Textus: „Maga az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31,8)
Kedves Testvérek!
Az elmúlt héten kedves barátnőmmel beszélgettem, aki szintén lelkipásztor, és megosztottuk egymással a karácsonyi élményeinket, hogyan éltük meg a Szentestét, az ünnepet, és elmesélte, hogy ő arról prédikált, hogy merjük megélni az érzéseinket, még akkor is, ha nem mindig vidámak a napjaink, még akkor is, ha szomorúak vagyunk, még akkor is, ha azt érezzük, hogy nem minden kerek… Mert Isten nem azt várja el tőlünk, hogy megjátsszuk, hogy minden rendben, akkor is, amikor nincs minden rendben. Ő azt várja, azt szeretné, hogy megéljük az érzéseinket, de mindenek közben is megérezzük és meglássuk, s arról tegyünk bizonyságot, hogy Ő jelen van az életünkben, és részt vesz abban.
Mert ez valóban így van. Sok minden történt az elmúlt évben. Nagyon sokan körülöttünk, vagy akár éppen mi magunk olyan veszteségeket kellet, hogy megéljenek, megéljünk, amire egyáltalán nem számítottunk akkor, amikor egy éve itt álltunk az év első napján, és talán nagy reményekkel indultunk bele az évbe. És itt nem is a klasszikus „ember tervez, Isten végez” mondásra gondolok, mert most egészen másról volt szó…
Az elmúlt évről leginkább a Bábel tornya története jut eszembe a Bibliából, amikor az ember azt gondolta, hogy felérhet Isten nagyságával, hogy tud és lehet olyan nagy, mint Isten, hogy elérheti az Ő magasságait, és meg akarta valósítani önmagát, a nagyságát, meg akarta mutatni a mindenhatóságát, aminek aztán az lett az eredménye, hogy az akkor volt legnagyobb káoszt szakították magukra, hiszen Isten azt mondta, hogy „igen? olyan nagy vagy, ember? Akkor oldd meg a magad okozta problémákat.” Valahol ez történt az emberiséggel most is… Istent akart játszani, a hatalmát, a nagyságát akarta fitogtatni, és elszabadult a pokol, hiszen a félelem beköltözött az emberek szívébe a káosz miatt, amit nem láttak, nem látunk át…
Talán a legkifejezőbb szó, ami jellemzi 2020-at a bizonytalanság. Nem tudjuk, mit higgyünk el, kinek higgyünk, kiben bízzunk.
De egy valami egészen bizonyos: a mi Urunk, Istenünk velünk volt minden körülmények között! A szomorúságban, a veszteségben, a tragédiában szelíd szeretetével ölelt át csendesen, az örömökben pedig a reményt erősítette a szívünkben. Ahogyan a sokszor idézett Ady vers is mondja:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Mert Isten ilyen. Megengedi az embernek, hogy menjen a maga feje után, ahogy azt a tékozló fiú történetben is olvashatjuk. Megengedi, hogy elengedjük a kezét, mert nem rabszolga életet vár tőlünk, nem egy olyan életet vár, amiben mi érzelmek nélkül követjük őt. De Ő soha nem enged el, soha nem hagy el minket. Ott van a csendben, ott van a gyötrelmeinkben, ott van a fájdalmainkban mellettünk, és vállunkra teszi a kezét. És ez a csodálatos, hogy ebben bízhatunk mindig! Legyen akármilyen az évünk, legyenek akármilyenek a körülményeink. Isten velünk van. Ezt ígérte nekünk kezdetektől fogva. Ezt ígéri ma is szent igéjében: „Maga az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!”
És amikor nem tudjuk, hogy kiben merjünk bízni, ki az, aki nem fog bennünket cserben hagyni, akkor ez jusson eszünkbe! Mert ha valaki, akkor Ő biztosan soha, semmilyen körülmények között nem hagy bennünket magunkra, hanem jön, és csendesen átölel.
Adja a mindenható Isten, hogy ezt élhessük meg mindannyian, akik Vele kezdjük az új évet! Ámen
Isten áldásával teljes, egészségben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok szeretettel:
Fodor-Csipes Anikó
lelkésznő
