Pinterest

Pinterest

2012. jan. 31.

Isten válaszol...

Azt mondod: “Lehetetlen”
Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27)
Azt mondod: “Túl fáradt vagyok”
Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)
Azt mondod: “Engem senki sem szeret igazán.”
Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34)
Azt mondod: “Nem tudom tovább folytatni.”
Isten azt mondja: Elegendő az én kegyelmem. (1 Kor 12,9; Zsolt 91,15)
Azt mondod: “Nem tudom, merre tovább.”
Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6.)
Azt mondod: “Nem bírom ki.”
Isten azt mondja: Mindent elviselsz. (Fil 4,13)
Azt mondod: “Nem vagyok képes rá.”
Isten azt mondja: De én képes vagyok. (2 Kor 9,8)
Azt mondod: “Nem érdemes.”
Isten azt mondja: Érdemes. (Róm 8,28)
Azt mondod: “Nem tudok megbocsátani magamnak.”
Isten azt mondja. De én megbocsátok neked. (1 Jn 1,9, Róm 8,1)
Azt mondod: ” Nem sikerül.”
Isten azt mondja: Majd mindent megadok szükséged szerint. (Fil 4,l9)
Azt mondod: “Félek.”
Isten azt mondja: Én nem adtam neked a félelem lelkét. (2 Tim l,7)
Azt mondod: “Állandóan aggódom és csalódott vagyok.”
Isten azt mondja: Minden gondodat hagyd Rám. (l Pét.5,7)
Azt mondod: “Nincs elég hitem.”
Isten azt mondja: Mindenkinek mértéke szerint adtam hitet. (Róm 12,3)
Azt mondod: “Nem vagyok elég okos.”
Isten azt mondja: Adok neked bölcsességet. (1.Kor 1,3o)
Azt mondod: “Teljesen egyedül érzem magam.”
Isten azt mondja: Én nem hagylak el, nem hagylak Téged cserben soha. (Zsid 13,5)


„Ő az, aki vezet minket
mindörökké!”
 (Bocsánat az elrendezésért, valamiért most nem engedelmeskedik a blog...)

2012. jan. 28.

Feltöltődés

    Annyira szép hét van mögöttünk! Olyan élményben lehetett részem, amiben ritkán, de ami nagyon-nagyon kellett már a lelkemnek, és jól is esett. Hétfőtől péntekig miden nap hallhattam egy-egy csodás igehirdetést. Mérhetetlenül ki volt már tikkadva a lelkem, hiába próbálok minden nap elcsendesedni, hiába a napi igeolvasások, hiába vagyok lelkész... :) Nemrég egy kicsit összerogyott a lelkem. Semmi különös, csak a mindennapok... Még sírtam is, és szomorkodtam, hogy még az imáim sem olyanok, amilyennek kellene, hogy legyenek... "Már imádkozni sem tudok..."
   Ám Isten tudja, hogy mikor, mire van szükségünk. És engem most megajándékozott. Megajándékozott egy olyan héttel, amikor bőven volt alkalmam a Vele való találkozásra. És meg is történtek ezek a találkozások. Olyan ritka az (azt hiszem, minden ember nevében mondhatom ezt, remélem, nem csak én vagyok ilyen gyarló), amikor egy igehirdetés alatt egyetlen egyszer sem kalandozik el az ember gondolata, hanem végig figyelünk, és még maradandó üzenetet is tudunk magunkkal vinni, olyat, ami nem csak néhány percig marad velünk, bennünk... Én ezen a héten kaptam egy marékkal ebből. És olyan jó :) Úgy feltöltődött a lelkem. Igaz, ez kívülről nem hiszem, hogy látszik, sőt, ma reggel kifejezetten megrémültem magamtól, mikor a tükörbe néztem, annyira karikás volt a szemem... :) De ez annak (is) köszönhető, hogy tegnap este egy zsidókeresztyén zenei esten voltunk, és igencsak későn éjjel értünk haza. De ez mintha koronája lett volna a hétnek. Virtuóz muzsikusok kápráztattak el bennünket, igazi jó kis zsidó muzsikával.
Hálás vagyok! Jó ebben a kegyelemben élni! :)

2012. jan. 26.

Az Isten SZERETET

Tegnap este a Katolikus Templomban gyűltünk össze az Ige köré, és kedves jó Férjuram beszélt nekünk az Isten szeretetéről, arról a szeretetről, ami segít nekünk abban, hogy a rosszat jóval győzzük le, ami segít nekünk a mindennapi, vagy nem mindennapi harcokban, hogy helyt álljunk, hogy ne vesszünk el.
Tegnapelőtt békesség, tegnap szeretet. A forgatagban, ami körülvesz bennünket, olyan jó így megpihentetni a lelkünket, ilyen csendes völgyekben, nyugodt legelőkön.
Ma nálunk lesz az alkalom, a baptista lelkipásztor fog prédikálni. Szeretetvendégséget is tartunk utána, amihez már megsütöttem a meggyes-diós pitét. :)

És még valami! Egy kedves lelkész kolléga ajánlására bekukkantottam ide: http://www.szentter.com/
Érdemes! Néhány perc kettesben az Istennel. Azért jó dolgokat is köszönhetünk az internetnek :)

2012. jan. 25.

ALL I NEED IS YOU

AWESOME GOD

Békesség

Iszonyatosan fúj a szél... Ezt nagyon nem szeretem. Nem tudom, miért, de olyan félelem-féle van bennem mindig, mikor ekkora erővel zúg. Olyan feszült leszek tőle.
Az előbb olvastam egy bátorító áhítatot, ami arra biztatott, hogy a rossz dolgok helyett forgassuk magunkban inkább az Isten igéjét, egy gondolatot egy prédikációból, stb.
Tegnap este a Baptista Imaházban voltunk ökumenikus alkalmon, és a római katolikus Plébános testvér a békességről beszélt nekünk. Nem tudom, hogy a kárhozatról, a bűnökről és egyéb kevésbé kellemes témáról hogyan szokott beszélni, hiszen ő még "új" itt, és most hallottam először prédikálni, de ehhez az estéhez nagyon passzolt a hangja, a hangszíne, és tényleg olyan békességes volt az egész.
Most, amikor kint tombol a szél, és igyekszem minden olyan munkámat mára csoportosítani, amihez nem kell kitennem a lábam itthonról (ez nem fog összejönni, mert még Tiszaderzsre is át kell ma mennem, de azért igyekszem...), olyan jó visszagondolni erre a tegnap estére. Az Isten békességére. Mert Isten ott volt velünk tegnap este, és meríthettünk a békességéből.
Várom, hogy a hét hátralevő estéire mit tartogat a mi számunkra :)

2012. jan. 24.

Könyvajánló

Ma eszembe jutott, hogy hamarosan itt a február - bár a "rádöbbentem" kifejezés jobban illik az érzésre... :)
Kicsit megrémültem, hiszen nagyon sok határidős dolog van még előttem ebben a hónapban, amiből akárhogy is számolgatom, egy hét van hátra. Viszont új elhatározásomhoz tartván magam, nem vagyok hajlandó idegeskedni, hanem inkább lecsüccsentem a géphez, és megnéztem, mikor várható az új része annak a könyvnek, ami az elmúlt évben nagy kedvencem lett. Ezt a sorozatot ajánlanám ma mindenkinek, aki szereti a könnyed olvasmányt, a kedves, életszagú történeteket, amik, még ha kissé ponyva köntösbe vannak is csomagolva, mégis nagyon lekötik az ember lányát, olyannyira, hogy ha a kezedbe kerül, nem szívesen teszed le, míg a végére nem érsz.

Az első rész:

A tóparti kisvárosban nyugtalanító események kavarják fel a kedélyeket. Felbukkan egy együgyű hajléktalan, kétes hírű vállalkozás akar boltot nyitni a városka kedvenc találkozóhelye, az Amint vagyok szépségszalon tőszomszédságában, ráadásul Hansenék házassága válságba kerül. A gyerekek kirepültek a fészekből, Steve késő éjszakáig dolgozik, Brenda pedig feleslegesnek és magányosnak érzi magát. Depresszióba vagy új kapcsolatba menekül? A szalon törzsvendégei létrehoznak egy segítő klubot, hogy kézbe vegyék az ügyek intézését.

Második rész:

Catherine Palmer regénysorozatának - amely Gary Chapman A házasság négy évszaka című tanácsadó könyvén alapul -, második kötetében tovább bonyolódnak Idill kisváros ügyei, családi és üzleti szálai. Ezúttal egy kotnyeles anyós a bajok fő forrása. Derek Finley anyja érkezik látogatóba, de nem tudni, meddig marad. Nem mintha nem jönne jól a segítség az ikrek mellett, hiszen Kim Finley újra munkába áll. Csak épp arra nem számít, hogy Miranda, az anyós kéretlen lakberendezési ötleteit és véget nem érő kritikus megjegyzéseit is el kell viselnie. Férje csak kapkodja a fejét: egyik oldalon ott a nő, akit szeret, a másikon pedig anyja, akit szintén nem zárhat ki az életéből. Munkahelyén vízi járőrként is egyre nagyobb teher nehezedik rá, így mostanában valóban a túlélésről szól az élete. Hiába szállja meg hűvös, télies légkör a Finley családot, Öbölmélyén tombol a nyár. A szépségszalonban működő teaklub lelkes tagjai a meleg évszak egyetlen pillanatát sem mulasztanák el. Kerti sütögetéseket szerveznek, és szíves fogadtatásban részesítik az újonnan nyílt falatozó tulajdonosát.

Harmadik rész:

A regénysorozat harmadik kötetének elején Esther Moore ámokfutásba kezd öreg Lincolnjával, és a kocsibeállóból egyenesen a hátsó kertbe repül. Ő maga szórakozottságának tulajdonítja a bakit, ám férje, Charlie egyre jobban aggódik érte. Nem érti, milyen változások mennek végbe feleségében, akivel közel ötven éve hűséges társak. Vajon mit tartogat még az élet számukra? Pete és Patsy kapcsolata egyre szorosabbra fonódik, míg egy másik fiatal pár fölött viharfelhők gyülekeznek, Cody pedig sorsfordító hírt hall a Teaklubban. Az őszi szelek a hálaadásnapi ünnepi készülődés közepette találják Öbölmélye összetartó lakóit.

És az utolsó rész, amit már nagyon várok, de még csak előrendelhető:


Brad és Ashley számára hamar véget értek a mézeshetek. A házasságuk szinte alig kezdődött el, és máris külön utakon járnak. Amikor Brad a kocsma előtt egy gazdátlan kiskutyát talál, úgy véli, talán ez a gyámolításra szoruló állatkölyök közelebb vihetné őket egymáshoz újdonsült feleségével. De a fiatal pincérnőnek elege van. Barátnője, Jessica igyekszik lelket önteni belé, de maga se találja helyét a világban. Egy este könyörtelen jégvihar csap le a városkára, a házak sötétségbe borulnak, felhangzik a tűzoltók és a mentők szirénája. A tavasz ígérete szinte karnyújtásnyira van de előbb mindenkinek meg kell birkóznia a télnek ezzel az utolsó támadásával Öbölmélyén! A Télre tavasz a negyedik, befejező kötete az Idill kisváros lakóiról szóló regénysorozatnak, amely Gary Chapman A házasság négy évszaka című könyvén alapul.

Igaz, a könyvek nem olcsók (neten rendelve 2390,-, amúgy 2900,-), de nekem nagyon jó volt olyan könyveket olvasni, amik kedvesen, nem erőszakosan beszélnek arról, hogy milyen fontos az, hogy egy kapcsolat, egy házasság akkor sem könnyű, ha Istennel indul, hiszen akkor is tenni kell érte, de még nehezebb, ha Istent kifelejtjük a számításokból...
Igazán jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek! :)

2012. jan. 23.

Kicsit szomorkás a hangulatom máma...

Éppen ezért úgy gondoltam, feldobom magam egy kis böngészéssel, és amik a legjobban tetszettek, meg is osztom, hiszen már úgyis oly' nagyon régen írtam, és ezt már (azt hiszem) legaktívabb olvasóm jelezte is :) Hátha sikerül idén több időt szánnom a blogra (is)...

Nos, íme:
Kicsit bent...


 Kicsit kint...



Ugye szépek, hangulatosak? Szerintem nagyon :) Máris remek kedvem kerekedett :)