Tegnap egy nagyon szép estét töltöttem együtt az én három kedves gimis barátnőmmel. Olyan nagyon jó volt feleleveníteni a közös pillanatokat, élményeket, amik bizony, már több, mint 15 éve történtek. Rengeteget nevettünk, felidézve ezzel is a gimis mivoltunkat - kicsit olyanok voltunk újra, mint azok a tizenéves kis csitrik a múltban. :) Ugyanakkor az este megdöbbentő felismerése számomra, hogy bizony felnőttünk... Nem is gondoltam, hogy ennyire... És megintcsak az fogalmazódott meg bennem, hogy hogy szaladnak az évek... Röpül az idő - hogy közhelyes legyek. Mert éljük az életünket, egyik napot a másik után, kisebb-nagyobb küzdelmeinken átevickélünk, öröm és bánat, sikerek és kudarcok vannak mögöttünk, sírunk és nevetünk, hálát adunk és könyörgünk, és igyekszünk elérni valamit, amire azt mondhatjuk, hogy érdemes. És mindeközben észre sem vesszük, hogy mennyit változunk, kívül és belül kopunk és érünk, edződünk és tapasztalatokat szerzünk, amik hol ősz hajszálakat, hol nevető ráncokat ragasztanak ránk.
Élünk. Rójuk a földi utunkat.
Sokat temetek mostanában. Sajnos ebben az évben hihetetlen sokan mentek már előre a minden élők útján gyülekezeteinkből. És eltöprengek azon olykor, ahogy írom az életutakat, hogy mitől is értékes egy ember élete itt a földön. Természetesen attól, hogy Istent szolgálja. De azt hogyan lehet? Annyira különbözőek vagyunk. Olyan sok módja van annak, hogy Istent szolgáló, értékes életet éljünk. Tehetjük azt lelkészként, önkormányzati munkatársként, újságíróként, banki munkatársként, vagy csak szimplán útját és élete igazi célját kereső emberként. A lényeg, hogy tudjuk, hogy Valaki velünk van, Valaki célt adott az életünknek, s mivel Ő adta, Aki a legjobban ismer minket, és tudja, mire vagyunk képesek, nem valami megvalósíthatatlan, földtől elrugaszkodott cél ez. Keressük Őt az életünkben, vegyük észre az Ő jelzéseit, útmutatásait, legyünk nyitottak az Ő szeretetéből fakadó gondviselésére, hagyjuk magunkat átölelni Általa, és igazi értelme lesz az életünknek, s minden tettünknek, lépésünknek, lélegzetvételünknek, mert ott lesz benne.
"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ... Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jó indulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!"
(Zsolt 90,12,17)
Ezt a bejegyzést Cseperkének, Gotának és Magdinak ajánlom, a tegnap este emlékéül. Szeretlek Titeket! :)
