Adventi gondolatok

Azt szoktuk mondani, hogy ez az év legszebb időszaka… De valóban az? Hagyjuk, hogy az legyen? Nem az történik sok esetben, hogy a mindennapi rohanás, a gondjaink, a félelmeink uralkodnak rajtunk, és meggátolnak bennünket abban, hogy olyan legyen az Advent, és az Ünnep, ami méltó lenne hozzá? Olyan könnyen elsodorják a mai embert a hullámok…

Változik a világ – szoktuk mondani. De benne változunk mi is, mert sodródunk az árral. Szeretjük felemlegetni a régieket, akik az estéiket azzal töltötték, hogy egy-egy háznál összegyűlve, kukoricát morzsolgatva, tésztát nyújtva, szövés-fonás közben énekelgettek, beszélgettek, nevettek vagy sírtak, de közösségben éltek. Hova lett mindez? Hova lett az emberek társaság iránti vágya? Bezárkózunk a magunk kis világába, mert félünk megosztani az érzéseinket, örömünket, bánatunkat, hiszen olyan sokszor tapasztaltuk már azt, hogy visszaéltek a bizalmunkkal, szeretetünkkel.

Valamit elveszítettünk… Valamit, amit nemes egyszerűséggel, egy szóval megnevezhetünk. Nyugalom.

Hova lett? Ki tudja… Persze ráfoghatjuk a megélhetésre – de régen dúskáltak ez egyszerű emberek?! Ráfoghatjuk a világra – de ha megnézzük a történelem zajlását, nem mondhatjuk, hogy korábban mennyivel kevesebb háborúskodás lett volna… Mégis, valaki elvette a nyugalmunkat. Hagytuk, hogy elvegye.

De tehetünk ellene! Azt olvastam valami bölcs facebookos képen, hogy abból tudhatjuk, hogy kiegyensúlyozott a lelkünk, hogy amikor bántanak bennünket, nem omlunk össze, hanem azt kutatjuk, hogy aki bántott, annak mi lehet erre az oka, milyen lelki gyötrődésen megy éppen keresztül. Vagy valami ilyesmi :) Sokkal frappánsabban volt megfogalmazva… Mindenesetre, ez alapján megállapíthatom, hogy nagyon kiegyensúlyozott vagyok, mert pontosan ezt élem át oly sokszor. Persze, nem azt mondom, hogy páncélból vagyok, és nem karcol meg semmi, de az a belső békesség nem hagyja bennem, hogy ezek a csip-csup apróságok, amik az Isten nagy tervéhez képest milyen kis porszemek, elvonják a tekintetemet a Legnagyobbról!

Azt mondja a Filippibeliekhez írt levél, a 4,7-ben, hogy „az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban”. Mert Ő ismer bennünket, és nem akar minket magunkra hagyni ebben az elidegenedett, kiüresedett, magányos világban, amit az ember maga köré teremtett. És ha hagyjuk, hogy az Ő békessége töltsön el bennünket, akkor visszatér az az elveszett nyugalom a szívünkbe, és nem félünk az emberektől, az emberekkel való közösségtől, és nem félünk az ünneptől, nem félünk a találkozásoktól, nem félünk a jövőnktől, mert tudjuk, hogy Isten ott van velünk, a szívünk mélyén, békesség formájában, ami mindennél nagyobb, és minden értelmet meghalad. Elcsendesíti a viharokat, az erőtlen erejét megsokasítja.

Mikor lesz igazán szép az ünnepünk? Mikor lesz igazi az ünnepünk? Ha ŐT nem hagyjuk ki belőle. Hiszen Ő az oka és a célja, az értelme és a lényege az ünnepnek. De ha erről megfeledkezünk, akkor hiába minden próbálkozásunk. Nélküle nem lesz igazán ízes a bejgli, nem lesz igazán csillogó a karácsonyfa, a karácsonyi angyalok nem fognak igazából megérkezni az otthonokba.

Híjuk be magunkhoz azt, Aki eljött közénk az első karácsonykor, s igazi lesz az ünnepünk! Ámen

Kép: pinterest

1956-2016.

 

https://www.youtube.com/watch?v=4ZROJ0qb8YA

Emlékezve, csendesen...

http://oktober23.kormany.hu/1956-os-roplapok-es-plakatok-2013

 https://www.youtube.com/watch?v=sN_ygXf9Lus

Nyugalom

Olvasásra ajánlom, jó szívvel:
http://virtualiskavezonoknek.blogspot.hu/2016/10/meg-mindig-tanulom-hogyan-maradjak.html

Ezt pedig hallgatásra közben:
https://www.youtube.com/watch?v=3FrEmqyM4-k

Engem is megállított most egy kicsit a jó Isten. Igaz, azon az áron, hogy Kiscicám beteg, és itthon vagyok vele. De hála Istennek, annyira azért nem vészes (torok- és garatgyulladás), és nagyon élveztük ma mindketten, hogy kettecskén, összebújva tölthettük a nap nagy részét. Most már csendesen szuszog, alszik a drágám, én pedig hálát adok Istennek, hogy megállított egy kicsit. Sokszor úgy felpörgünk, észre sem vesszük. Jó néha megállni. Jó az Isten szeretetében megpihenni.

 

(kép: https://hu.pinterest.com/pin/28077197656592521/ )

Az az indulat legyen bennetek...

Napok óta az az ige motoszkál bennem, hogy "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:" (Filippi 2,5). Ezzel kelek, ezzel fekszem, és forgatom a szívemben, mint Mária :) Aztán ma ezt olvasom a kis napi igeolvasásom során: (Napi Remény - Rick Warren)

"Úgy látod az embereket, ahogy Jézus?

„Amikor Jézus partot ért és látta a nagy tömeget, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” (Márk 6,34a, NIV fordítás)

A legjobb módja annak, hogy megállapítsd, hogy Isten szemszögéből szemléled-e a világot az, hogy megvizsgálod, miként tekintesz más emberekre.
Ez a lelki érettséged legjobb mutatója ­– nem az, hogy mennyire ismered a Bibliát, milyen gyakran jársz gyülekezetbe, szolgálsz-e, adakozol-e, vagy imádkozol-e eleget, hanem a kapcsolataid és, hogy miként látsz másokat. Mert az élet a szeretetről szól!
Tehát hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan látja Isten a házastársad? Értékesnek. Elfogadhatónak. Szerethetőnek. Olyannak, akinek meg lehet bocsátani. Te is ilyennek látod őt? Úgy tekintesz rá, ahogy Isten teszi?
És mi a helyzet a boltban vásárló idegennel? Azzal, aki bevág eléd a dugóban? Az utcán lévő koldussal? Mit látsz, amikor másokra nézel? Nehézségeknek látod őket? Tehernek?
A munkatársaidat ellenségeknek tekinted? Vetélytársaknak? Vagy úgy látod őket, ahogyan Isten látja őket?
Istennek minden ember fontos. Nem számít, hogy kik ők, vagy mit tettek, vagy éppen miben hisznek. Krisztus meghalt értük, Jézus szereti őket, Istennek terve van az életükkel és azt akarja, hogy kapcsolatban legyenek vele.
A Biblia azt mondja a Márk 6,34-ben: „Amikor Jézus partot ért és látta a nagy tömeget, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” (NIV fordítás) Jézus így látja az embereket.
Ezt a fajta látásmódot szeretném, ha kialakítanád és megtanulnád így látni az embereket – hogy ne csak a saját családod iránt érezz könyörületet, hanem a szomszédaid, a közösségeid, az országod és az egész világ iránt is. Legyen a lelki látásod egyre szélesebb és tisztább amint megtanulod úgy szemlélni az embereket, ahogy Jézus teszi.
Beszéljetek róla

• Mi változik meg benned és a szemléletedben, amikor elkezdesz Isten szemein át tekinteni másokra?
• Mi tart vissza, hogy ne Isten szemein keresztül nézz az emberekre? Lehet, hogy ezek olyan dolgok, amik elterelik a figyelmedet pl. büszkeség, versenyszellem vagy elfoglaltság. Hogyan tudod ezeket a tényezőket visszaszorítani?
• Hogyan tudsz könyörületességet mutatni más emberek iránt, leginkább a családodon belül?

* (Daily Hope by Rick Warren)"

Olyan nagyon könnyű ítélkezni. Olyan nagyon hamar esünk ebbe a hibába. Mert ilyenek vagyunk mi emberek... Pedig Jézus egyforma szeretettel néz ránk. Igen. Még rá is, akit nem szeretsz, mert nem tetszik, ahogy viselkedik veled, vagy másokkal. Igen, még rá is, aki bántott téged. És igen, rád is, aki tudod, hogy te magad sem vagy tökéletes, és bizony, te is töviseket szórsz magad köré alkalomadtán.
De milyen jó, hogy mi ismerhetjük a kijelölt utat! Mi látunk egy csodálatos példát magunk előtt, egy elénk élt életet, amit követhetünk - kisebb-nagyobb sikerekkel. De abban mindig biztosak lehetünk, hogy szeretettel vesz körül minket a mi Urunk, és akár mit teszünk, megbocsát, és szeretete nem változik. Mi milyen példát adunk mondjuk a gyerekeinknek? És mindig egyforma szeretettel, türelemmel, lehajló megbocsátással vesszük körül őket? És azokat, akik távolabb állnak tőlünk? Érdemes ezen elgondolkodnunk, hiszen a Filippi 5-ben mit olvasunk? "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:" Motozzon ez bennünk, amikor nehéz elszenvednünk egymást szeretetben!

Máglyarakás másképpen

Az úgy volt, hogy Anyától kaptunk egy fonott kalácsot, de éppen nem akart elfogyni, és nem akartam, hogy ránkszáradjon. Kitaláltam hát, hogy máglyarakás lesz a vasárnapi desszert. Viszont nem találtam itthon almát... de találtam olyan szeletelt mandulát, amit a múltkor akciósan vettem, "jó lesz valamire" alapon, de eddig nem használtam fel, meg egy kis kókuszreszeléket, meg egy nagy húsvéti tojást... 

Ez lett belőle:

Hozzávalók:
1 fonott kalács
kevés vaj/margarin a tepsi kikenéséhez
maradék csoki
szeletelt mandula
kókuszreszelék
5 tojás
fél liter tej
4 ek baracklekvár
1 csomag vaníliás cukor
ízlés szerint 1-2 kanál cukor
ízlés szerint a tálaláskor egy kis krémpuding a tetejére

Elkészítés: 

A kiválasztott tepsit kikenjük a zsiradékkal, felszeleteljük a fonott kalácsot, kb. 1-1,5 cm-es szeletekre, belerendezgetjük a tepsibe. Rátördeljük a csokitojást (az enyém most egy óriási volt, még húsvétra kapta a Zuram a Nagymamámtól :) ), vagy bármilyen mikulás/nyuszi/bari figurát, de lehet nagyon snasszul sima tortabevonót is használni, :) majd rászórjuk a szeletelt mandulát, kókuszreszeléket (nekem kb. 1-1 marékkal volt). A tojás sárgáját kikeverjük a vaníliás cukorral, és ha még édesebbre szeretnénk, még cukorral (nem szükséges amúgy), majd hozzáadjuk a tejet, és jól elkeverjük. Ezt a "lét" egyenletesen elosztva ráöntjük a kalácsra. A fehérjét elkezdjük felverni közepes erősségen, apránként 1-2 kanál cukrot adunk hozzá. Majd ha kemény hab lett, óvatosan forgatva belekeverjük a baracklekvárt, és ezt a masszát szépen elsimítjuk a tepsi eddigi tartalmán. Ha gondoljuk, lehet egy pár szeletke mandulát a tetejére szórni, úgy még mutatósabb. 

175 fokon sütöttem, légkeverésesen, nem néztem, hány percig... amikor szépen megpirult a széle, a teteje meg szép sült színű lett, akkor kivettem. Igazán finom lett, a fiúknak is nagyon ízlett. Ja, igen, a tetejére pedig tehetett, aki kért egy kis csokis krémpudingot, hogy még szaftosabb legyen. :)  

A legjobb az egészben, hogy kb. annyi idő alatt, míg ezt leírtam, össze is állítható, és csak néhány perc a sütés (kb. 20). Tehát egy gyors, fincsi desszert. És igazából bármit tehetünk bele, amit találunk otthon. :) 

Jó étvágyat!

Levendulás-meggyes lepény

Az egész úgy kezdődött, hogy elkészítettem életem eddigi leggusztustalanabb ennivalóját... De miért, és hogyan?
Az elmúlt egy hónap gyakorlatilag a Levendulafesztiválunkról szólt. És ahogy közeledett az idő, egyre inkább. Dehát, így van ez, amikor valamit nagyon várunk, valamire nagyon készülünk, amibe a szívünket-lelkünket beleadjuk, nem? :)
Így történt, hogy amikor mindeközben magozott-cukrozott meggyet tettem el szépen az üvegekbe, támadt egy gondolatom, miszerint egy részébe kellene szórni egy kis szárított levendulavirágot! Az ötlet remeknek bizonyult, csak a kivitelezés nem. Ugyanis, miután beleszórtam a meggybe a levendulát, ez az együttes úgy nézett ki, mintha tele lett volna a meggyem picike kukackákkal - olyanokkal, amik egyébként is előfordulnak meggyben/cseresznyében... Zuram mondta is, hogy ezt nem gondoltam komolyan! De mondtam, hogy inkább csak át nem gondoltam. Merthogy az íze remek lett, és csodafinom ám a levendulás meggy sütibe! Csakhogy, ha valaki ilyet szeretne készíteni, inkább tegye a levendulát egy picike tüll/organza zsákban a meggybe, úgy áztassa, ha nem szeretné ezt a látványt megtapasztalni a konyhájában. Ám a bátrabbaknak még így is ajánlom, mert bár az üvegben nem olyan mutatós (finoman fogalmaztam), a sütiben viszont egyáltalán nem zavaró, az ízélmény azonban fenomenális!
A recept:
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
fél csomag sütőpor
1 csipet só
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt (vagy bármilyen másmilyen liszt, amit szeretünk)
20 dkg (por)cukor
+ a tetejére bármilyen gyümölcs, de esetünkben a levendulás cukrozott meggy leszűrve

A hozzávalókat sorban gépi habverővel összedolgozzuk, majd kipapírozott tepsibe öntjük, rászórjuk a meggyet. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt pirosra sütjük, fokpiszkálóval ellenőrizzük. Ha kész, rácsra emeljük, azon kihűtjük, majd szeleteljük és kínáljuk. Igazán finom, jó szívvel ajánlom :)


Egyébiránt pedig, csodás volt a Levendulafesztivál is, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, végtelenül hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy így megáldja ezt a rendezvényünket (is)! Az Egyházközségünk facebook oldalán képeket is láthattok az eseményről. (Itt:  https://www.facebook.com/Tiszaszentimrei-Reform%C3%A1tus-Egyh%C3%A1zk%C3%B6zs%C3%A9g-217235818459324/?ref=aymt_homepage_panel )
Úgyhogy: hajrá, előre, 3. Tiszaszentimrei Református Levendulafesztivál!! :)

Elszántság

A héten vendégeink voltak. Tóni a Kékről, és kísérői. (https://www.facebook.com/T%C3%B3ni-a-K%C3%A9ken-1010858568939446/?fref=ts)

Nem mondom, hogy nem volt fárasztó pár nap, hiszen nem mindig van plusz 7 ember rám bízva élelmezésileg :) De annyi áldást kaptam. A dicséretekről már nem is beszélve, amit a főztömért kaptam tőlük :D Komolyan mondom, nem semmiket mondtak: "ez a káposzta vetekszik anyukám káposztájával!" vagy "ez a lángos 10 pontból 20-as!" :D Drágák voltak :) 

De amin azóta is el-elmerengek, az az, hogy micsoda elszántság van ebben a Tóniban. Persze, tudom én, hogy sok olyan ember él Magyarországon, akik szeretnek (és tudnak is) túrázni. Feltölt, kikapcsol, edz, kihívást jelent, stb. Tisztelem ezeket az embereket. Én sajnos nem vagyok egy túrázós típus, bár nagyon szeretek sétálni a természetben. De amit ez a Tóni tesz, az már - az én megítélésemben legalább is - emberfeletti. Mert nem normális dolog az, hogy gyengénlátóként, másokra hagyatkozva, árkon-bokron át körbetúrázza az országot, napi 20-30-40 km-t gyalogolva, és mindezt olyan természetességgel, mintha csak elsétálna a boltba egy kiló kenyérért. Őszinte megnyilvánulásai, vágya a jóra és a szeretetre, megindító. Olyan, ami nyomot hagy az emberben, és nem törlődik ki másnapra. Tóni egy jelenség, akivel jó találkozni, főzés közben beszélgetni, akire jó odafigyelni. 

Ami pedig a kísérőit illeti, szintén elismerést érdemelnek, mert segítenek egy álmot valóra váltani, ami minden esetben csodálatos dolog. :)

Isten áldja Tónit és kísérőit, legyen mindig velük az úton! Legyen valóság életükben ez a régi ír áldás: 

"Simuljon előzékenyen lábad alá az út,

és támogassa meg a szél a hátad,

arcodat fürössze fényében s melegében a nap,

és bő eső itassa szomjas földjeid.

Amíg újból nem látjuk egymást te meg én,

Isten tartson meg óvó tenyerén!"

Eper szezon

Még tart az eper szezon, és gondoltam, megosztom Veled, kedves Olvasóm azt a nagyszerű és egyszerű receptet, amit idén nagyon sokszor elkészítettem, mindig nagy sikere volt, mert annyira könnyű, üdítő és FINOM! :)
Persze biztos sokan ismerik, főleg, akik szeretik a pohárkrém jellegű desszerteket. De hátha tudok valakinek újat mondani :)

Először is: szedjünk epret! :)

Főzzünk meg 2  adag vanília pudingot (ha kicsi adagot szeretnénk, elég egyet is, de mi mindig annyian vagyunk, mint egy sereg :) ). Tegyük félre egy picit hűlni. Majd vegyünk elő egy szép tálat - ha színtelen és minta nélküli üvegtál, abban kifejezetten mutatósra elrendezhetjük -, felezzünk bele annyi epret, hogy ellepje az alját. (Az átlátszó tálban oldalra állíthatunk eperszeleteket.) Kanalazzunk rá valamennyi pudingot, majd tördeljünk bele babapiskótát. Amekkorára gondoljuk. Én olyan 2-3 centis darabokra szoktam. Majd mehet rá a maradék puding, a tetejére pedig szeleteljünk epret, és persze mehet rá mindenféle dekoráció, amit gondolunk. Fincsi :)

Szülinapoztunk :)

Drága kicsi Mazsolánk 3 éves lett, amit ma családi körben megünnepeltünk. Végtelenül hálásak vagyunk Istennek ezért a szép, kedves, okos, egészséges gyermekért, és imádkozunk azért, hogy az a kedves, gyermeki hit, amivel esténként elmondja az imádságot elalvás előtt, maradjon meg mindig a szívében. Kicsi Abigél, nagyon szeretünk, légy nagyon boldog, légy hűséges gyermeke a jó Istennek! :) 

Szent állatságok

Olyan dolog történt velünk minap, ami igazán nem mindennapi. A cicánk, aki tele volt kiscicákkal, furcsán viselkedett napok óta. Állandóan jött volna be a templomba, alig tudtuk vasárnap is kint tartani, valamelyik nap pedig, ahogy beosont, fent kószált a karzaton. Azt gondoltuk, a templom egerét keresi... De nem! Pár napja nem jött vacsorázni, ami önmagában nem volt annyira szokatlan, előfordul, hogy később jön. De reggelizni sem jött, pedig már hatkor olyan keservesen szokott sírni, mintha napok óta nem kaptak volna enni. Aztán egyszer csak előjött lapos hassal. A garázsban kerestük a kis cicákat, mert ott szoktak a nagyok aludni. De nem ott voltak. Ugye már kitaláltad, kedves Olvasóm? :) Bizony, a templomban... A templomba fialt a mi cicusunk, az orgona mellé, egy jó, kis védett helyre. Mert a felfedezőútjai során kigondolta, hogy ott igazán biztonságban lesznek az ő kicsikéi. Csendes, békés, nyugodt hely. (Úgy tudott bemenni, hogy jó időben nyitva szokott lenni a templom napközben, hogy szellőzhessenek az ódon falak, és minden bizonnyal, még délután besurrant, mikor érezte, hogy jön az idő.)

Erről pedig eszébe jutott a Férjemnek az a kedves történet, amikor pár éve Advent idején, a templom előtt felállított betlehemesbe beköltözött egy kutyus, befészkelte magát a báránykák közé, s békésen elszenderedett. Az Istentiszteletre érkezők pedig örömmel látták, hogy élő szereplője is van a betlehemesnek. :) 

Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért választották ezek az állatkák ezeket a helyeket, mert meleg, csendes, nyugodt, stb. De mégis annyira kedves történetek ezek a szívünknek, hiszen mi is az Isten közelében érezzük leginkább biztonságban magunkat. És olyan jó azt látni, amikor az állatok is ösztönösen megérzik, hol a legjobb. Nekünk is hallgatni kell az ösztöneinkre, hiszen úgy vagyunk megalkotva, hogy Istenre vágyjon a lelkünk. Csak a világ zaja sokszor elvonja a figyelmünket. Ezek a kis "szent állatságok" erre kell, hogy figyelmeztessenek bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, lássunk, ne csak nézzünk, éljünk, ne csak létezzünk, mindezt pedig Isten közelében, mert úgy tudjuk ezt biztonságban megtenni. 

(A cicákat persze nem hagytuk a templomban, de kerestünk nekik egy hasonlóan nyugodt helyet. :) )

"Ha alázatosabb akarsz lenni, tölts időt Jézus Krisztussal."

https://www.youtube.com/watch?v=ntlXsOdYnR8

A büszkeség rombolja, az alázat pedig építi a kapcsolatokat

„Legyetek alázatosak, és adjatok több megbecsülést másoknak, mint magatoknak.”  
                                                    (Filippi 2:3b, NCV fordítás)

A büszkeség rombolja a kapcsolatokat. Ez sokféle módon jelenik meg, mint pl. kritika, versengés, konokság, felszínesség.
A büszkeséggel az a baj, hogy megtéveszt minket. Mindenki más megláthatja bennünk, csak mi nem. Mikor a büszkeséggel van problémád, azt nem veszed észre magadon.
A Példabeszédek 16:18 azt mondja: „A büszkeség romláshoz vezet, a felfuvalkodottság pusztulást hoz.” (NCV fordítás). Szeretem ennek a bibliaversnek a Message fordítás szerinti parafrázisát: „Előbb büszkeség, aztán összetöretés – minél nagyobb az egó, annál nagyobb a bukás.”
A büszkeség rombolja a kapcsolatokat, az alázatosság azonban a büszkeség ellentéte. Az alázatosság építi a kapcsolatokat. Az 1 Péter 3:8-ban azt mondja a Biblia: „Éljetek egyetértésben, legyetek együttérzők, szeressétek egymást, legyetek könyörületesek és alázatosak.” (GWT fordítás)
Hogyan növekedhetünk az alázatban? Úgy, hogy engedjük, hogy Jézus Krisztus ellenőrizze a gondolatainkat, a szívünket, a hozzáállásunkat, a reakcióinkat. Része kell legyen mindezeknek. Efézus 4:23-24 azt mondja: „Engedjétek, hogy a Szentlélek megváltoztassa a gondolkodásotokat, és új emberré tegyen.” (CEV fordítás)
Hogyan leszel új ember? Hogyan kezdesz el új módon gondolkodni? A kapcsolatok alaptörvénye ez: olyanná válsz, amilyen emberekkel időt töltesz. Ha mogorva, barátságtalan emberekkel töltesz időt, magad is mogorvább leszel. Ha boldog, örömteli emberekkel töltesz időt, te is boldogabb leszel. Ha alázatosabb akarsz lenni, tölts időt Jézus Krisztussal. Ő alázatos. Ő kapcsolatban akar lenni veled. Azt szeretné, hogy időt tölts vele imádságban, az ő Igéjének olvasásával, és beszélj hozzá. Ő alázatos, és amint egyre inkább megismered, egyre jobban hasonlítani fogsz hozzá.
„Legyetek alázatosak, és adjatok több megbecsülést másoknak, mint magatoknak… Ugyanaz az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Bár Isten volt, nem tartotta zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.” (Filippi 2:3b, 5-6 NCV/NLT második kiadás fordítása)
Senki sem tett semmit több alázattal, mint Jézus, aki lejött a mennyből a földre, emberré lett, értünk élt, értünk halt meg, és értünk támadt fel. Mikor vele töltesz időt, ez alázatosabbá tesz, ez pedig építi a kapcsolataidat.
Beszéljetek róla

• Hogyan viselkednek, milyen tulajdonságokkal bírnak az általad alázatosnak tartott emberek?
• Hogyan lehet megváltoztatni a gondolkodásmódodat más emberekről, úgy, hogy az egyezzen Jézus gondolataival?
• Mit jelent több megbecsülést adni másoknak, mint magadnak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.17.)

Hétfő...

Kedves Olvasóm!

Gyere, egy hangulatos kis romantikus zene (2014-es holland eurovíziós küldött) mellett pihenj meg nálam a hétfői forgatagban! Hoztam Neked egy csésze gőzölgő, illatozó kávét is! :)

https://www.youtube.com/watch?v=Rp-bIIO6xOk 

 

Boldogság

Szomorú vagyok, fáj a lelkem. De nem akarom megadni magam ennek az érzésnek, mert tudom, hogy a dolgok mögött a sátán ügyködik, pontosan azért, hogy kedvünket szegje, és ezt nem engedem meg neki! Ami miatt mégis leírtam ezt az az, hogy lássátok, hogy a lelkészek sem mindig felhőtlenül vidámak. De lehetünk ilyenkor is erősek és boldogok. Mert a boldogság nem pillanatnyi érzés, nem felborítható állapot. A boldogság mélyen a szívünkbe fészkelte magát akkor, amikor igent mondtunk Isten szeretetére. És ha ez a szeretet eltölt minket, akkor történhet bármi, vergődhet és dobálózhat a sátán, elszomorodunk ugyan, mert emberek vagyunk, fáj a lelkünk, de a tudat, hogy Isten szeretete és kegyelme körülvesz bennünket, sőt, átjár bennünket, igazi, el nem múló boldogságot ad. 

És ha még az alábbi képeket is megnézzük (amiket a pinteresten találtam), nem csak belül leszünk boldogok, de az arcunkra is vidámság költözik :) 

Élménydús időszak

Hjaj, annyi minden történik velünk, hogy nem győzöm feldolgozni az eseményeket. Esküvő, koncert, kirándulás, anyák napja, ballagás, szolgálatok itthon és másutt, látogatások, készülődések, áldott alkalmak zöme...
Az az időszak, amikor olyan gyorsan pörögnek a filmkockák, hogy nem győzöl pislogni. Az az időszak, ami bár szinte minden pillanatában Istenről szól, és Istenhez köt, hiszen minden Rá mutat, de Vele mégis alig tudsz időt, minőségi időt tölteni. És meg is van az eredménye ennek: valamelyik reggel arra ébredtem, hogy olyan végtelenül nagyon fáradt vagyok. Egy szó szerint ördögi kör ez, amikor nem tudsz reggel korábban felkelni, hogy elcsendesedj, mert fáradt vagy, de azért vagy egyre fáradtabb, mert nem tudsz reggel elcsendesedni.
De milyen jó az, hogy még a szervezetünk is képes jelezni Isten hiányát, és ezeknek a jelzéseknek a hatására észbe tudsz kapni, és tudsz változtatni. És tudjuk azt mondani magunknak, hogy akárhogy is, de álljunk meg egy kicsit - mert örüljünk, ha mi mondhatjuk ezt magunknak, és nem valami rossz történik, ami megállít minket.
Pünkösdöt hagytuk most magunk mögött, ami olyan nagyon szép volt nekem. Sikerült lelkileg úgy ráhangolódni, ahogy nem is reméltem, hiszen ugye fenyeget bennünket az az veszély, hogy elrohan az ünnep mellettünk, illetve mi mellette...  De most olyan szépen lezajlottak az áldott, szép kis alkalmaink, a konfirmandusok olyan ügyesek, kedvesek, szépek voltak, kis bátor hitvallóim, hogy öröm volt rájuk nézni, hallgatni őket. Igazán úgy éreztem most, hogy fel tudtam töltődni. Milyen szomorú, hogy ezt ilyen ritkán tudjuk megtapasztalni. Pedig a Szentlélek mindig a rendelkezésünkre áll. Nem csak nagy ünnepeken kapjuk. Csak mi hajlamosak vagyunk sokszor nem észrevenni a jelenlétét az életünkben.
Ne sajnáljuk magunktól az Istennel töltött időt! Szükségünk van Rá!

Nosztalgia

Tegnap egy nagyon szép estét töltöttem együtt az én három kedves gimis barátnőmmel. Olyan nagyon jó volt feleleveníteni a közös pillanatokat, élményeket, amik bizony, már több, mint 15 éve történtek. Rengeteget nevettünk, felidézve ezzel is a gimis mivoltunkat - kicsit olyanok voltunk újra, mint azok a tizenéves kis csitrik a múltban. :) Ugyanakkor az este megdöbbentő felismerése számomra, hogy bizony felnőttünk... Nem is gondoltam, hogy ennyire... És megintcsak az fogalmazódott meg bennem, hogy hogy szaladnak az évek... Röpül az idő - hogy közhelyes legyek. Mert éljük az életünket, egyik napot a másik után, kisebb-nagyobb küzdelmeinken átevickélünk, öröm és bánat, sikerek és kudarcok vannak mögöttünk,  sírunk és nevetünk, hálát adunk és könyörgünk, és igyekszünk elérni valamit, amire azt mondhatjuk, hogy érdemes. És mindeközben észre sem vesszük, hogy mennyit változunk, kívül és belül kopunk és érünk, edződünk és tapasztalatokat szerzünk, amik hol ősz hajszálakat, hol nevető ráncokat ragasztanak ránk. 

Élünk. Rójuk a földi utunkat. 

Sokat temetek mostanában. Sajnos ebben az évben hihetetlen sokan mentek már előre a minden élők útján gyülekezeteinkből. És eltöprengek azon olykor, ahogy írom az életutakat, hogy mitől is értékes egy ember élete itt a földön. Természetesen attól, hogy Istent szolgálja. De azt hogyan lehet? Annyira különbözőek vagyunk. Olyan sok módja van annak, hogy Istent szolgáló, értékes életet éljünk. Tehetjük azt lelkészként, önkormányzati munkatársként, újságíróként, banki munkatársként, vagy csak szimplán útját és élete igazi célját kereső emberként. A lényeg, hogy tudjuk, hogy Valaki velünk van, Valaki célt adott az életünknek, s mivel Ő adta, Aki a legjobban ismer minket, és tudja, mire vagyunk képesek, nem valami megvalósíthatatlan, földtől elrugaszkodott cél ez. Keressük Őt az életünkben, vegyük észre az Ő jelzéseit, útmutatásait, legyünk nyitottak az Ő szeretetéből fakadó gondviselésére, hagyjuk magunkat átölelni Általa, és igazi értelme lesz az életünknek, s minden tettünknek, lépésünknek, lélegzetvételünknek, mert ott lesz benne. 

"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ... Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jó indulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!" 

(Zsolt 90,12,17)

Ezt a bejegyzést Cseperkének, Gotának és Magdinak ajánlom, a tegnap este emlékéül. Szeretlek Titeket! :)   

Tojásdíszítés kreatívan

Ahogy ígértem, megmutatok néhány csodálatos tojást, hogy inspirálódjunk picit, és hogy lássuk meg: ki lehet szakadni a klasszikus tablettás tojásfestés hagyományából (sajnos idén nekem csak arra fog idő jutni, valahogy nagyon hamar jött ez a húsvét).

Mit szóltok ezekhez a szépikékhez? Szerintem egytől-egyig gyönyörű! :) A Pinterest-ről gyűjtögettem őket. Persze azt nem tudom, hogy a csuparózsás tojásokhoz mit szólnak a locsolkodók - azt hiszem, ezek elkészítése inkább a mi női lelkünket pihentetik. :)
Sok sikert kívánok Nektek a szebbnél-szebb tojások elkészítéséhez, megfestéséhez!

Hangolódás

Bár az időjárás az ellenkezőjét próbálja bebizonyítani, mégis érezni már a levegőben a tavaszt.
Újul a természet, és benne mi is. A böjti időszak tökéletes partner lehet ebben, hiszen elmélyülésre, önvizsgálatra sarkall, s így, míg elcsendesedünk, s a bensőnket készítgetjük az Ünnepre, s a Vele való találkozásra, szépen az otthonunkat, a környezetünket is ünneplőbe öltöztethetjük. Ha más nem, néhány ág barkával, színes masnikkal, pár szál igényesebb művirággal, vagy, ha sikerül kifognunk a Lidl-ben, akár igazi tavaszi csokrokkal, majd néhány hét múlva már a saját kertünkben is szedegethetünk ☺️
Az alábbi linkre kattintva egy nagyon vegyes húsvéti válogatást találhattok, képeslap ötletekkel, színezőkkel, dekorációkkal. Én válogattam, inspiráció gyanánt, magam és a Ti számotokra! ☺️
http://pin.it/cNnDyMN


Húsvéthoz közeledve jövök majd még egy kifejezetten tojásfestős válogatással is!
Áldott készülődést!

Receptajánló

Mikor máskor, ha nem böjt idején? :) De most jutottam oda, hogy megosszak itt két receptet, ami mostanában nagy sikert aratott nálunk. Mentségemre szolgáljon, hogy nem "habzsi-dőzsi" ételek. És mentségemre szolgáljon az, amiről múlt vasárnap prédikáltam. :)

Szóval, a receptek:

Az első egy fantasztikus pogácsa. Életem legjobban sikerült pogácsája. 2x sütöttem meg eddig, de mindkétszer tökéletes lett! Olyan, amire azt mondjuk: "ahogy a nagykönyvben meg van írva"! :)
Íme: http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/2014/09/19/finom-vajas-pogacsa-bogresen/
Saját kiegészítés: a négy bögre liszt, 650 gramm lisztnek felel meg. Én mindkétszer teavajjal készítettem, és egész éjszakára betettem a hűtőbe. Fontos, hogy legalább fél órával a tervezett sütés előtt ki kell venni, mert nagyon megkeményedik, és kell egy kis ejtőzés neki a lisztezett deszkán, mire megadja magát a kezednek.


A másik pedig egy borzasztó egyszerű, de annál finomabb túrótorta.
Hozzávalók:
- 1 kg túró
- 10 dkg liszt
- 6 tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
- 20 dkg margarin
- 20 dkg cukor
- 1 tk sütőpor
- 1 ek citromlé
- 1 citrom reszelt héja
Elkészítés:
A túrót jól áttörjük. Nagyon. (Én a robotgép keverőtáljába tettem, ott forgott, míg a többi hozzávalót összekészítettem.) A 6 tojás sárgáját, a cukrot, vaníliás cukrot, margarint kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet, sütőport, citromlevet, citromhéjat, kézimixerrel jól elkeverjük. A 6 tojás fehérjét habnak felverjük, félretesszük. A túrót kanalanként hozzádolgozzuk a margarinos masszához. Ne sajnáljuk az időt tőle, megéri jól eldolgozni. A végén pár határozott mozdulattal hozzátesszük a fehérjehabot, ezzel lazítva a masszát.
Kivajazott kapcsos formába tesszük, 150 fokra előmelegített sütőbe tesszük, egy bő órán át sütjük, majd ha kész, nem vesszük ki! Nyitott sütőajtó mellett a sütőben hagyjuk kihűlni. A legpraktikusabb este megsütni, és reggelig ki tud szépen, háborítatlanul hűlni. Nem szárad ki.

Jó sütkérezést! :)

"Nem, Anya! Te szedd össze!"

Ez a felszólítás az én gyönyörűséges, 3ésfél hónap múlva 3 éves, ovis nagylányom szájából hangzott el. Merthogy bátorkodtam megkérni, hogy a kirakót, amit leszórt a földre, szedje össze. Nem akarta. Simán közölte, hogy szedjem össze én.
Pedig cuki, tündibündi, okos, többségében szófogadó gyermek.
Olyan sokat gondolkodom rajta, hogyan lehet jól csinálni a gyereknevelést. Mit tegyek, hogy (testileg-lelkileg) egészséges, kiegyensúlyozott, magabiztos gyermekem maradjon is meg ilyennek, és ne legyen beképzelt, flegma, tiszteletlen. Mit tegyek, hogy a már most jól kivehető kis személyiségjegyei ne torzuljanak, de tanulja meg, mi illik, és mi nem.
Ráadásul, lelkészgyerekként ugyebár, több figyelő szempár is rá szegeződik.
Van ugye az anyai ösztön, ami súgja, hogy mikor oldható meg egy kis nyűgösség egy nagy öleléssel, és mikor van szükség egy kicsit erélyesebb fellépésre (mondjuk a szigorú tekintetre, amire rákérdez a gyermek: "Méjt nézel így? Anya! Koncentjálsz?" - és ne nevesd el magad... :D )
De mit tegyünk akkor, amikor a gyermek rendszeresen nem hajlandó felnőttekkel szóbaállni - vagy ami még rosszabb, rájuk ordít, hogy "NEM!" És persze utána elbeszélgetsz vele, és bocsánatot kér ("Nem akajtam josszul viselkedni!"), még azt is mondja, hogy legközelebb kedves lesz, de megismétlődik a szituáció újra és újra.
Édesanyák! Meséljetek nekem arról, hogyan oldjátok/oldottátok meg a hasonló szituációkat, vagy mit tesztek/tettetek ezek elkerülése érdekében...! :)

Mai "jól esett a lelkemnek"

„Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)

A hit elérhetővé teszi számunkra Isten ígéreteit, megmutatja nekünk az Ő erejét, az álmokat valóra váltja, és kitartást ad megpróbáltatásainkban.

Ugyanakkor a hit nem mindig mentesít a problémától. Gyakran inkább segít átmenni a problémán. Nem mindig veszi el a fájdalmaidat, hanem erőt ad az átvészelésükhöz. Nem szabadít ki a viharból, de mikor benne vagy, lecsendesíti a lelkedet.

Olvastam az ifjú holland keresztény, Corrie ten Boom történetét, aki rengeteg zsidónak segített megmenekülni a Holokauszttól, mielőtt ő maga is koncentrációs táborba került volna. Ő azt mondta, hogy azok élték túl ezeket a táborokat, akiknek a legmélyebb hitük volt. Miért? Mert a hit erőt ad, hogy kitarts a nehéz időkben is. A hit állhatatosságot szül.

Megannyi tanulmány mutatta ki, hogy a rugalmasság talán a legfontosabb tulajdonság, amit gyermekednek megtaníthatsz. (És természtesen saját életedben is nagy szükséged van rá!) Az a képesség, hogy „visszapattanj”. A készség, hogy véghezvidd, amit elkezdtél. Senki sem mondhatja el magáról, hogy élete egy szakadatlan sikersorozat. Mindenki hibázik. Mindannyian összezavarodunk olykor. Mindegyikünket érnek fájdalmas események. Mindnyájan szembesülünk problémákkal, ránk nehezedő nyomással. A sikeres emberek viszont rugalmasak.

Tudod, hányszor fordult már meg a fejemben, hogy lemondok saddlebacki pásztori titulusomról? Körülbelül minden hétfő reggel. Azt mondom: „Uram, túl nagy ez a gyülekezet. Túl sok ember, túl nagy felelősség. Nem vagyok elég bölcs. Ugyan, mit mondhatnék én ennyi embernek? Válassz valaki mást, aki alkalmasabb erre a munkára!”

De Isten így felel: „Folytasd!”

Mi adja a rugalmasságot a kitartáshoz? A hit! Az, hogy hiszed, hogy Isten bármelyik percben megváltoztathatja az életedet, és nem akarod ezt elszalasztani, ezért mozgásban maradsz. Az, hogy hiszed, hogy Isten pontosan azt adja, amire szükséged van, akkor, amikor szükséged van rá. Mindezt megteszi, ha megtanulod rábízni magad, és így beteljesítheti az életeddel kapcsolatos célját.

A hit nagy emberének, Pálnak a tanúságtétele így hangzik: „Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.29)