10 év

Évfordulókat ünneplünk, meg-megállunk, hálát adunk.
Pár hete a Férjem 20 éves lelkészi szolgálatáért adtunk hálát, most vasárnap pedig az én szentimrei 10 évemért. Azért a sok-sok áldásért, amit ebben a 10 évben kaptunk, együtt a Gyülekezeteinkkel. Az alábbi sorokat a hálaadó Istentiszteleten mondtam el, miután olyan sok és olyan drága köszöntést kaptam. Tudjátok, mi volt a nagyon szép és csodálatos? Kint tombolt az ítéletidő, olyan viharos szél fújt, hogy a templom ablakai folyamatosan remegtek, a tető is dörömbölt a fejünk fölött... de bent, a templomban Isten szeretete betöltötte a szíveket. Olyan szeretetben és békességben voltunk együtt160-170-en, amilyenben talán az első keresztyének is lehettek. Miért? Mert akik ott voltunk, mind tudtuk, hogy amit kaptunk, kapunk, az Istentől jön. Nagyon hálás vagyok Istennek mindazért amit együtt élhettünk át Gyülekezeteinkkel. S mit is mondhatnék ma a Reformáció 500. évfordulóján? Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a Dicsőség!

"Arra gondoltam, összeírom, mi minden történt az elmúlt 10 évben, és szépen felolvasom, hogy együtt emlékezzünk vissza. De ahogy nekiültem, rájöttem, hogy nem is tudnám mindazt felsorolni, amit ebben a 10 évben Isten adott a mi számunkra. De az biztos, hogy adott nekem, majd nekünk egy, majd kettő, majd három gyülekezetet, akik nem vágytak másra, mint hogy legyen pásztoruk, én/mi pedig nem vágytam másra, mint hogy pásztor lehessek.

Mégis, mit mondhatunk el erről a 10 évről? Sokat építkeztünk, megszépült a környezetünk, megszépültek épületeink, sokat nevettünk – és olykor sírtunk is, volt, mikor örömünkben, és volt, mikor szomorúságunkban, hiszen sokan azok közül, akik 10 éve még velünk voltak, már előre mentek a minden élők útján. De mégis, sokat gyarapodtunk… gyarapodtunk ráncokban és kilókban, gyarapodtunk gyermekekben, fiatalokban, és idősebb gyülekezeti tagokban is, egyszóval testvérekben, s gyarapodtunk áldásokban, lélekben.

Hogy ehhez mi kellett? Kellett egy csapat! Egy nyáj, amely nem birkákból, hanem bárányokból áll, akik pásztorra vágytak. Kellett egy szeretetet adni és kapni tudó közösség. De kellett sok támogatás is, hiszen az akarat, a szándék kevés, ha bárminek a híján nem tudunk valamit megvalósítani. Ezért köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt 10 évben akár pár forinttal is, vagy egy imádsággal is támogatta Egyházközségeinket, köszönöm az Egyházmegyénk támogatását, holland testvéreink értünk hozott áldozatait, de megköszönöm Tiszaszentimre Község Önkormányzatának, s elsősorban Koczúrné Tóth Ibolya polgármester asszonynak is azt, hogy amiben tudnak, mindenben támogatnak, segítenek bennünket.

Köszönöm a Családom támogatását, hiszen nagyon sok mindent úgy tudtunk véghezvinni, hogy mellettünk álltak, segítettek bennünket.

Köszönöm a Férjem áldozatkészségét, s azt, hogy lelkes társam az ötletelésben, és az ötletek megvalósításában!

Köszönöm a szolgatársaim és a Gyülekezeteink, Gondnokaink, Presbitereink támogatását, Intézményrendszerünk Igazgatójának, munkatársainak, hogy hűségesen járják az utat, melyet Urunk adott számukra 6 évvel ezelőtt.  

Isten áldását kérem mindannyiótok, mindannyiuk életére.

De mindezek elé hadd helyezzem Azt, akinek mindannyian hálásnak kell lennünk. Ő a mi mindenható Atyánk, aki mindazon, amire küldött bennünket, át is segített. Aki erőt ad a megfáradtnak, Aki velünk van a viharokban is a hajóban, Aki ad nekünk türelmet, békességet, mikor arra van a legnagyobb szükségünk, Aki áldásokkal látogat bennünket nap, mint nap, s Aki megújítja rajtunk kegyelmét minden reggel. Ő az, aki mindannyiunk háláját kell, hogy fogadja ma. Ő, aki megmutatta Gyülekezeteink életében is Igéjének igazságát, hiszen azt írja a zsoltáros:

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,1,3) Legyen Ő a mi életünk Pásztora ezentúl is, éljünk egyetértésben, hadd lássuk meg, milyen áldásokat tartogat még számunkra a mi Urunk, Istenünk!

Úgy legyen!"  

Közeledik az Advent!

Jó-jó... tudom, hogy még kicsit odébb van... De ha esetleg olyasmin gondolkodik valaki, mint én is, hogy saját kézzel készített adventi kalendáriummal kedveskedik valakinek, akkor nem árt időben nekiveselkedni, hogy biztos, hogy időben elkészüljön minden!
Én egy ideje nézegetem a Pinteresten az ötleteket, ráadásul tegnap kaptam meg a Praktika újságomat is, amiben szintén vannak szuper ötletek adventi kalendáriumokhoz!
Úgyhogy nincs mese, Veletek is megosztok pár ötletet, hátha Ti is kedvet kaptok a szereteteteket így is kifejezni valakinek ;)
Ha elkészítitek valamelyiket, kérlek, meséljétek el nekem a tapasztalatokat!
Jó munkát Nektek! :)

Itt pedig még két kivágós, ha cukiságokat ragasztanátok mondjuk borítékokra:

Forrás: Pinterest

Kávézzunk egyet!

Kedvesek!

Kávéztok? Szeretitek a kávé illatát? Ahogy beszivárog a reggelbe, mindent átjár, bekúszik az orrunkon át a belsőnkbe, és vágyat ébreszt, hogy belekortyoljunk?
Én ezért is nagyon hálás vagyok Istennek! :)

Egy kis dicsőítő muzsikát hallgatva, dúdolva, énekelve kávézz velem egyet! :)

https://www.youtube.com/watch?v=qCZAynQU_-8

20 év

Vasárnap hálát adtunk Tiszaderzsen. Az én drága Férjem ugyanis 20 éve szolgál, mint lelkész, a Református Egyházban, Isten szolgálatában.
Megköszöntük Istennek, hogy olyan sok mindenen átsegítette őt, hogy olyan buzgó, lelkes természetet kapott, amivel nem ismer lehetetlent, s hogy Isten állított olyan embereket az életébe, akik olyan hatással voltak rá, hogy dacára a kor ideológiai hatásainak, nem agronómus lett az "Új élet Kolhoz"-ban (Kárpátalján született, nőtt fel, s kezdte meg szolgálatait), hanem lelkipásztor, Isten "gazdaságában".
Tudjátok, olyan sokszor elgondolkodom azon, hogy miért érdemes szolgálni? Látva a Férjem életét, azt kell, hogy mondjam, hogy nem mindig tud még ő sem töretlenül lelkes lenni, pedig aki egy kicsit is ismeri, tudja róla, hogy milyen magával sodró lendületű, mennyire bele tudja magát vetni egy feladatba, egy küldetésbe, egy cél elérésébe. De olyan sok arculcsapás ér egy embert az élete, a szolgálata során. Annyi bántás és rossz akarat, még akkor is (vagy akkor még inkább?), ha az ember igyekszik tisztességgel, becsülettel, HITTEL végigmasírozni ezen a földi életen. Megéri akkor?

Jézus azt mondja:  "Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." (Máté 5,11-12) Hát ezért éri meg! Ezért érdemes! És ezért kell megmaradnunk Isten szolgálatában, még akkor is, ha sokszor úgy érezzük, szembe úszunk az árral! Mert ha hittel járjuk földi utunkat, és Krisztusra mutat az életünk, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy ember nem árthat nekünk, s hogy a jutalmunk bőséges lesz a mennyben.

Éppen ezért választottam a vasárnapi alkalom igéjéül ezt a bátorító üzenetet:

"A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok." (Róma 12,11)

Ez legyen mindannyiunk bátorítása, de legfőképpen a Tied, drága Férjem! Ne lankadj a buzgóságban! Maradj lelkes! Szolgáld az Urat! Még sok-sok évig!