés nélkül? Nyilván emberfüggő a dolog. De abban egészen biztos vagyok, hogy nem véletlen a példa, amit elénk adott Isten - 6 nap munka + 1 nap pihenés. Ne gondoljuk azt, hogy korlátlan az erőnk, és végtelen a teherbírásunk! Szeressük a családunkat és magunkat annyira, hogy nem vonjuk meg magunkat tőlük, sem rövid, sem hosszú távon! Bölcs Édesanyám sokszor használt bibliai idézete: "Isten majd mindent kiparancsol!" S ez így is van! Igenis álljunk meg néha, és töltsük fel magunkat minden testileg, mind lelkileg! Máskülönben nem fog menni... Hosszú távon semmi képen...

Buzdítok mindenkit a legalább alkalmankénti aktív vagy passzív pihenésre! :)

Az alábbi kép pedig szerintem jópofa, bár pici hiba van benne (embert nem vasárnap teremtette Isten), de sebaj! A dínó azért befigyel :))

Kellemes pihenést! :)

Május 1.

Olyan nagy örömmel várjuk mindig a "májuselsejét", hiszen ez egy jó kis bónusz pihinap, és szörnyen rosszul tud esni, ha hétvégére esik... ám ebben az évben csudajó dolgunk van, hiszen még a hétfőt is megkapjuk hozzá - igaz, meg kellett érte dolgozni. De akkor is! :)
Megmondom őszintén, én nem tudtam, hogy pontosan mikortól ünneplik ezt a napot. És mivel ma igen korán kidobott az ágy magából, kicsit utánanéztem, hogy akkor hogy is, mint is a május 1.

Május 1. a munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja 1890. óta, kivéve Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban. Ám ők sem maradnak ki a jóból, mert ezen a napon ők a Törvényt ünneplik - ez ott a Törvény Napja.
Itt azonban nem állunk meg, mert több dolgot is ünnepelnek ezen a napon szerte a világon. Például Kazahsztánban a május 1. a népek egységének a napja, Franciaországban 1561. óta tartják ezen a napon a gyöngyvirág ünnepét (mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz), Hawaiin pedig ekkor ünneplik a lei, a nyakba akasztott virágfüzér napját.
De tudjuk, hogy a népi hagyományok szerint, ha ezen a napon esik az eső, jó termés várható, valamint ehhez a naphoz kötődik a májusfa-állítás hagyománya is. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

Apa minden évben állít Anyának májusfát, és ez olyan szép szerintem :) De vannak helyek, ahol nem májusfa a szokás, vagy nem csak az, hanem hogyha valakinek már van komoly udvarlója, az kap május-kosarat, ami minél színesebb, minél figyelemfelkeltőbb, annál nagyobb büszkeség annak, aki kapja... :)

Szépek ezek a régi hagyományok, jó lenne, ha megmaradnának még sokáig, nem csak az emlékezetben, hanem a gyakorlatban is. 

Aludni akarooook!!! :)

Na, hát igazán nem panaszkodni szeretnék én, meg semmi ilyesmi, de most megint olyan jó, kis napok vannak mögöttünk, hogy csak nocsak... :) Egyik holland csapat után itt a másik, és közben persze a mindennapok, amiket senkinek nem kell bemutatni. Most épp van egy kis szusszanásnyi időm, mert most uzsonnára lettek hivatalosak a vendégek, így megmutatom, milyen jó kis fekvőhelyeket találtam.Kicsit sem vágyom egy hosszú, igazi pihenésre... :))

Na, ki, melyikben pihizgetne szívesen? :)

Tyű, mit találtam!!!!!

Az úgy történt, hogy miután megint egy jó kis fullos hét van mögöttünk, délután nem sok mindent csináltunk (a délután 3 körül kezdődött, amikorra mindenki elment, mindent elrendeztünk), csak pihiztünk, ami nagyon, de nagyon jól esett, viszont így estére már megint elöntött az érzés, hogy tétlenkedek, valamit tenni, csinálni kellene, de valahogy nincs most erőm, hogy bármi hasznosba fogjak... így elkezdtem keresgélni ötleteket, mikkel díszíthetnénk így tavasszal a mi kis otthonunkat. Nagyon szeretem a papírt. Mindig is nagyon szerettem vele dolgozni. Ezért most is papírdíszeket keresgéltem. Találtam is kedves ötleteket, amikből mutatok is párat.

Például ez a csipesz. Hasonlóakat készítettünk annak idején gyerekekkel mi is, csak azok állatkások voltak. De ezek olyan kis szépek, mondjuk ajándékkísérőnek, vagy azoknak, akik szeretik a képeslapokat megőrizni, és kiakasztani egy szép zsinegre.

Vagy például ezek a díszek (mostmár mondjuk tojásmotívumok nélkül). Annyira szép lehet mondjuk egy ajtófélfán - nálunk 60 centis vályog falak vannak, ilyen vastag ajtófélfákkal, így oda nagyon el tudok ehhez hasonló díszeket képzelni:

De a csúcsok csúcsa, azok közül, amiket találtam, ez a blog volt:
http://pixie-ms.blogspot.com/search?updated-min=2012-01-01T00:00:00%2B02:00&updated-max=2013-01-01T00:00:00%2B02:00&max-results=48

Én is próbálkoztam már a quillingezéssel, de azt hiszem, az tipikusan az a technika, amihez rengeteg gyakorlás, idő szükséges, hogy igazi sikereket érjen el az ember benne. Így, bár nem örökre, de felhagytam vele - bekerült a "majd, ha lesz időm" ládába. :)
De ezek a műalkotások - mert ezek igazán azok - teljesen lenyűgöztek.
Mutatok párat:

Szerintem meseszépek. :) Jól esett elidőzni a papírvirágok között.

Véget ért az Ünnep...

Elmúlt, itt maradt a sok mosatlan, a karikás szemek, a fáradtság, de ugyanakkor az öröm, hogy egy csodaszép ünnepünk volt, sok-sok vágyakozó szívű emberrel a templomban, élményekkel, szeretettel, találkozásokkal. Olyan jó volt prédikálni ezeken az ünnepi alkalmakon. No, nem mintha máskor nem lenne jó :) De most olyan mélyen sikerült átéreznem minden egyes napját a Nagyhétnek. Talán azért, mert beteg voltam, és nem csinálhattam mást, mint hogy ezekre az alkalmakra koncentráltam - lám, igaz az ige, hogy "akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál"... még egy betegség is. :) Úgyhogy nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szép ünnepünk lehetett.
A Családdal való találkozásunk is nagyon jó volt :) Sikerült majdnem mindent elkészítenem, amit szerettem volna, és az éhes pocakok nagy örömmel fogadtak mindent :) Az előétel sárgatúró, főtt békebeli sonka, főtt tojás volt, majd tyúkhúsleves, aztán töltött dagadó, töltött csirkecombok, 3 féle saláta, rizibizi, utána pedig túrótorta, sajtos rudacskák, brownie. Csak pihegett a csapat :)
De a lényeg az, hogy az Isten szeret bennünket, és csodaszép ünneppel ajándékozott meg, amikor igazán hálát tudtunk adni mindazért, amit értünk tett!Szeretem Istent! :)

Egy húsvéti prédikáció

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában.

Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, Atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem
tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
"Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt.
Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék. és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat... "

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Füle Lajos - AZ ELTEMETHETETLEN

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET !

Áldott Ünnepet!

Minden kedves Szerettünknek, Barátunknak, Ismerősünknek kívánunk nagyon boldog, áldott húsvéti ünneplést!

Szeretettel és az alábbi igével: Mi :)

"Ne féljetek!... Feltámadt, amint megmondta." (Máté 28,5-6)

Nagypénteki imádság

„És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!  És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.”

(Máté 27,29-30)

 

Mennyei Atyám, a szavak a nagypénteki úton jelentéktelenek. Ezért nem merem imádságomban szavakba foglalni hálámat s mindazt, amit most érzek. Megrendítő, amit értünk tettél, ó, Úr Jézus! Hagytad, hogy megkötözzenek és megcsúfoljanak, hagytad, hogy arcodra köpjenek és köntösödre sorsot vessenek. Minden gyalázatot vállaltál értünk és helyettünk.

A jeruzsálemi asszonyok legalább szeretni tudtak téged a golgotai úton, és siratni tudtak téged a szeretet könnyeivel; mi még ezt sem tudjuk megtenni ma érted, de imádságunkban, íme, itt vagyunk kereszted körül és hallgatjuk a kegyelem szavát, amit a kereszten értünk mondtál: „Atyám, bocsáss meg nekik.” Nekünk.

            Drága Urunk, tudjuk, hogy nem érdemeljük meg ezt a gyötrelmes szenvedést, de azt is tudjuk, hogy a golgotai kereszten a legnagyobb amnesztiát hirdetted ki a világ felett, s tudjuk, hogy nekünk ezt a véren szerzett bocsánatot egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk. Segíts, Urunk, hogy ne a magunk keresztjére figyeljünk s ne arról beszéljünk, hanem csak a tiédre tekintsünk, ami beleépül minden golgotás szívébe, mely kegyelemre szomjúhozik, legyen az akár egy nép, akár egyetlen ember árva szíve.

            A te kereszted, Urunk, véres a gyűlölet-katonák kardjától, de a te kereszted, Urunk, mégis csillogó fehér attól a legáldottabb tisztaságtól, ami belőled árad, ó, Isten szelíd báránya. Odahajtjuk döbbent homlokunkat keresztedhez, s csendben elfogadjuk ezt a csodát: irgalmad, kegyelmed és szereteted csodáját.

            Mindezt neked köszönjük szent Istenünk, töviskoronás Krisztusunk áldott mennyei Atyja. Tiéd a dicséret és a dicsőség mindörökké!

Ámen

(Csiha Kálmánné: KIÁLTOTTAM, MEGHALLGATTÁL… Zsolt 138,3

 Asszonyok imádságoskönyve

Kiadó: Erdélyi Református Egyházkerület,

Kolozsvár, 2002)

Nagycsütörtök

Juhász Gyula - Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szivén pihen,
E tiszta sziven, e csöndes sziven
pihen, de lelke a holnapra gondol,
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg,
S megszegi az utolsó kenyeret!

Hát ezért...

Kiderült, hogy miért voltam tegnap olyan nyomott, olyan "izé"... mellhártyagyulladásom van... újra... egész pontosan negyedjére... kinek erre, kinek arra van hajlama... nekem a mellhártyagyulladás begyűjtésére. A szép az egészben az, hogy ezt így Nagyhéten... Hát na :) Tehetséges vagyok :) Most aztán igyekszem kicsit visszafogni magam, hogy a tervezett szolgálatok azért szépen, rendben meglehessenek.
Úgyhogy most szépen begubózok, és nem teszem ki a lábam (legalább is ma), hogy ne vizesedjen be a tüdőm, mert az annyira nem lenne jó...

De, hogy lássátok, hogy a jókedv töretlen, megmutatok egy képet, ami nagyon cuki :)

Este van, este van...

Olyan másmilyen lett ez a nap, mint amire számítottam... Olyan, ami miatt azt mondjuk: "utálom a hétfőket". Persze a hétfő erről nem tehet, sőt, igazából senki nem tehet, éppen ezért arra gondoltam, űzzük el ezeket a felhőket, és meghívlak egy teára Téged, kedves Olvasó, és egy kis kirándulásra a tavaszban. Velem tartasz? :)

Íme, egy korty rózsa tea, egy fincsi muffinnal :)

És egy pár kép, kintről-bentről, tavaszi hangulatban :)

Néhány teríték-ötlet:

Két csokor gyönyörűség: 

Pár tünemény :)

Kinn a szabadban...

 Valaki nagyon kutyául érzi magát... :)

És végül egy igazi, tavaszi megújuló gondolat Rick Warrentől: "Ha meg szeretnéd szüntetni a konfliktusokat az életedben, ha szeretnél jól kijönni másokkal, akkor meg kell tanulnod bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottál."

Szép holnapot! :) 

(A képeket itt-ott találtam az interneten)