Nagypénteki imádság

„És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!  És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.”

(Máté 27,29-30)

 

Mennyei Atyám, a szavak a nagypénteki úton jelentéktelenek. Ezért nem merem imádságomban szavakba foglalni hálámat s mindazt, amit most érzek. Megrendítő, amit értünk tettél, ó, Úr Jézus! Hagytad, hogy megkötözzenek és megcsúfoljanak, hagytad, hogy arcodra köpjenek és köntösödre sorsot vessenek. Minden gyalázatot vállaltál értünk és helyettünk.

A jeruzsálemi asszonyok legalább szeretni tudtak téged a golgotai úton, és siratni tudtak téged a szeretet könnyeivel; mi még ezt sem tudjuk megtenni ma érted, de imádságunkban, íme, itt vagyunk kereszted körül és hallgatjuk a kegyelem szavát, amit a kereszten értünk mondtál: „Atyám, bocsáss meg nekik.” Nekünk.

            Drága Urunk, tudjuk, hogy nem érdemeljük meg ezt a gyötrelmes szenvedést, de azt is tudjuk, hogy a golgotai kereszten a legnagyobb amnesztiát hirdetted ki a világ felett, s tudjuk, hogy nekünk ezt a véren szerzett bocsánatot egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk. Segíts, Urunk, hogy ne a magunk keresztjére figyeljünk s ne arról beszéljünk, hanem csak a tiédre tekintsünk, ami beleépül minden golgotás szívébe, mely kegyelemre szomjúhozik, legyen az akár egy nép, akár egyetlen ember árva szíve.

            A te kereszted, Urunk, véres a gyűlölet-katonák kardjától, de a te kereszted, Urunk, mégis csillogó fehér attól a legáldottabb tisztaságtól, ami belőled árad, ó, Isten szelíd báránya. Odahajtjuk döbbent homlokunkat keresztedhez, s csendben elfogadjuk ezt a csodát: irgalmad, kegyelmed és szereteted csodáját.

            Mindezt neked köszönjük szent Istenünk, töviskoronás Krisztusunk áldott mennyei Atyja. Tiéd a dicséret és a dicsőség mindörökké!

Ámen

(Csiha Kálmánné: KIÁLTOTTAM, MEGHALLGATTÁL… Zsolt 138,3

 Asszonyok imádságoskönyve

Kiadó: Erdélyi Református Egyházkerület,

Kolozsvár, 2002)