Pinterest

Pinterest

2016. jan. 5.

Mai "jól esett a lelkemnek"


„Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)
A hit elérhetővé teszi számunkra Isten ígéreteit, megmutatja nekünk az Ő erejét, az álmokat valóra váltja, és kitartást ad megpróbáltatásainkban.
Ugyanakkor a hit nem mindig mentesít a problémától. Gyakran inkább segít átmenni a problémán. Nem mindig veszi el a fájdalmaidat, hanem erőt ad az átvészelésükhöz. Nem szabadít ki a viharból, de mikor benne vagy, lecsendesíti a lelkedet.
Olvastam az ifjú holland keresztény, Corrie ten Boom történetét, aki rengeteg zsidónak segített megmenekülni a Holokauszttól, mielőtt ő maga is koncentrációs táborba került volna. Ő azt mondta, hogy azok élték túl ezeket a táborokat, akiknek a legmélyebb hitük volt. Miért? Mert a hit erőt ad, hogy kitarts a nehéz időkben is. A hit állhatatosságot szül.
Megannyi tanulmány mutatta ki, hogy a rugalmasság talán a legfontosabb tulajdonság, amit gyermekednek megtaníthatsz. (És természtesen saját életedben is nagy szükséged van rá!) Az a képesség, hogy „visszapattanj”. A készség, hogy véghezvidd, amit elkezdtél. Senki sem mondhatja el magáról, hogy élete egy szakadatlan sikersorozat. Mindenki hibázik. Mindannyian összezavarodunk olykor. Mindegyikünket érnek fájdalmas események. Mindnyájan szembesülünk problémákkal, ránk nehezedő nyomással. A sikeres emberek viszont rugalmasak.
Tudod, hányszor fordult már meg a fejemben, hogy lemondok saddlebacki pásztori titulusomról? Körülbelül minden hétfő reggel. Azt mondom: „Uram, túl nagy ez a gyülekezet. Túl sok ember, túl nagy felelősség. Nem vagyok elég bölcs. Ugyan, mit mondhatnék én ennyi embernek? Válassz valaki mást, aki alkalmasabb erre a munkára!”
De Isten így felel: „Folytasd!”
Mi adja a rugalmasságot a kitartáshoz? A hit! Az, hogy hiszed, hogy Isten bármelyik percben megváltoztathatja az életedet, és nem akarod ezt elszalasztani, ezért mozgásban maradsz. Az, hogy hiszed, hogy Isten pontosan azt adja, amire szükséged van, akkor, amikor szükséged van rá. Mindezt megteszi, ha megtanulod rábízni magad, és így beteljesítheti az életeddel kapcsolatos célját.
A hit nagy emberének, Pálnak a tanúságtétele így hangzik: „Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)
*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.29)

2016. jan. 4.

Pillanatok

Vannak pillanatok, amikről tudod, hogy örök életedre beléd ívódnak. Képek, amik beleégnek a retinádba, akár akarod, akár nem.
Ma voltak ilyen pillanataim: Abigél, az én drága kicsi kincsem, leengedett kis vállaival, félénken, óvatosan körbepillogva, barackvirág színű nadrágjában, kék-fehér csíkos kis kardigánjában belépett a Nyuszi csoportba. Bizony. Nekem meg potyogtak a könnyeim. Bizony. Az óvónéni pedig kedvesen, átérezve a pillanatot vigasztalgatott, és nekem jól esett, hogy megélhetem az egészet.
Pedig volt már az oviban többször velem, pontosan azért, hogy szokja. De ma mintha ő is érezte volna, hogy ez más. Ez már komolyodik. Igaz, ma még csak egy kis szokatón voltunk, én az öltözőben üldögéltem. Szerdán majd már ott is hagyom egy kicsit. És az igazi kezdés majd hétfőn lesz.
Olyan nagy lépés ez. Még akkor is, ha mindenkivel megtörténik. Akkor is, ha az ovi még csak ovi. De egyszer kezdődik el. Ráadásul első csemete. Hmm. Szép ez. Egy olyan pillanat. :)
Egy újabb imatéma :)

2016. jan. 3.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekünk

Ma délután Újszentgyörgyön is volt Istentisztelet. Hogy miért olyan nagy dolog ez? 
December 6-án volt az ottani kis Templom átadó, szentelő, harangszentelő Istentisztelet, előtte évtizedekig nem volt ott templomi alkalom. A missziói munkát már megkezdte az én drága Férjem, így látszott, hogy lesz rá "igény", majd az Önkormányzat bekapcsolódva a "Tisza-tavi templomok útján" pályázatba, felújíttatta az épületet, s birtokba vehettük. Az átadó ünnepen keresztelő is volt. Karácsonykor úrvacsorai közösségben lehettek együtt a hívek. Ma pedig az év első Istentiszteletére gyűltünk össze. Áldott, kedves alkalom volt, ifjakkal és idősekkel. Istené legyen érte a dicsőség! 
Újra és újra megtapasztalom lelkészi szolgálatom során a 133. zsoltár bölcs igazságát: 
"Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor." (Zsolt 133,1,3)
Adja Isten, hogy ez a kedves kis Gyülekezet erősödjön, épüljön, hadd ragyogjon róla Isten kegyelmes szeretete! 

2016. jan. 2.

Miután az ünnepi forgatag alatt jóltápláltuk a testünket... :)

Drága Olvasóim!

Arra gondoltam, hátha van köztetek olyan, aki éppen igei útmutatást keres a mindennapokra, de nem ismeri ezt az oldalt, ahol több kalauzból lehet választani, ezért megosztom Veletek: 

http://www.parokia.hu/tartalom/kalauzok/

Aztán itt van még ez is:

http://maiige.hu/

És ez:

http://napiremeny.blog.hu/

Olvasgassatok, töltődjetek, hiszen azt olvashatjuk Bibliánkban:
„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Máté 4,4)

Áldás, békesség! 


2016. jan. 1.

Somogyi Imre - Újévi köszöntő


Jöjjetek az Úr házába,
Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének
A menny dicső Istenének!
Nincsen máshol öröm, béke,
Csak az Isten közelébe’.

Ha föld indul, zúg a tenger:
Vésztől retteg minden ember.
Vajon mit hoz a jövendő,
Köddel lepett új esztendő?
Nincs más menedékünk itten,
Csak az erős, örök Isten!

Hívő népünk, el ne feledd:
Isten veled! Ki ellened?
Ő megáldja életed,
Felszárítja könnyeidet.
Veled lesz jó és rossz sorban,
Életedben s halálodban!

Annyira, de annyira...

... jól esett, hogy tegnap egy blogolvasó írt a legutóbbi (több, mint fél évvel ezelőtti) bejegyzésemhez egy kedves újévi jókívánságot, hogy azt el sem tudom mondani. Pedig olyan nagyon hűtlen voltam a bloghoz, hozzátok... Pedig közben kaptam több jelzést, hogy várják/várjátok, hogy valamit tegyek a ládikámba. De nem ment. Sok minden volt pedig bennem, amit akár le is írhattam volna, és sok olyan dolog történt körülöttem, amihez szívesen írtam volna egy kis véleményt... De valami miatt a csendet választottam.
De talán másképp lesz idén.
Nem szeretnék fogadkozni, nem az én világom az újévi fogadalom.
Meglátjuk. :)
Mindenesetre, annyira köszönöm, hogy nem mondtatok le rólam és a ládikámról! :) :*
Isten áldja meg mindazokat, akik olvasgatnak itt! Legyen boldog, békés új évetek! <3 p="">