2010. nov. 25.
2010. nov. 11.
Temetés
Tegnap este megdöbbentő "élményben" volt részem...
Csörgött a telefonom, és egy szomorú, vékony hang szólt bele, hogy legyek kedves, engedjem be őket, a kapuban állnak, temetést intézni jöttek. Kimentem. A sötétben is jól láthatóan meggyötört fiatal pár állt a kapuban. Megkérdeztem, ki halt meg. A fiatalasszony elcsukló hangon mondta: "A kislányom."
Negyedik éve vagyok gyakorló lelkész. Sajnos elmondhatom, hogy sok temetés van már mögöttem, főleg, mióta két településen végzem a szolgálatokat. Mégis ott álltam, és nem tudtam mit mondani. És azóta is itt motoz bennem a kérdés: "mit lehet mondani annak a szülőnek, aki örömmel, szeretettel várta a gyermekét kilenc hónapon át, majd boldogan hazavitte a családi fészekbe, mit sem sejtve arról, hogy a kislány pici szívét már megtámadta a ragadozó..., s végül 28 együtt töltött nap után el kellett engednie, vissza kellett adnia gyermekét?! Mit?"
A bemutatkozásomhoz azt írtam, ide a blogba, hogy szeretném megosztani az olvasókkal Isten azon csodáit, amikkel találkozom. Hogy hol látom ebben a szomorú történetben a csodát?
Ott, hogy a szülőknek nem volt része kilenc hónap rémálomban, a szülést megelőzően. Urunk megadta nekik azt, hogy születendő gyermekükre ne rettegéssel gondoljanak.
Látom ott is, hogy ez a halálosan beteg picike nem szenvedett sokáig. Fájdalmasan rövid életében szülei szerették, és gondját viselték, minden erejükkel.
És láttam a csodát abban, ahogyan ezek a szülők eljöttek hozzám. Csendesen, szerényen, alázattal hordozva az igazán nem mindennapi terhet, Isten vígaszát várva, nem pedig egy társadalmi szónok szavaira bízva magukat...
A temetés jövő héten lesz. Nem tudom még, mit fogok mondani, hogyan fogom nekik megpróbálni felmutatni ezeket a csodákat.
Csörgött a telefonom, és egy szomorú, vékony hang szólt bele, hogy legyek kedves, engedjem be őket, a kapuban állnak, temetést intézni jöttek. Kimentem. A sötétben is jól láthatóan meggyötört fiatal pár állt a kapuban. Megkérdeztem, ki halt meg. A fiatalasszony elcsukló hangon mondta: "A kislányom."
Negyedik éve vagyok gyakorló lelkész. Sajnos elmondhatom, hogy sok temetés van már mögöttem, főleg, mióta két településen végzem a szolgálatokat. Mégis ott álltam, és nem tudtam mit mondani. És azóta is itt motoz bennem a kérdés: "mit lehet mondani annak a szülőnek, aki örömmel, szeretettel várta a gyermekét kilenc hónapon át, majd boldogan hazavitte a családi fészekbe, mit sem sejtve arról, hogy a kislány pici szívét már megtámadta a ragadozó..., s végül 28 együtt töltött nap után el kellett engednie, vissza kellett adnia gyermekét?! Mit?"
A bemutatkozásomhoz azt írtam, ide a blogba, hogy szeretném megosztani az olvasókkal Isten azon csodáit, amikkel találkozom. Hogy hol látom ebben a szomorú történetben a csodát?
Ott, hogy a szülőknek nem volt része kilenc hónap rémálomban, a szülést megelőzően. Urunk megadta nekik azt, hogy születendő gyermekükre ne rettegéssel gondoljanak.
Látom ott is, hogy ez a halálosan beteg picike nem szenvedett sokáig. Fájdalmasan rövid életében szülei szerették, és gondját viselték, minden erejükkel.
És láttam a csodát abban, ahogyan ezek a szülők eljöttek hozzám. Csendesen, szerényen, alázattal hordozva az igazán nem mindennapi terhet, Isten vígaszát várva, nem pedig egy társadalmi szónok szavaira bízva magukat...
A temetés jövő héten lesz. Nem tudom még, mit fogok mondani, hogyan fogom nekik megpróbálni felmutatni ezeket a csodákat.
De kérlek Téged, kedves Olvasó, hordozd imádságodban ezt a Családot! Imádkozzunk azért, hogy megnyugvást és vígaszt találjanak.
2010. nov. 9.
Közeleg...
Megállíthatatlanul, feltartóztathatatlanul közeleg a Karácsony. Nem tudom, ki hogy van vele, én már nagyon várom. Bár én egész évben várom... Valami olyan varázsa van ennek az ünnepnek, ami magával ragadja az embert.
Szombaton bementünk egy bevásárló központba. Hegyekben állt már a karácsonyfa dísz, a műfenyő, a Mikulás figurák és a karácsonyi ajándéknak kínált ezer és ezer lom... Személy szerint engem ez jó érzéssel tölt el, hiszen ilyenkor beindul a fantáziám, és máris a lelki szemeim előtt lebeg az otthonom, ahogyan karácsonyi dekorációban pompázik. Megvannak az illatok, a fények, az ízek, amik egyből beugranak, ha december 24-ére gondolunk. Ugyanakkor elszomorító az a tudat, hogy sokaknak csak erről szól az ünnep. Nincs mögötte tartalom, "csak" annyi, hogy ilyenkor összejön a család, és eszünk egy jót, és megajándékozzuk egymást méregdrága dolgokkal, amikre talán vágyunk, talán nem. Ha azt mondom, hogy a mi családunkban nem az ajándék árán, nagyságán van a hangsúly, néhányan csodálkozva néznek rám. Nem. Nálunk a hangsúly azon van, hogy megünnepeljük a Karácsonyt, megünnepeljük Jézus Krisztus születésnapját, és megünnepeljük azt, hogy vagyunk egymásnak. És mindezt kevésbé drága, kevésbé nagy ajándékokkal is meg tudjuk tenni :)
Szombaton bementünk egy bevásárló központba. Hegyekben állt már a karácsonyfa dísz, a műfenyő, a Mikulás figurák és a karácsonyi ajándéknak kínált ezer és ezer lom... Személy szerint engem ez jó érzéssel tölt el, hiszen ilyenkor beindul a fantáziám, és máris a lelki szemeim előtt lebeg az otthonom, ahogyan karácsonyi dekorációban pompázik. Megvannak az illatok, a fények, az ízek, amik egyből beugranak, ha december 24-ére gondolunk. Ugyanakkor elszomorító az a tudat, hogy sokaknak csak erről szól az ünnep. Nincs mögötte tartalom, "csak" annyi, hogy ilyenkor összejön a család, és eszünk egy jót, és megajándékozzuk egymást méregdrága dolgokkal, amikre talán vágyunk, talán nem. Ha azt mondom, hogy a mi családunkban nem az ajándék árán, nagyságán van a hangsúly, néhányan csodálkozva néznek rám. Nem. Nálunk a hangsúly azon van, hogy megünnepeljük a Karácsonyt, megünnepeljük Jézus Krisztus születésnapját, és megünnepeljük azt, hogy vagyunk egymásnak. És mindezt kevésbé drága, kevésbé nagy ajándékokkal is meg tudjuk tenni :)
Mióta nem a családommal élek, Karácsony második napján gyűlünk össze nálam. És már most keresgélem a recepteket, hogy mi lenne a megfelelő étek, amivel kedveskedhetek a szeretteimnek. Idén eggyel többen üljük körbe az asztalt, hiszen a vőlegényem is velünk lesz :) És ha arra gondolok, hogy békében, szeretetben tölthetjük majd el azt a néhány mozgalmas, de csodás napot, már most repes a szívem :)
Szentimre pedig egy csodás hely :) Egy hely, ahol az emberek örömmel jönnek Szentestén a templomba, várva a gyermekek műsorát. Várva azt, hogy Istenünk Szentlelke beragyogja az ünneplést. Ahogy az egyik anyuka mondta tavaly: "Nekünk így ünnep az ünnep! Az Istentisztelettel együtt!"
Már most kívánok mindenkinek áldott készülődést, civódásmentes Karácsonyt, békés, boldog családi együttléteket! :)
2010. okt. 15.
Amikor két család egyesül...
Azt gondolnánk, hogy ahhoz, hogy két családból egy legyen, sok minden kell... És ez valahol igaz is. Kell az, hogy egy közös hétvégére sokat készüljünk, kell sütés-főzés, ajándékvásárlás, négy órás út, és három óra várakozás a határon...
DE! Mindez semmit sem érne, ha a két család minden tagja nem elvárások, előítéletek nélkül, és nem eleve elfogadó szeretettel közeledne egymáshoz. A mosoly, ami őszintén lakik az arcokon, a kedvesség, ami minden pillanatot átitat, az "adás" öröme, ami érződik minden falat ételen, az apró gesztusok, a közös imádság, az érezhető isteni jelenlét és az összetartozás egyértelmű kifejezése egy ölelésben, egy pillantásban... hát ez kell ahhoz, hogy két család kijelentse: "mától rokonok vagyunk!" :)
DE! Mindez semmit sem érne, ha a két család minden tagja nem elvárások, előítéletek nélkül, és nem eleve elfogadó szeretettel közeledne egymáshoz. A mosoly, ami őszintén lakik az arcokon, a kedvesség, ami minden pillanatot átitat, az "adás" öröme, ami érződik minden falat ételen, az apró gesztusok, a közös imádság, az érezhető isteni jelenlét és az összetartozás egyértelmű kifejezése egy ölelésben, egy pillantásban... hát ez kell ahhoz, hogy két család kijelentse: "mától rokonok vagyunk!" :)
2010. szept. 20.
Ma
Mielőtt elkezded olvasni, ezt nyisd meg egy másik ablakban, és hallgasd:
http://www.youtube.com/watch?v=wA_YmII8MYw&feature=related
Ma a gyerekekkel a teremtés csodáját köszöntük meg Istennek, hittan órán. Megható az az ámulattal vegyes öröm, ami ott volt a kis arcukon, amikor azután, hogy átvettük a jól ismert történetet, felsoroltuk, mi mindenért vagyunk hálásak, abból, amit Istentől kaptunk. És ahogy rájöttek, hogy mindent Istentől kaptunk.
Ma a gyerekekkel a teremtés csodáját köszöntük meg Istennek, hittan órán. Megható az az ámulattal vegyes öröm, ami ott volt a kis arcukon, amikor azután, hogy átvettük a jól ismert történetet, felsoroltuk, mi mindenért vagyunk hálásak, abból, amit Istentől kaptunk. És ahogy rájöttek, hogy mindent Istentől kaptunk.
Aztán délután egy kisebb utat kellett megtennem, és a lemenő nap fényében, a már itt-ott barnuló, arany színben tündöklő fasorok között kocsikázva, a "Hark! The Herald Angels Sing"-et hallgatva (ami igen, karácsonyi muzsika, de már nagyon várom AZ ünnepet, ezért nálam már ez megy :) ) az én szívemet is a hála járta át. Isten szeret bennünket! És egy csodás világot teremtett nekünk, hogy éljünk benne. Kívánom mindenkinek, hogy ezen az őszön lásson sok sárga falevelet, szép naplementéket, gesztenye-gusztikat :), és bennük Isten szeretetét!
2010. szept. 9.
Jó napok és rossz napok
"Jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." (Prédikátor könyve 7,14)
Van, amikor nem jó... Amikor beborul az ég, és hiába süt a Nap, úgy érezzük, olyanok vagyunk, mint az a mesefigura, akinek a feje fölött ott egy sötét felhőcske, ami elárasztja őt, csak őt, és tehetetlenül néz maga elé. Néha ilyenek vagyunk mi is.
Azt mondja a "Prédikátor", ilyenkor azt kell belátnunk, hogy ez is Istentől származik. Csak ez rosszul esik... Mert ilyen az ember. Azt képzeljük, hogy mindig, minden jó kellene, hogy legyen körülöttünk... De ha a Földön olyan csodálatos lenne az életünk, ugyan ki vágyna a Mennybe? :)
Az Ige azt mondja, hogy vannak jó és rossz napok. A jó napoknak örüljünk, élvezzük, éljük meg azokat! A rossz napok pedig szintén a földi élet velejárói, amiket szintén el kell fogadnunk, ugyanúgy, Isten kezéből.
"Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób könyve 2,10)
S végül, azt mondja az Ige: "... hogy az ember ne találja ki, mi következik." Isten nem játszadozik velünk! Egyszerűen csak nem tárja elénk a jövőnket. Én személy szerint ezt nem is bánom. Néha persze azt kívánjuk, bárcsak látnánk előre, mi fog történni. De bizonyára nem véletlen, hogy nem tehetjük.
Arra bíztat bennünket ez az Ige, hogy tegyük az életünket Isten kezébe. Tőle fogadjunk el minden napot olyannak, amilyen, és várjuk a következőt, ami akármilyen is lesz, ha lesz, az ajándék!
Van, amikor nem jó... Amikor beborul az ég, és hiába süt a Nap, úgy érezzük, olyanok vagyunk, mint az a mesefigura, akinek a feje fölött ott egy sötét felhőcske, ami elárasztja őt, csak őt, és tehetetlenül néz maga elé. Néha ilyenek vagyunk mi is.
Azt mondja a "Prédikátor", ilyenkor azt kell belátnunk, hogy ez is Istentől származik. Csak ez rosszul esik... Mert ilyen az ember. Azt képzeljük, hogy mindig, minden jó kellene, hogy legyen körülöttünk... De ha a Földön olyan csodálatos lenne az életünk, ugyan ki vágyna a Mennybe? :)
Az Ige azt mondja, hogy vannak jó és rossz napok. A jó napoknak örüljünk, élvezzük, éljük meg azokat! A rossz napok pedig szintén a földi élet velejárói, amiket szintén el kell fogadnunk, ugyanúgy, Isten kezéből.
"Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób könyve 2,10)
S végül, azt mondja az Ige: "... hogy az ember ne találja ki, mi következik." Isten nem játszadozik velünk! Egyszerűen csak nem tárja elénk a jövőnket. Én személy szerint ezt nem is bánom. Néha persze azt kívánjuk, bárcsak látnánk előre, mi fog történni. De bizonyára nem véletlen, hogy nem tehetjük.
Arra bíztat bennünket ez az Ige, hogy tegyük az életünket Isten kezébe. Tőle fogadjunk el minden napot olyannak, amilyen, és várjuk a következőt, ami akármilyen is lesz, ha lesz, az ajándék!
2010. szept. 5.
Útravaló Cseperkének :)
Régi áldás
Legyen előtted az út,
Az arcod melegen süsse a nap,
A szél mindig a hátad mögött fújjon,
Az eső puhán essen földjeidre.
S amíg találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten.
Jó utat Neked, minden szépet és jót kívánok, és persze Isten gazdag áldását! :)
Legyen előtted az út,
Az arcod melegen süsse a nap,
A szél mindig a hátad mögött fújjon,
Az eső puhán essen földjeidre.
S amíg találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten.
Jó utat Neked, minden szépet és jót kívánok, és persze Isten gazdag áldását! :)
2010. szept. 2.
Hagyd az Úrra a sérelmeidet
"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket"(Mt.6: 14-15)
Az életben előfordul, hogy mások megbántanak, néha akarattal, néha akaratlanul. Az határozza meg a boldogságodat, hogy ezt a sérelmet hogyan kezeled. Amikor magadban tartod a sérelmeidet és visszafolytod azokat, azt nevezzük neheztelésnek. Ha valaki évekkel ezelőtt megbántott, és még mindig neheztelsz rá, akkor ez lassan megmérgezi az életedet. A saját egészséged és boldogságod érdekében meg kell tanulnod megbocsátani.
A Biblia azt mondja, bocsáss meg és neked is megbocsáttatik. Valójában, Jézus azt mondja : "Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket".(Mt.6:15) Ez a két dolog összefügg. Ez arra a történetre emlékeztet, amikor valaki azt mondta John Wesley-nek, a Metodista vallás alapítójának, hogy "Én egyszerűen nem tudok annak az embernek megbocsátani! Nagyon mélyen megbántott." Wesley válasza az volt, "Remélem, te sosem vétkezel."
A saját érdekedben, hagyd ezt a múltra. Ha valaki megbántott, lépj túl rajta, szabadulj fel. Ez az ima egyik előnye. Segít megkönnyebbülnöd. A megbocsátás az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj a múlttól. Bocsáss meg nekik és lépj tovább. Menj tovább! A megbocsátás kitörli a sértett emlékei "videoszalagját", amelyet újra és újra lejátszik az agyad. Ha elegendjük a sérelmeinket és megbocsátunk másoknak, akkor a mi mennyei Atyánk kegyelmét sugározzuk vissza, aki nekünk is megbocsátott és mindig megbocsát. Ez azt jelenti, hogy így mutatjuk ki Isten felé a szeretetünket, átadjuk neki az életünket, és amint ezt tesszük, dicsőítjük az Urat.
Daily Hope by Rick Warren
Az életben előfordul, hogy mások megbántanak, néha akarattal, néha akaratlanul. Az határozza meg a boldogságodat, hogy ezt a sérelmet hogyan kezeled. Amikor magadban tartod a sérelmeidet és visszafolytod azokat, azt nevezzük neheztelésnek. Ha valaki évekkel ezelőtt megbántott, és még mindig neheztelsz rá, akkor ez lassan megmérgezi az életedet. A saját egészséged és boldogságod érdekében meg kell tanulnod megbocsátani.
A Biblia azt mondja, bocsáss meg és neked is megbocsáttatik. Valójában, Jézus azt mondja : "Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket".(Mt.6:15) Ez a két dolog összefügg. Ez arra a történetre emlékeztet, amikor valaki azt mondta John Wesley-nek, a Metodista vallás alapítójának, hogy "Én egyszerűen nem tudok annak az embernek megbocsátani! Nagyon mélyen megbántott." Wesley válasza az volt, "Remélem, te sosem vétkezel."
A saját érdekedben, hagyd ezt a múltra. Ha valaki megbántott, lépj túl rajta, szabadulj fel. Ez az ima egyik előnye. Segít megkönnyebbülnöd. A megbocsátás az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj a múlttól. Bocsáss meg nekik és lépj tovább. Menj tovább! A megbocsátás kitörli a sértett emlékei "videoszalagját", amelyet újra és újra lejátszik az agyad. Ha elegendjük a sérelmeinket és megbocsátunk másoknak, akkor a mi mennyei Atyánk kegyelmét sugározzuk vissza, aki nekünk is megbocsátott és mindig megbocsát. Ez azt jelenti, hogy így mutatjuk ki Isten felé a szeretetünket, átadjuk neki az életünket, és amint ezt tesszük, dicsőítjük az Urat.
Daily Hope by Rick Warren
2010. aug. 30.
"Három perces"
Volt már olyan, hogy nagyon ettél volna valami finomat, de semmi nem volt otthon? Nos, ha igen, és nem találtál megoldást a problémára, íme egy lehetőség:
4 ek liszt,
4 ek cukor,
2 ek kakaó,
1 tojás,
3 ek tej,
3 ek olaj,
3 ek csokidara (tortadekor "egérkaki")
1 csepp vanília aroma
Mindezt egy nagy bögrében összekutyulod, beteszed a mikróba 3-3,5 percre, és láss csodát! Kész a fincsi kakaós süti, ami lekvárral fenséges! :) Igen, elég a 3 perc! Hidd el, vagy ha nem, hát próbáld ki! :) Igen, borzalmasan kalóriadús... de van, amikor az embernek erre van szüksége :) Csak vigyázni kell, rá ne szokjunk! :)
Egészségedre!
4 ek liszt,
4 ek cukor,
2 ek kakaó,
1 tojás,
3 ek tej,
3 ek olaj,
3 ek csokidara (tortadekor "egérkaki")
1 csepp vanília aroma
Mindezt egy nagy bögrében összekutyulod, beteszed a mikróba 3-3,5 percre, és láss csodát! Kész a fincsi kakaós süti, ami lekvárral fenséges! :) Igen, elég a 3 perc! Hidd el, vagy ha nem, hát próbáld ki! :) Igen, borzalmasan kalóriadús... de van, amikor az embernek erre van szüksége :) Csak vigyázni kell, rá ne szokjunk! :)
Egészségedre!
2010. aug. 25.
"Home" Music / Sandrine Piau - Cum dederit
A világ, amiben élünk, annyi mocsokkal, annyi rosszal van tele, hogy néha megfeledkezünk arról, hogy tulajdonképpen szép, a maga teljességében, mégis a részletekben. Íme egy kis szösszenet, mely ezt mutatja. A zene pedig külön élménnyé teszi :)
2010. aug. 24.
Nem tudsz mindenki tetszésére lenni
"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." Róm 12, 18
Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek nem tudsz a kedvére lenni? Nem számít, mit teszel, mennyire próbálkozol, vagy milyen kedves vagy velük. Egyszerűen nem tudsz mindenki kedvére lenni.
A Biblia azonban azt mondja, hogy nem is kell mindenkinek tetszened.
"Veszélyt rejt magában, ha azzal foglalkozol, mások mit gondolnak rólad" Péld 29, 25 -szabad fordítás
Érzelmi csapdába kerülsz, amikor azon aggódsz, mások mit gondolnak rólad. Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, azon a pénzen, ami nincs is meg, hogy aztán olyan embereket kápráztassunk el, akiket nem is kedvelünk – mindezt csupán azért, mert úgy gondoljuk, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell, ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ez ostobaság!
Jézus azt mondja: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Jn 5,30 . Még Jézus sem törekedett arra, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Egyesek azt szeretnék, ha esne az eső. Mások azt szeretnék, ha nem esne. Egyszer Texasban kőolajiparban dolgozó embereknek tanítottam. Ők azt szerették volna, ha felmegy az olaj ára, mi pedig azt reméltük, leesik. Még Isten sem tehet mindenki kedvére. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amire Isten sem törekszik.A Lk 6, 26-ban Jézus azt mondja: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember…” Valószínűleg azért, mert az egyetlen alkalom, amikor mindenki jót mond rólad, az a temetésed!
Mindegyre talákozok olyan keresztényekkel, akik olyan emberekkel kénytelenek együttélni, akik megőrjítik őket. Azt állítják: „Próbáltam megbékélni azzal a személlyel, de elbuktam, és annyira bűntudatom van”. A valóság az, hogy ez nem biztos, hogy a te hibád. Lehet, hogy a személy, akivel békességre próbálsz jutni, rendkívül nehéz eset.
Tedd azt a személyt az Úr kezébe, és arra összpontosíts, hogy Isten tetszésére legyél.
Daily Hope by Rick Warren
Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek nem tudsz a kedvére lenni? Nem számít, mit teszel, mennyire próbálkozol, vagy milyen kedves vagy velük. Egyszerűen nem tudsz mindenki kedvére lenni.
A Biblia azonban azt mondja, hogy nem is kell mindenkinek tetszened.
"Veszélyt rejt magában, ha azzal foglalkozol, mások mit gondolnak rólad" Péld 29, 25 -szabad fordítás
Érzelmi csapdába kerülsz, amikor azon aggódsz, mások mit gondolnak rólad. Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, azon a pénzen, ami nincs is meg, hogy aztán olyan embereket kápráztassunk el, akiket nem is kedvelünk – mindezt csupán azért, mert úgy gondoljuk, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell, ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ez ostobaság!
Jézus azt mondja: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Jn 5,30 . Még Jézus sem törekedett arra, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Egyesek azt szeretnék, ha esne az eső. Mások azt szeretnék, ha nem esne. Egyszer Texasban kőolajiparban dolgozó embereknek tanítottam. Ők azt szerették volna, ha felmegy az olaj ára, mi pedig azt reméltük, leesik. Még Isten sem tehet mindenki kedvére. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amire Isten sem törekszik.Mindegyre talákozok olyan keresztényekkel, akik olyan emberekkel kénytelenek együttélni, akik megőrjítik őket. Azt állítják: „Próbáltam megbékélni azzal a személlyel, de elbuktam, és annyira bűntudatom van”. A valóság az, hogy ez nem biztos, hogy a te hibád. Lehet, hogy a személy, akivel békességre próbálsz jutni, rendkívül nehéz eset.
Tedd azt a személyt az Úr kezébe, és arra összpontosíts, hogy Isten tetszésére legyél.
Daily Hope by Rick Warren
2010. aug. 23.
TISZTA SZÍVBŐL
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod,... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek az üregek, hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
(Ismeretlen szerző)
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod,... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek az üregek, hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
(Ismeretlen szerző)
2010. aug. 21.
Lánykérésem története
Az ember, ha nőből van, általában valami mesés, csodaszép lánykérésről ábrándozik. Olyanról, amit soha nem felejt el, olyanról, amire ha rágondol, könnybe lábad a szeme, amit büszkén mesél a barátnőinek, s amitől még az édesanyja könnye is kicsordul, mikor meghallja... Nekem ilyen lánykérésben volt részem, 2010. augusztus 20-án, Lillafüreden... Mesélem... :)
19-én érkeztünk meg Lillafüredre, a Palotába. Csodás épület, mesés látvány. A hegyekkel körülvett kastély, csupa-csupa muskátli, zöldeskéken csillogó víztükör a Hámori-tavon... Álom. 114-es szoba. Kiváló! Tiszta, kényelmes, hangulatos, szép. Vacsora bőséges, hogy választani sem tudsz. Majd egy hatalmas fürdés a hotel alatti wellness centrumban, gőzkamrával, finn szaunával, és úgy érzed, máris más ember lettél.
20-án délelőtt, némi "úszkálás" után masszázs várt ránk. A masszőr csendben átgyúrt, kellemes volt, szinte elaludtam. Majd az ötlet: "Menjünk csónakázni!" Menjünk! Ahogy odaértünk, Guszti és a "csónakos" között feltűnő cinkos mosoly... Kérdem: "Miért?" "Drágám, mindent a maga idejében!" És elindultunk a Hámori-tóra csónakázni. Az idő remek volt, a madarak csiripeltek, a víz csendesen viselt minket a hátán. És akkor, egyszercsak, Guszti letette az evezőket, és letérdelt elém a csónakban! Megfogta a kezem, és elmondta, hogy amikor mi megismerkedtünk, ő mindent sötétben látott, de Isten, mint egy csillagot az égre, úgy helyezett engem az ő életébe. Egy csillagként, akit ő csodál, akinek a fénye, ha rásüt, akkor ő nagyon boldog. És éppen ezért, elneveztetett rólam egy csillagot a Nemzetközi Csillagregisztrációs Központon keresztül, a Cassiopeia csillagképben, Csillagom Csipes Anikó néven. Azért ebben a csillagképben, mert ez egész évben látszik, a világ bármely pontjáról. Csak ámultam, és nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek (hogy ezzel az elcsépelt, de igaz hasonlattal jöjjek...). És mindezek után elhangzott a kérdés, A KÉRDÉS: "Leszel a feleségem?" Még most, ahogy leírom is könnyes lesz a szemem, olyan szép volt ez az egész, olyan csöpögős, olyan romantikus, mint egy film, amin sírunk, és csokit majszolunk a magányos estéken...
Majd elmentünk romantikus filmet nézni, moziba, aztán áztattuk magunkat kicsit, majd élő cigányzenével színesített vacsorán vettünk részt.
Ma pedig jöttünk haza... Mintha mesevilágból tértünk volna vissza a való életbe... Csodaszép volt az egész, olyan, amire igazán emlékezni fogunk egész életünkben. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem azt, hogy egy ilyen filmbe illő, romantikus lánykérésben lehetett részem, azzal a férfival, akit nagyon szeretek!
Köszönöm, Drágám! :)
19-én érkeztünk meg Lillafüredre, a Palotába. Csodás épület, mesés látvány. A hegyekkel körülvett kastély, csupa-csupa muskátli, zöldeskéken csillogó víztükör a Hámori-tavon... Álom. 114-es szoba. Kiváló! Tiszta, kényelmes, hangulatos, szép. Vacsora bőséges, hogy választani sem tudsz. Majd egy hatalmas fürdés a hotel alatti wellness centrumban, gőzkamrával, finn szaunával, és úgy érzed, máris más ember lettél.
20-án délelőtt, némi "úszkálás" után masszázs várt ránk. A masszőr csendben átgyúrt, kellemes volt, szinte elaludtam. Majd az ötlet: "Menjünk csónakázni!" Menjünk! Ahogy odaértünk, Guszti és a "csónakos" között feltűnő cinkos mosoly... Kérdem: "Miért?" "Drágám, mindent a maga idejében!" És elindultunk a Hámori-tóra csónakázni. Az idő remek volt, a madarak csiripeltek, a víz csendesen viselt minket a hátán. És akkor, egyszercsak, Guszti letette az evezőket, és letérdelt elém a csónakban! Megfogta a kezem, és elmondta, hogy amikor mi megismerkedtünk, ő mindent sötétben látott, de Isten, mint egy csillagot az égre, úgy helyezett engem az ő életébe. Egy csillagként, akit ő csodál, akinek a fénye, ha rásüt, akkor ő nagyon boldog. És éppen ezért, elneveztetett rólam egy csillagot a Nemzetközi Csillagregisztrációs Központon keresztül, a Cassiopeia csillagképben, Csillagom Csipes Anikó néven. Azért ebben a csillagképben, mert ez egész évben látszik, a világ bármely pontjáról. Csak ámultam, és nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek (hogy ezzel az elcsépelt, de igaz hasonlattal jöjjek...). És mindezek után elhangzott a kérdés, A KÉRDÉS: "Leszel a feleségem?" Még most, ahogy leírom is könnyes lesz a szemem, olyan szép volt ez az egész, olyan csöpögős, olyan romantikus, mint egy film, amin sírunk, és csokit majszolunk a magányos estéken... Ám a válasz nem az volt, hogy igen-igen-ezerszer is igen!!!... Hanem az, hogy: "hogyhogy elneveztettél rólam egy csillagot???!!!" :) Milyen is az ember... :) De miután Guszti elmagyarázta, hogy is működik ez, elsírtam magam, mert tudtam, hogy ő engem, Csipes Anikót igazán szeret, úgy, ahogyan vagyok, és nemhogy lehozott nekem egy csillagot, hanem felvitt engem a csillagok közé! :) És kimondtam: "Igen, leszek a feleséged!" Hjaaaaj... de szép is volt... :)
Ahogy kieveztünk a partra, a "csónakos" kérdően nézett Gusztira, aki mondta neki, hogy igent mondtam. Mire ő gratulált, és azt mondta, hogy akkor ez a csónakozás az ő ajándékuk volt nekünk, és legyünk nagyon boldogok :) Ez is olyan kedves és megható volt :) (A cinkos mosoly azért volt, mert Guszti előtte lefoglalt egy olyan csónakot, ami garantáltan nem borul fel, ha letérdel benne... :) )Majd elmentünk romantikus filmet nézni, moziba, aztán áztattuk magunkat kicsit, majd élő cigányzenével színesített vacsorán vettünk részt.
Ma pedig jöttünk haza... Mintha mesevilágból tértünk volna vissza a való életbe... Csodaszép volt az egész, olyan, amire igazán emlékezni fogunk egész életünkben. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem azt, hogy egy ilyen filmbe illő, romantikus lánykérésben lehetett részem, azzal a férfival, akit nagyon szeretek!
Köszönöm, Drágám! :)
2010. aug. 3.
Mára egy idézet és egy Ige
"Válogasd ki az aggodalom, a félelem és a szorongás beidegződéseit. Gondosan akaszd be őket szíved bizalmának, türelmének és humorának kamrájába."
"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." Máté ev. 6,34
"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." Máté ev. 6,34
2010. júl. 29.
Girlnight :)
Nagy az izgalom Csipi-háza táján… Holnap találkozom 3 gimis barátnőmmel, Cseperkével, Gotával, Magdival. Mondhatni, ezer éve nem láttam őket. És most végre egy átbeszélgetett éjszaka elé nézünk :)
Általában mindenki azt mondja, hogy a középiskola után az emberek elszélednek, a kapcsolatok megszakadnak. Minket annak idején sokat bántottak, mert négyen nagyon sokat voltunk együtt. Mi voltunk „a klikk” :). De mégis, a barátságunk megmaradt a középiskola után is – míg talán a többieké, akik a nyelvüket köszörülték rajtunk, kevésbé. Időnként személyesen is sikerül találkoznunk (külön-külön persze gyakrabban, de mind a négyen egyszerre, ritkán), de legtöbbször az internet a kapocs köztünk, mert földrajzilag valóban eltávolodtunk egymástól.
Emlékszem, mikor még gimisek voltunk, nyaranta leveleztünk. Igazi papírra, igazi tollal, igazi levelet írtunk. És az akkor oly’ fontosnak tűnő eseményeket megosztottuk egymással. Most pedig… facebook, skype, msn, iwiw… ezek nélkül talán már élni sem tudnánk. No meg persze a telefon, ami a legköltségesebb mulatság, de milyen jó, mikor elindul a beszélgetés, és csak mondjuk, mondjuk, mondjuk… :)
Szóval, holnap találkozunk. Debrecenben, a városban, ami a szívem csücske. Ahova olyan nagyon sok szép emlék fűz. Már nagyon várom! :)
Általában mindenki azt mondja, hogy a középiskola után az emberek elszélednek, a kapcsolatok megszakadnak. Minket annak idején sokat bántottak, mert négyen nagyon sokat voltunk együtt. Mi voltunk „a klikk” :). De mégis, a barátságunk megmaradt a középiskola után is – míg talán a többieké, akik a nyelvüket köszörülték rajtunk, kevésbé. Időnként személyesen is sikerül találkoznunk (külön-külön persze gyakrabban, de mind a négyen egyszerre, ritkán), de legtöbbször az internet a kapocs köztünk, mert földrajzilag valóban eltávolodtunk egymástól.
Emlékszem, mikor még gimisek voltunk, nyaranta leveleztünk. Igazi papírra, igazi tollal, igazi levelet írtunk. És az akkor oly’ fontosnak tűnő eseményeket megosztottuk egymással. Most pedig… facebook, skype, msn, iwiw… ezek nélkül talán már élni sem tudnánk. No meg persze a telefon, ami a legköltségesebb mulatság, de milyen jó, mikor elindul a beszélgetés, és csak mondjuk, mondjuk, mondjuk… :)
Szóval, holnap találkozunk. Debrecenben, a városban, ami a szívem csücske. Ahova olyan nagyon sok szép emlék fűz. Már nagyon várom! :)
2010. júl. 26.
Kezdetben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)