Szülinapoztunk :)

Drága kicsi Mazsolánk 3 éves lett, amit ma családi körben megünnepeltünk. Végtelenül hálásak vagyunk Istennek ezért a szép, kedves, okos, egészséges gyermekért, és imádkozunk azért, hogy az a kedves, gyermeki hit, amivel esténként elmondja az imádságot elalvás előtt, maradjon meg mindig a szívében. Kicsi Abigél, nagyon szeretünk, légy nagyon boldog, légy hűséges gyermeke a jó Istennek! :) 

Szent állatságok

Olyan dolog történt velünk minap, ami igazán nem mindennapi. A cicánk, aki tele volt kiscicákkal, furcsán viselkedett napok óta. Állandóan jött volna be a templomba, alig tudtuk vasárnap is kint tartani, valamelyik nap pedig, ahogy beosont, fent kószált a karzaton. Azt gondoltuk, a templom egerét keresi... De nem! Pár napja nem jött vacsorázni, ami önmagában nem volt annyira szokatlan, előfordul, hogy később jön. De reggelizni sem jött, pedig már hatkor olyan keservesen szokott sírni, mintha napok óta nem kaptak volna enni. Aztán egyszer csak előjött lapos hassal. A garázsban kerestük a kis cicákat, mert ott szoktak a nagyok aludni. De nem ott voltak. Ugye már kitaláltad, kedves Olvasóm? :) Bizony, a templomban... A templomba fialt a mi cicusunk, az orgona mellé, egy jó, kis védett helyre. Mert a felfedezőútjai során kigondolta, hogy ott igazán biztonságban lesznek az ő kicsikéi. Csendes, békés, nyugodt hely. (Úgy tudott bemenni, hogy jó időben nyitva szokott lenni a templom napközben, hogy szellőzhessenek az ódon falak, és minden bizonnyal, még délután besurrant, mikor érezte, hogy jön az idő.)

Erről pedig eszébe jutott a Férjemnek az a kedves történet, amikor pár éve Advent idején, a templom előtt felállított betlehemesbe beköltözött egy kutyus, befészkelte magát a báránykák közé, s békésen elszenderedett. Az Istentiszteletre érkezők pedig örömmel látták, hogy élő szereplője is van a betlehemesnek. :) 

Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért választották ezek az állatkák ezeket a helyeket, mert meleg, csendes, nyugodt, stb. De mégis annyira kedves történetek ezek a szívünknek, hiszen mi is az Isten közelében érezzük leginkább biztonságban magunkat. És olyan jó azt látni, amikor az állatok is ösztönösen megérzik, hol a legjobb. Nekünk is hallgatni kell az ösztöneinkre, hiszen úgy vagyunk megalkotva, hogy Istenre vágyjon a lelkünk. Csak a világ zaja sokszor elvonja a figyelmünket. Ezek a kis "szent állatságok" erre kell, hogy figyelmeztessenek bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, lássunk, ne csak nézzünk, éljünk, ne csak létezzünk, mindezt pedig Isten közelében, mert úgy tudjuk ezt biztonságban megtenni. 

(A cicákat persze nem hagytuk a templomban, de kerestünk nekik egy hasonlóan nyugodt helyet. :) )

"Ha alázatosabb akarsz lenni, tölts időt Jézus Krisztussal."

https://www.youtube.com/watch?v=ntlXsOdYnR8

A büszkeség rombolja, az alázat pedig építi a kapcsolatokat

„Legyetek alázatosak, és adjatok több megbecsülést másoknak, mint magatoknak.”  
                                                    (Filippi 2:3b, NCV fordítás)

A büszkeség rombolja a kapcsolatokat. Ez sokféle módon jelenik meg, mint pl. kritika, versengés, konokság, felszínesség.
A büszkeséggel az a baj, hogy megtéveszt minket. Mindenki más megláthatja bennünk, csak mi nem. Mikor a büszkeséggel van problémád, azt nem veszed észre magadon.
A Példabeszédek 16:18 azt mondja: „A büszkeség romláshoz vezet, a felfuvalkodottság pusztulást hoz.” (NCV fordítás). Szeretem ennek a bibliaversnek a Message fordítás szerinti parafrázisát: „Előbb büszkeség, aztán összetöretés – minél nagyobb az egó, annál nagyobb a bukás.”
A büszkeség rombolja a kapcsolatokat, az alázatosság azonban a büszkeség ellentéte. Az alázatosság építi a kapcsolatokat. Az 1 Péter 3:8-ban azt mondja a Biblia: „Éljetek egyetértésben, legyetek együttérzők, szeressétek egymást, legyetek könyörületesek és alázatosak.” (GWT fordítás)
Hogyan növekedhetünk az alázatban? Úgy, hogy engedjük, hogy Jézus Krisztus ellenőrizze a gondolatainkat, a szívünket, a hozzáállásunkat, a reakcióinkat. Része kell legyen mindezeknek. Efézus 4:23-24 azt mondja: „Engedjétek, hogy a Szentlélek megváltoztassa a gondolkodásotokat, és új emberré tegyen.” (CEV fordítás)
Hogyan leszel új ember? Hogyan kezdesz el új módon gondolkodni? A kapcsolatok alaptörvénye ez: olyanná válsz, amilyen emberekkel időt töltesz. Ha mogorva, barátságtalan emberekkel töltesz időt, magad is mogorvább leszel. Ha boldog, örömteli emberekkel töltesz időt, te is boldogabb leszel. Ha alázatosabb akarsz lenni, tölts időt Jézus Krisztussal. Ő alázatos. Ő kapcsolatban akar lenni veled. Azt szeretné, hogy időt tölts vele imádságban, az ő Igéjének olvasásával, és beszélj hozzá. Ő alázatos, és amint egyre inkább megismered, egyre jobban hasonlítani fogsz hozzá.
„Legyetek alázatosak, és adjatok több megbecsülést másoknak, mint magatoknak… Ugyanaz az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Bár Isten volt, nem tartotta zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.” (Filippi 2:3b, 5-6 NCV/NLT második kiadás fordítása)
Senki sem tett semmit több alázattal, mint Jézus, aki lejött a mennyből a földre, emberré lett, értünk élt, értünk halt meg, és értünk támadt fel. Mikor vele töltesz időt, ez alázatosabbá tesz, ez pedig építi a kapcsolataidat.
Beszéljetek róla

• Hogyan viselkednek, milyen tulajdonságokkal bírnak az általad alázatosnak tartott emberek?
• Hogyan lehet megváltoztatni a gondolkodásmódodat más emberekről, úgy, hogy az egyezzen Jézus gondolataival?
• Mit jelent több megbecsülést adni másoknak, mint magadnak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.17.)

Hétfő...

Kedves Olvasóm!

Gyere, egy hangulatos kis romantikus zene (2014-es holland eurovíziós küldött) mellett pihenj meg nálam a hétfői forgatagban! Hoztam Neked egy csésze gőzölgő, illatozó kávét is! :)

https://www.youtube.com/watch?v=Rp-bIIO6xOk 

 

Boldogság

Szomorú vagyok, fáj a lelkem. De nem akarom megadni magam ennek az érzésnek, mert tudom, hogy a dolgok mögött a sátán ügyködik, pontosan azért, hogy kedvünket szegje, és ezt nem engedem meg neki! Ami miatt mégis leírtam ezt az az, hogy lássátok, hogy a lelkészek sem mindig felhőtlenül vidámak. De lehetünk ilyenkor is erősek és boldogok. Mert a boldogság nem pillanatnyi érzés, nem felborítható állapot. A boldogság mélyen a szívünkbe fészkelte magát akkor, amikor igent mondtunk Isten szeretetére. És ha ez a szeretet eltölt minket, akkor történhet bármi, vergődhet és dobálózhat a sátán, elszomorodunk ugyan, mert emberek vagyunk, fáj a lelkünk, de a tudat, hogy Isten szeretete és kegyelme körülvesz bennünket, sőt, átjár bennünket, igazi, el nem múló boldogságot ad. 

És ha még az alábbi képeket is megnézzük (amiket a pinteresten találtam), nem csak belül leszünk boldogok, de az arcunkra is vidámság költözik :) 

Élménydús időszak

Hjaj, annyi minden történik velünk, hogy nem győzöm feldolgozni az eseményeket. Esküvő, koncert, kirándulás, anyák napja, ballagás, szolgálatok itthon és másutt, látogatások, készülődések, áldott alkalmak zöme...
Az az időszak, amikor olyan gyorsan pörögnek a filmkockák, hogy nem győzöl pislogni. Az az időszak, ami bár szinte minden pillanatában Istenről szól, és Istenhez köt, hiszen minden Rá mutat, de Vele mégis alig tudsz időt, minőségi időt tölteni. És meg is van az eredménye ennek: valamelyik reggel arra ébredtem, hogy olyan végtelenül nagyon fáradt vagyok. Egy szó szerint ördögi kör ez, amikor nem tudsz reggel korábban felkelni, hogy elcsendesedj, mert fáradt vagy, de azért vagy egyre fáradtabb, mert nem tudsz reggel elcsendesedni.
De milyen jó az, hogy még a szervezetünk is képes jelezni Isten hiányát, és ezeknek a jelzéseknek a hatására észbe tudsz kapni, és tudsz változtatni. És tudjuk azt mondani magunknak, hogy akárhogy is, de álljunk meg egy kicsit - mert örüljünk, ha mi mondhatjuk ezt magunknak, és nem valami rossz történik, ami megállít minket.
Pünkösdöt hagytuk most magunk mögött, ami olyan nagyon szép volt nekem. Sikerült lelkileg úgy ráhangolódni, ahogy nem is reméltem, hiszen ugye fenyeget bennünket az az veszély, hogy elrohan az ünnep mellettünk, illetve mi mellette...  De most olyan szépen lezajlottak az áldott, szép kis alkalmaink, a konfirmandusok olyan ügyesek, kedvesek, szépek voltak, kis bátor hitvallóim, hogy öröm volt rájuk nézni, hallgatni őket. Igazán úgy éreztem most, hogy fel tudtam töltődni. Milyen szomorú, hogy ezt ilyen ritkán tudjuk megtapasztalni. Pedig a Szentlélek mindig a rendelkezésünkre áll. Nem csak nagy ünnepeken kapjuk. Csak mi hajlamosak vagyunk sokszor nem észrevenni a jelenlétét az életünkben.
Ne sajnáljuk magunktól az Istennel töltött időt! Szükségünk van Rá!