Pihenés

A jó Isten megteremtette a Földet, majd megpihent. Ezzel, mintegy példát mutatva arra, hogy az embernek is hasonlóképpen kellene berendezkednie ebben a földi életben - szorgos munka, majd jól megérdemelt pihenés. (Nem véletlenül van utalás erre a Tízparancsolat 2 Mózes 20-beli változatában sem.) Mégis, milyenek vagyunk... lótunk-futunk, bármit képesek vagyunk megtenni, hogy a munkahelyeink megmaradjanak, az erőnk határait maximálisan kifeszítjük, arról nem is beszélve, hogy azért tesszük mindezt, hogy a családunknak jobb legyen, közben pedig sokszor épp a család az, ami megsínyli ezt a végeláthatatlan hajszát, legtöbbször pedig az egészségünk az, amit kockára teszünk azzal, hogy örökösen hajtjuk magunkat, két végéről égetve a gyertyát... Ezt várja tőlünk Isten? Nem. Tudunk ellene tenni? Sokan sajnos nem... Épp a fent említett okból kifolyólag, miszerint a nehezen megszerzett, még nehezebben megtartható munkahely megmaradjon, a család ne haljon éhen, ne váljon földönfutóvá, a gyerekek úgy nőhessenek fel, hogy a szülők becsülete megmarad, s ezt látva ők is a becsületes, munkás életre törekedő felnőttekké váljanak.
Hogy miért, hogyan jutott ez most eszembe? Az elmúlt pár hónapban nálunk sem volt megállás. Nem voltak szabad hétvégék. Igaz, a vasárnapokat mindig megszenteljük, hiszen mi tartjuk az Istentiszteleteket... :) De ezen felül nem tudtuk megadni magunknak azt, ami ahhoz kell, hogy egyik hetet a másik után újult erővel kezdjünk. Ez persze mindenre hatással van, legfőképpen a türelmünkre. Ezért gondoltunk egy merészet, és erre a két napra kivontuk magunkat a forgalomból. És most, hogy a nap fő programja a feltöltődés, elgondolkodtam azon, hogy meddig lehetne ezt csinálni... Meddig bírja vajon az ember a megállás, a pihenés nélküli munkát? Akár fizikai, akár szellemi értelemben. Arról tanultunk, hogy mennyi ideig lehet kibírni alvás nélkül, de vajon pihenés nélkül? Nyilván emberfüggő a dolog. De abban egészen biztos vagyok, hogy nem véletlen a példa, amit elénk adott Isten - 6 nap munka + 1 nap pihenés. Ne gondoljuk azt, hogy korlátlan az erőnk, és végtelen a teherbírásunk! Szeressük a családunkat és magunkat annyira, hogy nem vonjuk meg magunkat tőlük, sem rövid, sem hosszú távon! Bölcs Édesanyám sokszor használt bibliai idézete: "Isten majd mindent kiparancsol!" S ez így is van! Igenis álljunk meg néha, és töltsük fel magunkat minden testileg, mind lelkileg! Máskülönben nem fog menni... Hosszú távon semmi képen...

Buzdítok mindenkit a legalább alkalmankénti aktív vagy passzív pihenésre! :)

Az alábbi kép pedig szerintem jópofa, bár pici hiba van benne (embert nem vasárnap teremtette Isten), de sebaj! A dínó azért befigyel :))

Kellemes pihenést! :)