Pünkösdi imádság

„Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló, ha elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.”
(János 16,7)

 

Áldott Istenünk, sokszor azonosultunk életünk során Jézus tanítványaival, akik mennybemenetele után árvák és elhagyatottak maradtak. Ebben az árvaságban ők is elbizonytalanodtak, megteltek félelemmel, mint a járni nem tudó béna, ha elveszik mankóit.
 Igaz szeretettel ígérted, Urunk: „nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok”. Csak olyan nehéz kivárni érkezésedet. A várakozásban megtelünk aggodalommal: mi lesz velünk nélküled?
 Köszönjük, hogy az első pünkösd alkalmával azzal örvendeztetted meg árva világodat és tanítványaidat, hogy Szentlelked által eljöttél hozzánk. Áldott légy, hogy az első pünkösd idején a kettős tüzes nyelvek látható formájában mutattad meg magad. Most e kettős tüzes nyelvek arra figyelmeztetnek, hogy szent akaratod szerint minden bűnt ki akarsz égetni lelkünkből, hogy Szentlelked tüzében megpróbáld életünket, mint az aranyat! Add, hogy térjünk hozzád!
 Arra kérünk, Urunk, hogy Szentlelked által légy jelen minden hajlékban és minden szívben! Hadd érezze meg mindenki, hogy nem hagytad el népedet és gyermekeidet.
 Szentlélek Isten, taníts meg szépen élni. Taníts meg igazán szeretni mennyei Atyánkat és drága Megváltónkat. Bátoríts, vigasztalj minket. Vezess egymáshoz. Vezess szolgálatra, miként az első keresztyének is elindultak széles e világra evangéliumodat prédikálni, betegeket gyógyítani, gyülekezeteket alapítani.
„Szentlélek, ó, jövel, maradj az Úr híveivel!
…
És te taníts szeretni minket;
Szentlélek, ó, jövel, jövel!” (ÉK 135)
Ámen

(Csiha Kálmánné:
KIÁLTOTTAM,
MEGHALLGATTÁL…
Zsolt 138,3
Asszonyok imádságoskönyve
Kiadó: Erdélyi Református Egyházkerület,
Kolozsvár, 2002)