Napi kedvenc gondolat

Reggel olvastam egy jó kis gondolatot, amit - talán nem szó szerint így, de - Teréz anya mondott: "A keresztyének nem feltétlenül tudnak nagy dolgokat tenni, de tudnak kis dolgokat, nagy szeretettel." Ez annyira jó! Mert így kell élnünk! Tudnunk kell, hogy nem feltétlenül fogjuk megváltani a világot... De amit teszünk, szívvel, és szeretettel tegyük.
Olyan sokszor vagyunk szeretetlenek. Annyira kevés türelem van bennünk, és főleg azokkal szemben, akik a legfontosabbak nekünk. Mert azokra áldozzuk a figyelmünket, a türelmünket, akikkel valamilyen "üzleti" kapcsolatban vagyunk. Akik nem a hozzánk legközelebb állók, viszont meg kell felelnünk nekik, mert fontosnak tartjuk, hogy mit gondolnak rólunk. Beszédes a viselkedésünk, és azt szeretnénk, ha jó hírünk lenne az emberek között. Közben pedig azok, akik szeretnek, és elfogadnak bennünket úgy, ahogyan vagyunk, sokszor megsínylik azt, hogy pattanásig feszülnek az idegszálaink. Azt olvassuk a Bibliában (1Korinthus 13,1-13), hogy ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Akárhogyan viselkedünk, de ha nem a szeretet lángja lobog a szívünkben, csak olyanok vagyunk, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom...
Szeressünk! Legyen bennünk otthon a szeretet. Az igazi. Az Istentől jövő. És akkor tudunk türelemmel szólni azokhoz, akik epizódszereplői az életünknek, de ami még fontosabb, azokhoz is, akik a főbb szerepekben vannak.