Áldás, békesség!
Kedves Testvérek, Nagyszombat van ma.
Ezen a napon csend van, és látszólag nem történik semmi, az Ige is azt írja, hogy “Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.” (Lukács 23,56).
Ám Jézus Krisztusról tudjuk, hogy ekkor “alászállt a poklokra”, s bűneink árát fizette meg. Az ős ellenséggel vívta meg csatáját értünk, miattunk, helyettünk.
Ma erre emlékezzünk, hálával, csendesen.
Holnap pedig, húsvét vasárnapján, fogadjuk szívünkbe örömmel a feltámadott Urat! 😇🙏🏻
Mai csendességünkben énekeljük el a 457. dicséretünk verseit:
1. Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel:
Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz.
Ó áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!
Áldás, békesség! 🌷
https://youtu.be/tKM38Ikkvi4
2020. ápr. 11.
2020. ápr. 10.
Nagypénteki csend
“Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot
látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen
a fényre.” (Ravasz László)
Elolvasandó Igeszakasz:
Jézus a keresztfán (Mt 27,33-44; Mk 15,22-32; Jn 19,16-24)
“Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus halála (Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Jn 19,28-30)
Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.
Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.”
Kedves Testvérek!
Végtelenül fájdalmas, szomorú jelenet... Jézus, aki gyógyított, vigasztalt, jóllakatott, életet adott, tanított... Jézus, aki bátorított, megvédett, felvállalt, kiállt másokért, szeretett...
...ott van a keresztfán.
Kínok-kínját szenvedi el, testileg és lelkileg is meggyötörten. Latrok között, megostorozva, ruháitól megfosztva, kigúnyolva, megvetve.
...ott van a keresztfán.
“A nép ott állt, és nézte.” A nép, amely pár napja még örvendezett: “Hozsánna, hozsánna!” A nép, amely később így kiáltott: “Feszítsd meg!” A nép most ott állt, és nézte. Nézte, ahogyan szenved, várva talán a csodát, hiszen egyesek azt kiáltották, hogy ha valóban Ő az Isten Fia, szálljon le a keresztről.
S Ő mit tesz? A fohászkodik értük.
“Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Szeretet... tudjuk mi, mit jelent ez a szó? Azt mondjuk, szeretjük a társunkat, szeretjük a gyermekünket, szeretjük az unokánkat, a barátainkat, a gyülekezetünk tagjait, és sorolhatnánk, hiszen oly’ sok mindenkit szeretünk. De valóban szeretjük őket? És ennyiben ki is merül a szeretetünk...? Vagy azokat is szeretjük, akik bántanak minket?
Életünket adnánk a szeretteinkért...? No, és az ellenségeinkért? Tudunk imádkozni a szeretteinkért... no, de azokért, akik ártanak nekünk, akik bajba sodornak bennünket, akik a vesztünket akarják...?
Milyen az igazi szeretet?
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Nagypénteken Isten megmutatta nekünk, mit jelent a szeretet. A végtelen, az igazi.
Jézus ma is gyógyít, vigasztal, jóllakat, életet ad, tanít... Jézus ma is bátorít, megvéd, felvállal, kiáll érted, szeret...
...és ott van a kereszten... miattunk... helyettünk... ÉRTÜNK.
Miért? Hogy Isten fényessége ránk ragyoghasson! 😇
Ámen
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, Istenünk!
Elképzelni sem tudjuk, mit érezhettél akkor, amikor láttad a Te Egyetlenedet, ahogy szenved. Köszönjük a Te végtelen szeretetedet, s hogy mi érdemtelenül részesei lehetünk.
Úr Jézus, köszönjük, hogy véghez vitted értünk, miattunk, helyettünk mindazt, amire ezekben a napokban emlékezünk!
Urunk, kérünk, segíts bennünket abban, hogy naponta megértsük, meglássuk, megérezzük áldott jelenlétedet az életünkben, hogy ne legyen hiábavaló a mi életünkben, az értünk hozott áldozat!
Istenünk, Szent Fiad nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. (Mt 6,9-13)
Nagypénteki csendességünkben énekeljük el 341. dicséretünk 1. és 3. verseit:
“Ó, Krisztusfő, te zúzott,
Te véres szenvedő,
Te töviskoszorúzott,
Kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes, csodás remek,
De most megcsúfolódtál:
Szent fő, köszöntelek!
Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam Reád;
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve
Itt állok én, szegény,
S kérlek, Lelked kegyelme
Sugározzék felém.”
https://youtu.be/7tVlDgFbcBE
Istenünk őrizzen mindannyiunkat!
Áldás, békesség!
Elolvasandó Igeszakasz:
Jézus a keresztfán (Mt 27,33-44; Mk 15,22-32; Jn 19,16-24)
“Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus halála (Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Jn 19,28-30)
Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.
Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.”
Kedves Testvérek!
Végtelenül fájdalmas, szomorú jelenet... Jézus, aki gyógyított, vigasztalt, jóllakatott, életet adott, tanított... Jézus, aki bátorított, megvédett, felvállalt, kiállt másokért, szeretett...
...ott van a keresztfán.
Kínok-kínját szenvedi el, testileg és lelkileg is meggyötörten. Latrok között, megostorozva, ruháitól megfosztva, kigúnyolva, megvetve.
...ott van a keresztfán.
“A nép ott állt, és nézte.” A nép, amely pár napja még örvendezett: “Hozsánna, hozsánna!” A nép, amely később így kiáltott: “Feszítsd meg!” A nép most ott állt, és nézte. Nézte, ahogyan szenved, várva talán a csodát, hiszen egyesek azt kiáltották, hogy ha valóban Ő az Isten Fia, szálljon le a keresztről.
S Ő mit tesz? A fohászkodik értük.
“Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Szeretet... tudjuk mi, mit jelent ez a szó? Azt mondjuk, szeretjük a társunkat, szeretjük a gyermekünket, szeretjük az unokánkat, a barátainkat, a gyülekezetünk tagjait, és sorolhatnánk, hiszen oly’ sok mindenkit szeretünk. De valóban szeretjük őket? És ennyiben ki is merül a szeretetünk...? Vagy azokat is szeretjük, akik bántanak minket?
Életünket adnánk a szeretteinkért...? No, és az ellenségeinkért? Tudunk imádkozni a szeretteinkért... no, de azokért, akik ártanak nekünk, akik bajba sodornak bennünket, akik a vesztünket akarják...?
Milyen az igazi szeretet?
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Nagypénteken Isten megmutatta nekünk, mit jelent a szeretet. A végtelen, az igazi.
Jézus ma is gyógyít, vigasztal, jóllakat, életet ad, tanít... Jézus ma is bátorít, megvéd, felvállal, kiáll érted, szeret...
...és ott van a kereszten... miattunk... helyettünk... ÉRTÜNK.
Miért? Hogy Isten fényessége ránk ragyoghasson! 😇
Ámen
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, Istenünk!
Elképzelni sem tudjuk, mit érezhettél akkor, amikor láttad a Te Egyetlenedet, ahogy szenved. Köszönjük a Te végtelen szeretetedet, s hogy mi érdemtelenül részesei lehetünk.
Úr Jézus, köszönjük, hogy véghez vitted értünk, miattunk, helyettünk mindazt, amire ezekben a napokban emlékezünk!
Urunk, kérünk, segíts bennünket abban, hogy naponta megértsük, meglássuk, megérezzük áldott jelenlétedet az életünkben, hogy ne legyen hiábavaló a mi életünkben, az értünk hozott áldozat!
Istenünk, Szent Fiad nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. (Mt 6,9-13)
Nagypénteki csendességünkben énekeljük el 341. dicséretünk 1. és 3. verseit:
“Ó, Krisztusfő, te zúzott,
Te véres szenvedő,
Te töviskoszorúzott,
Kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes, csodás remek,
De most megcsúfolódtál:
Szent fő, köszöntelek!
Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam Reád;
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve
Itt állok én, szegény,
S kérlek, Lelked kegyelme
Sugározzék felém.”
https://youtu.be/7tVlDgFbcBE
Istenünk őrizzen mindannyiunkat!
Áldás, békesség!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)