Azt gondolnánk, hogy ahhoz, hogy két családból egy legyen, sok minden kell... És ez valahol igaz is. Kell az, hogy egy közös hétvégére sokat készüljünk, kell sütés-főzés, ajándékvásárlás, négy órás út, és három óra várakozás a határon...
DE! Mindez semmit sem érne, ha a két család minden tagja nem elvárások, előítéletek nélkül, és nem eleve elfogadó szeretettel közeledne egymáshoz. A mosoly, ami őszintén lakik az arcokon, a kedvesség, ami minden pillanatot átitat, az "adás" öröme, ami érződik minden falat ételen, az apró gesztusok, a közös imádság, az érezhető isteni jelenlét és az összetartozás egyértelmű kifejezése egy ölelésben, egy pillantásban... hát ez kell ahhoz, hogy két család kijelentse: "mától rokonok vagyunk!" :)
