"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jelenések könyve 2,10b)
Ma különleges Istentiszteletünk volt a tiszaszentimrei templomban,
ugyanis volt egy nem mindennapi vendégünk, a Tiszántúli Református
Egyházkerületben vándor útját járó, csodaszép, hatalmas, bőrkötéses
Biblia. De még nem is ez a legkülönlegesebb a mai napban, hanem az, hogy
pont azon a vasárnapon érkezett hozzánk, amikor a drága Férjem szívére
helyezett prédikációsorozatban, melyben a Lélek gyümölcsének terméseit
tanulmányozzuk, oda érkeztünk, hogy "hűség". Hát nem sokatmondó ez?
Sajnos olyan világban élünk, ahol lassan bolondnak nézik azt, aki
hűséget fogad egy barátnak vagy még inkább egy társnak, nemhogy egy
láthatatlan Istennek... Ehhez képest milyen a mi Istenünk? Hűséges. És
milyen az ő hűsége? Tökéletes. Számos helyen olvashatunk erről a
Bibliában. Isten hűsége rendíthetetlenül sziklaszilárd, szavát nem vonja
vissza, beteljesíti ígéreteit, és ráadásul még akkor is kitart
mellettünk, amikor mi olyan nagyon hűtlenek vagyunk Hozzá és a Neki vagy
Előtte tett ígéreteinkhez.
Éppen ezért, ha ebbe belegondolunk, és
meglátjuk azt, hogy Ő a mi csodálatos megtartó Istenünk, nem is
fogalmazódhat meg bennünk más, mint hogy mi is hűségesek akarunk lenni
Hozzá. Keresztelők alkalmával, amikor a keresztelendő fejére teszem a
kezem, és Isten áldását kérem rá, a fenti igét szoktam mondani: "Légy hű
mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jelenések könyve 2,10b)
És ezt nem azért teszem, hogy valami félelmetes, elérhetetlen célt
tűzzek ki eléjük, hanem pontosan azért, mert a hívő ember élete ilyen.
Hűségesek vagyunk Hozzá, mert tudjuk, hogy ez a legjobb, amit tehetünk.
Hűségre törekedni nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk, hanem azt,
hogy Isten jelenlétében élünk, teljesen és egyértelműen felvállaljuk,
hogy az Övéi vagyunk, és elkötelezzük magunkat mellette, mert egész
egyszerűen nem tehetünk mást, mivel ez az egyetlen célravezető járható
út a számunkra.
S hogy honnan tudjuk mindezt? Honnan lehetünk mi ebben
olyan biztosak? Hát onnan, hogy a mi hűséges Istenünk olyan Isten, aki
egykor megelégelte azt, hogy embereknek csak nagyon kevés százaléka
ismeri az Ő szent igéjét, és adott nekünk Luther Mártont és Kálvin
Jánost, Károli Gáspárt, és még sorolhatnánk a reformáció nagyjait,
akiken keresztül lehetővé tette, hogy a Bibliát olvashassa bárki, aki
szeretné. És így mi már abban a csodálatos helyzetben vagyunk, hogy nem
kell értetlenül állnunk a lelkészek beszédét hallgatva, hanem mi is
bármikor elő vehetjük drága szent könyvünket, belelapozhatunk,
felüdíthetjük lelkünket, bátorságot és bizonyságot meríthetünk belőle, a
mi Urunk szent igéjéből. Az, hogy ma itt volt velünk a vándor Biblia,
legyen egy jele a számunkra, hogy éppen aznap kaptuk meg vendégül,
amikor a soron következő tanításunk a hűség volt. Istenünk az Ő hozzánk,
gyermekeihez való hűségéről biztosít bennünket, minket pedig arra
buzdít, hogy ne egy feledésbe merülő fogalom legyen ez a mi életünkben,
hanem legyen tartalommal, igazi, isteni tartalommal megtöltött szó
számunkra a HŰSÉG.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése