“Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot
látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen
a fényre.” (Ravasz László)
Elolvasandó Igeszakasz:
Jézus a keresztfán (Mt 27,33-44; Mk 15,22-32; Jn 19,16-24)
“Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor
arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre
feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal
keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert
nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így
csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az
Isten választottja! Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet
vittek neki, és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg
magadat! Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel
írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
A megfeszített gonosztevők közül az egyik
így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket
is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te
is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó
büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt:
Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus
így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus halála (Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Jn 19,28-30)
Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap
elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor
Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én
lelkemet! És ezt mondva meghalt.
Amikor a százados látta, hogy mi
történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz
volt. És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor
látta a történteket, mellét verve tért haza. Jézus ismerősei pedig
mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva
szemlélték mindezt.”
Kedves Testvérek!
Végtelenül
fájdalmas, szomorú jelenet... Jézus, aki gyógyított, vigasztalt,
jóllakatott, életet adott, tanított... Jézus, aki bátorított, megvédett,
felvállalt, kiállt másokért, szeretett...
...ott van a keresztfán.
Kínok-kínját szenvedi el, testileg és lelkileg is meggyötörten. Latrok
között, megostorozva, ruháitól megfosztva, kigúnyolva, megvetve.
...ott van a keresztfán.
“A nép ott állt, és nézte.” A nép, amely pár napja még örvendezett:
“Hozsánna, hozsánna!” A nép, amely később így kiáltott: “Feszítsd meg!” A
nép most ott állt, és nézte. Nézte, ahogyan szenved, várva talán a
csodát, hiszen egyesek azt kiáltották, hogy ha valóban Ő az Isten Fia,
szálljon le a keresztről.
S Ő mit tesz? A fohászkodik értük.
“Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Szeretet... tudjuk mi, mit jelent ez a szó? Azt mondjuk, szeretjük a
társunkat, szeretjük a gyermekünket, szeretjük az unokánkat, a
barátainkat, a gyülekezetünk tagjait, és sorolhatnánk, hiszen oly’ sok
mindenkit szeretünk. De valóban szeretjük őket? És ennyiben ki is merül a
szeretetünk...? Vagy azokat is szeretjük, akik bántanak minket?
Életünket adnánk a szeretteinkért...? No, és az ellenségeinkért? Tudunk
imádkozni a szeretteinkért... no, de azokért, akik ártanak nekünk, akik
bajba sodornak bennünket, akik a vesztünket akarják...?
Milyen az igazi szeretet?
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Nagypénteken Isten megmutatta nekünk, mit jelent a szeretet. A végtelen, az igazi.
Jézus ma is gyógyít, vigasztal, jóllakat, életet ad, tanít... Jézus ma is bátorít, megvéd, felvállal, kiáll érted, szeret...
...és ott van a kereszten... miattunk... helyettünk... ÉRTÜNK.
Miért? Hogy Isten fényessége ránk ragyoghasson! 😇
Ámen
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, Istenünk!
Elképzelni sem tudjuk, mit érezhettél akkor, amikor láttad a Te
Egyetlenedet, ahogy szenved. Köszönjük a Te végtelen szeretetedet, s
hogy mi érdemtelenül részesei lehetünk.
Úr Jézus, köszönjük, hogy véghez vitted értünk, miattunk, helyettünk mindazt, amire ezekben a napokban emlékezünk!
Urunk, kérünk, segíts bennünket abban, hogy naponta megértsük,
meglássuk, megérezzük áldott jelenlétedet az életünkben, hogy ne legyen
hiábavaló a mi életünkben, az értünk hozott áldozat!
Istenünk, Szent Fiad nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. (Mt 6,9-13)
Nagypénteki csendességünkben énekeljük el 341. dicséretünk 1. és 3. verseit:
“Ó, Krisztusfő, te zúzott,
Te véres szenvedő,
Te
töviskoszorúzott,
Kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes,
csodás remek,
De most megcsúfolódtál:
Szent fő, köszöntelek!
Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam Reád;
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve
Itt állok én, szegény,
S kérlek, Lelked kegyelme
Sugározzék felém.”
https://youtu.be/7tVlDgFbcBE
Istenünk őrizzen mindannyiunkat!
Áldás, békesség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése