Megéri-e a rögös, keskeny utat választani?

 Az út, amely sehová sem vezetett

"A falu főutcája egyszerre csak háromfelé ágazott. Az egyik út a tengerhez, a második a városba vezetett, míg a harmadik, úgy mondták, sehova sem.
A fiú, akit Martinónak hívtak, ezt nem akarta elhinni. Ilyesmi nem létezik - mondogatta magának -, egy út, amely sehova sem vezet. Valahonnan csak jön ez az út, valamiért csak építették egykor...! Annyit kérdezett, hogy már mindenkinek az idegeire ment a faluban. De Martino nem hagyta annyiban, ha az útról volt szó, nem engedett a kérdéseiből. El is nevezte a falu a konok Martino-nak. De ez őt nem érdekelte, egyre csak az út járt a fejében, mely állítólag sehova sem vezetett.
Mikor már elég idős lett ahhoz, hogy hosszabb gyaloglásra is vállalkozhasson, egy reggel nagyon korán kelt fel, és elindult. A főutca végéig. Ott gondolkodás nélkül nekivágott a titokzatos útnak. Nehéz volt a járás, benőtte az ösvényt a gaz és tele volt kátyúval. Aztán egy bozótosba vezetett. A bozótosból hamarosan erdő lett. Sűrű erdő. Később úgy egymásba fonódtak a fák ágai, hogy a nap sugarát sem engedték át. Sötét, végtelen alagúthoz hasonlított most az út. Sokszor úgy tűnt, mintha vége is szakadna... Lassan fájni kezdtek Martino lábai, és a félelem is egyre inkább hatalmába kerítette. Talán fel kellene adnom? - kérdezte magában a fiú. De nem tette. Továbbhaladt. Abban a pillanatban, amikor úgy érezte, most már végleg nem tud továbbmenni, és amikor szemébe könnyek szöktek, megpillantott egy kiskutyát. Farkát vidáman csóválva szaladt Martinóhoz, és nyaldosni kezdte a kezét.
- Ahol kutya van, ott háznak is kell lenni! - villant át a fiú agyán -, és embernek is...
És félelmét mintha elfújták volna, hiszen ott lépkedett lába mellett a kutya, föl-fölnézve Martinóra, mintha azt mondaná: - Gyere, gyere, csak gyere!
- Jövök, jövök! - felelte a fiú, és nemsokára világosodni kezdett az erdő.
A fák között fel-felcsillant az ég, és az út hamarosan hatalmas, kovácsoltvas kapuhoz vezetett. Mögötte megpillantotta Martino a kastélyt. De micsoda kastélyt! Minden ablaka és ajtaja tárva-nyitva, kéményekből vidáman száll a füst az ég felé. Az egyik balkonról pedig nevetve integet valaki a fiú felé, mintha azt mondaná: Isten hozott Martino! Konok Martino!
A kapu kitárult, és hogy milyen gyönyörűségek vártak a kastélyban Martinóra, azt le sem lehet írni. Több, mint 1000 szoba, mindegyik drágaságokkal tele, arany és ezüst csillogása, drágakövek ragyogása. És a kedves házigazda, aki Martinót szobáról szobára vezette, újra és újra így szólt a fiúhoz:
- Vedd el, ami tetszik, legyen a tiéd..."

Giovanni Rodari meséje nyomán

János evangéliuma 14,2

"Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?"

Tegnap írtam Lelki-Fröccs Online-ba, megosztom itt is

"Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó." 1Mózes 1,25

"A béka imája

Egy éjszaka béka brekegése zavarta meg a kolostor kertjében imádkozó szerzetest. Megpróbált nem a brekegésre figyelni - mindhiába. Elfutotta a méreg, és rákiáltott a békára:
- Csönd! Imádkozom!
A szerzetes kérése - mivel szent ember volt - meghallgatásra talált az égben. Minden teremtmény nyomban elnémulva adta meg neki az imához szükséges csendet.
De ekkor egy hang zavarta meg a barát imáját. Belülről jött, a lelke mélyéről:
- És ha Isten ugyanolyan szépnek találja a béka brekegését, mint a te zsoltáros imádat?!...
- Mi tetszhet már az Úrnak egy béka brekegésében? - válaszolta a szerzetes kelletlenül. De a hang nem csitult el:
- Akkor miért teremtette az Isten a békát ilyen hanggal?
A barát elhatározta, utánajár a kérdésnek. Odaszólt a békának:
- Brekegj!
A béka teljesítette a parancsot, hamarosan a környék összes békája csatlakozott hozzá, koncertjük betöltötte az éjszakát. A szerzetes hallgatta, hallgatta a késői békazenét, egyre szebbnek találta, harmonikusan illett a holdfényes éjszakához.
Amikor felállt, hogy cellájába menjen, még egyszer hallani vélte a hangot a lelke mélyéből:
- Régen nem voltunk már ilyen meghitten együtt... - súgta a fülébe a Teremtő."

Ha megkérdezik tőlünk, hogy hogy aludtunk az éjjel, a válaszok között gyakran elhangzik az, hogy "egész éjjel ugattak a kutyák", vagy, hogy a "fülemben zümmögött egy szúnyog", stb. Hát igen... van ez így, épp a múlt héten panaszkodtam én is, mert nekünk különösen zajos kutyust szánt a jó Isten... :). És milyen bosszúsak tudunk lenni. Mert nem tudjuk magunkat kipihenni. Mert nem hagynak minket aludni, azok az "átkozott" állatok...A fent leírt történet is valami hasonlóról szól. Állatok, amik zavarják a szerencsétlen embert.
Amikor Isten megteremtette a Földet és benne mindent, azt mondta, hogy mindez jó. Néha elgondolkozom azon, hogy Istennek milyen jó kedve lehetett, amikor megteremtette a zebrát, vagy a bűzös borzot. Vagy micsoda humorérzékre vall például a kacsacsőrű emlős, vagy a hiéna kacagása... Vagy, hogy micsoda szépség lehet a Mennyországban, hogyha mi is kaptunk olyanokat, mint a flamingó, vagy egy sima fácán kakas. Annyi szépséget helyezett körénk Isten! Vagy úgy is mondhatjuk, hogy annyi szépség közé helyezett minket. Az, hogy mi láthatjuk, hallhatjuk Isten teremtményeit, Isten teremtett világát, az maga egy csoda!
Igen, lehet, hogy bosszantóak tudnak lenni az állatkáink, mert előfordul, hogy hátráltatnak valamiben bennünket. De! A bosszankodás, zsörtölődés helyett adjunk hálát az Istennek, hogy tapasztalhatjuk a teremtett világot! :)

Erre a linkre kattintva pedig hallgathatunk mindenféle természet hangokat:  http://naturesoundsfor.me/ :)

Ebben a fullasztó melegben... egy kis léleksimító dallam

Jól töltöttük az időt...

"Két emelet között elromlott az áruházi lift. Az eladók közölték az üzletvezetővel, hogy jó lesz sietni a javítással, mert egy idősebb hölgy szállt be csak, és teljesen egyedül egy vasketrecben? - az ilyen idős embereknél soha nem lehet tudni... Az üzletvezető bizonyosságot akart, és lekiáltott a liftaknába:
- Teljesen egyedül tetszik lenni?
- Nem, nem vagyok egyedül! - volt a meglepő és megnyugtató válasz.
A javítás időbe telt. Amikor végre újra elindult a lift, az üzletvezető személyesen várta a bennszorultakat a földszinti ajtóban. Meglepetésére egyedül szállt ki az idős asszony.
- De hát azt tetszett mondani, nem tetszik egyedül lenni?!...
- Nem is voltam. Isten volt velem, és tudja, nagyon jól töltöttük az időt...

N.V. Peale nyomán

Zsolt 9,11"

("Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.")

Hézser Gábor - Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek, mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek

Hát... ez ma nagyon nekem szólt...

"Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet!" 1. Mózes 24:7a

A Bibliában több mint 7000 ígéret van Istentől a számodra - ígéretek sikerről, magabiztosságról, egészségről, jómódról, erőről, bölcsességről és egyebekről. Miért teszi Isten ezeket az ígéreteket?
Mert azt akarja, hogy megtanuljunk bízni Benne.
Mikor állítasz magad elé egy célt, ne a problémákra összpontosíts, hanem az ígéretekre. Keress egy ígéretet Isten Igéjében, ami elsegít a célod eléréséig.
Ezt tette Ábrahám is, mikor a szolgája elkezdett aggódni azon, hogy meg tudja-e tenni, amit rábíztak. A mai igeversben Ábrahám elmondja neki az ígéretet, amit ő kapott Istentől: "Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget." (1. Mózes 24:7b)
Neked nincs szükséged angyalra, hisz a Bibliában tucatnyiszor azt mondja Isten: "Veled leszek, bárhová mész." Isten mindig veled van, akár érzed, akár nem. Neked csak rá kell csatlakoztatnod magad.
A te Istened mérete meghatározza a céljaid méretét. Az olyan célok, amik Istentől vannak, mindig egy ígérettel kezdődnek. Ne a korlátaidat nézd; nézd Isten ígéreteit!

Ámen!

 Daily Hope by Rick Warren

Debrecen, debrecen...

Olyan jót mosolyogtam ma... :) Bandukoltam Debrecenben a Főtér felé délelőtt, és meglehetősen mulatságos kép tárult elém. A "Kisrefiben" ballagás volt, a "Nagyrefi" felől ballagott az osztály, Orando et laborando-t énekelve, szépen, ünneplőben, közben pedig azt vettem észre, hogy fekete-fehérbe öltözött pincérek futnak, egymással versenyezve, kezükben tálcával, azon egy pohár sört egyensúlyozva... Igen, ez Debrecen! Ahol a hagyomány, a múlt, és a bohém jelen oly' szépen megfér egymás mellett, hogy még csak meg sem botránkozik az ilyesmin ember, csak jót mosolyog. Debrecen - ami számomra több, mint egy város, hiszen eddigi életem harmadát éltem ott, olyan élményekre szert téve, amik talán soha nem vesznek el az emlékeimből, s olyan barátságokkal gazdagodva, amik, még ha változunk is, remélem, soha nem múlnak el - az a hely, ahol mindig van valami meglepetés, ahol soha nem lehet unatkozni, ahol érdemes eltölteni az embernek a szabadidejét, persze, ha megteheti valaki. Tegnap este az én három gimis Barátnémmal mi is újra megerősödtünk abban, hogy Debrecen örökre a szívünk csücske marad, hiszen annyi szép emlék köt bennünket oda. :)

Süti

Azt hiszem, az már itt is világos, hogy nagyon szeretek sütni-főzni. Ám az is igaz, hogy nincs kézügyességem a szépen cicomázott süteményekhez, kidekorált ételekhez, így a "ronda és finom" címszavas gasztro-élmények jellemzők sokszor a konyhámban... Na jó, ez talán túlzás, mert azért guszta étkeket is tudok készíteni, de tény, hogy nem mindig sikerül olyan jól a látvány, mint az íz. Ilyen szempontból főleg a süteményekkel szoktam bajban lenni, és már szépen leszoktattam magam a krémes, szépséges édességek készítéséről, és nagyon beváltak nálam az úgynevezett "kevert" tésztájú sütemények. Egy ilyennek a receptjét osztom most meg Veletek. A Fodrász nénimtől kaptam, és nekünk nagyon bejött, nagyon érdekes, különleges ízvilága van.

Orosz almás kuglóf

Hozzávalók: 25 dkg Rama, 25 dkg kristálycukor, 4 egész tojás, 20 dkg liszt, 2 evőkanál kakaó, 1 evőkanál fahéj (nekem ez picit sok volt, de a család többi tagjának, beleértve Szüleimet, Tesóimat, nem), fél csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 12 dkg vagdalt dió (nekem darált volt itthon, az is jó), 50 dkg szeletelt alma (kis vékony szeletkékre vágtam), 4 evőkanál rum.

Elkészítés: Először az almát pucoljuk, szeleteljük, rummal összekeverjük, állni hagyjuk. A Rama-t a kristálycukorral, vaníliával habosra kavarjuk, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A lisztbe belekavarjuk a sütőport, fahéjat, kakaót, a vagdalt diót, és belekavarjuk a vajkrémbe. Végül beleforgatjuk az almát a rummal.
Kuglóf formába öntjük, lassú tűzön sütjük. Körtével is kiváló.

De mit tegyünk akkor, ha nincs kuglóf formánk, vagy éppen nem találjuk meg, mert valahol a kazánházban rejtőzködik, egy dobozban, mert olyan sűrűn használjuk...? A megoldás egyszerű! Megsüthetjük simán kipapírozott tepsiben is, a végén pedig lecsorgathatjuk egy kis csokimázzal... :) Ez utóbbi esetben az eredmény így fog kinézni:

Sütés előtt: 

Sütés és csorgatás után:

Most már mindenki számára érthető, amikor azt mondom, hogy nem szép... :) De nagyon finom!

Annyi gyönyörűséget találtam...

Merthogy az egyik blogon, amit szinte minden nap látogatok (ajánlom jó szívvel, mert nagyon sok lelki finomságot lehet ott találni! :) Ez a blog a Napsugaras Parókia :) ), szóval ott szoktam találkozni a Pinterest-el. És nem olyan régen elkezdtem ott böngészgetni én is. De jaj, ó jaj, mennyi szépség van ott... egy kis válogatást mutatok a - szerintem - legszebbekből.

Milyen fotogén tud lenni néhány muffin papír... :)

Fincsi lilaság... :)

Egy kis karácsonyi hangulat... (Juteszembe! Tegnap vettem vezetékes telefon készüléket - az előző szegény, már hozzám is másodkézből került... :) - és a rémesebbnél-rémesebb, beállítható csengőhangok között van karácsonyi is rajta!!! :) )

Annyira szeretem az ilyen egyszerű, csodás ötleteket!

Ez pedig annyiranagyonnagyon tetszik! :)

Pontosan ilyen kárpitokat, függönyöket szeretnék itthonra... :)

Ugye, milyen sok szépség?