20 év

Vasárnap hálát adtunk Tiszaderzsen. Az én drága Férjem ugyanis 20 éve szolgál, mint lelkész, a Református Egyházban, Isten szolgálatában.
Megköszöntük Istennek, hogy olyan sok mindenen átsegítette őt, hogy olyan buzgó, lelkes természetet kapott, amivel nem ismer lehetetlent, s hogy Isten állított olyan embereket az életébe, akik olyan hatással voltak rá, hogy dacára a kor ideológiai hatásainak, nem agronómus lett az "Új élet Kolhoz"-ban (Kárpátalján született, nőtt fel, s kezdte meg szolgálatait), hanem lelkipásztor, Isten "gazdaságában".
Tudjátok, olyan sokszor elgondolkodom azon, hogy miért érdemes szolgálni? Látva a Férjem életét, azt kell, hogy mondjam, hogy nem mindig tud még ő sem töretlenül lelkes lenni, pedig aki egy kicsit is ismeri, tudja róla, hogy milyen magával sodró lendületű, mennyire bele tudja magát vetni egy feladatba, egy küldetésbe, egy cél elérésébe. De olyan sok arculcsapás ér egy embert az élete, a szolgálata során. Annyi bántás és rossz akarat, még akkor is (vagy akkor még inkább?), ha az ember igyekszik tisztességgel, becsülettel, HITTEL végigmasírozni ezen a földi életen. Megéri akkor?

Jézus azt mondja:  "Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." (Máté 5,11-12) Hát ezért éri meg! Ezért érdemes! És ezért kell megmaradnunk Isten szolgálatában, még akkor is, ha sokszor úgy érezzük, szembe úszunk az árral! Mert ha hittel járjuk földi utunkat, és Krisztusra mutat az életünk, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy ember nem árthat nekünk, s hogy a jutalmunk bőséges lesz a mennyben.

Éppen ezért választottam a vasárnapi alkalom igéjéül ezt a bátorító üzenetet:

"A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok." (Róma 12,11)

Ez legyen mindannyiunk bátorítása, de legfőképpen a Tied, drága Férjem! Ne lankadj a buzgóságban! Maradj lelkes! Szolgáld az Urat! Még sok-sok évig!