Lánykérésem története

Az ember, ha nőből van, általában valami mesés, csodaszép lánykérésről ábrándozik. Olyanról, amit soha nem felejt el, olyanról, amire ha rágondol, könnybe lábad a szeme, amit büszkén mesél a barátnőinek, s amitől még az édesanyja könnye is kicsordul, mikor meghallja... Nekem ilyen lánykérésben volt részem, 2010. augusztus 20-án, Lillafüreden... Mesélem... :)
19-én érkeztünk meg Lillafüredre, a Palotába. Csodás épület, mesés látvány. A hegyekkel körülvett kastély, csupa-csupa muskátli, zöldeskéken csillogó víztükör a Hámori-tavon... Álom. 114-es szoba. Kiváló! Tiszta, kényelmes, hangulatos, szép. Vacsora bőséges, hogy választani sem tudsz. Majd egy hatalmas fürdés a hotel alatti wellness centrumban, gőzkamrával, finn szaunával, és úgy érzed, máris más ember lettél.

20-án délelőtt, némi "úszkálás" után masszázs várt ránk. A masszőr csendben átgyúrt, kellemes volt, szinte elaludtam. Majd az ötlet: "Menjünk csónakázni!" Menjünk! Ahogy odaértünk, Guszti és a "csónakos" között feltűnő cinkos mosoly... Kérdem: "Miért?" "Drágám, mindent a maga idejében!" És elindultunk a Hámori-tóra csónakázni. Az idő remek volt, a madarak csiripeltek, a víz csendesen viselt minket a hátán. És akkor, egyszercsak, Guszti letette az evezőket, és letérdelt elém a csónakban! Megfogta a kezem, és elmondta, hogy amikor mi megismerkedtünk, ő mindent sötétben látott, de Isten, mint egy csillagot az égre, úgy helyezett engem az ő életébe. Egy csillagként, akit ő csodál, akinek a fénye, ha rásüt, akkor ő nagyon boldog. És éppen ezért, elneveztetett rólam egy csillagot a Nemzetközi Csillagregisztrációs Központon keresztül, a Cassiopeia csillagképben, Csillagom Csipes Anikó néven. Azért ebben a csillagképben, mert ez egész évben látszik, a világ bármely pontjáról. Csak ámultam, és nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek (hogy ezzel az elcsépelt, de igaz hasonlattal jöjjek...). És mindezek után elhangzott a kérdés, A KÉRDÉS: "Leszel a feleségem?" Még most, ahogy leírom is könnyes lesz a szemem, olyan szép volt ez az egész, olyan csöpögős, olyan romantikus, mint egy film, amin sírunk, és csokit majszolunk a magányos estéken...

Ám a válasz nem az volt, hogy igen-igen-ezerszer is igen!!!... Hanem az, hogy: "hogyhogy elneveztettél rólam egy csillagot???!!!" :) Milyen is az ember... :) De miután Guszti elmagyarázta, hogy is működik ez, elsírtam magam, mert tudtam, hogy ő engem, Csipes Anikót igazán szeret, úgy, ahogyan vagyok, és nemhogy lehozott nekem egy csillagot, hanem felvitt engem a csillagok közé! :) És kimondtam: "Igen, leszek a feleséged!" Hjaaaaj... de szép is volt... :)

Ahogy kieveztünk a partra, a "csónakos" kérdően nézett Gusztira, aki mondta neki, hogy igent mondtam. Mire ő gratulált, és azt mondta, hogy akkor ez a csónakozás az ő ajándékuk volt nekünk, és legyünk nagyon boldogok :) Ez is olyan kedves és megható volt :) (A cinkos mosoly azért volt, mert Guszti előtte lefoglalt egy olyan csónakot, ami garantáltan nem borul fel, ha letérdel benne... :) )
Majd elmentünk romantikus filmet nézni, moziba, aztán áztattuk magunkat kicsit, majd élő cigányzenével színesített vacsorán vettünk részt.
Ma pedig jöttünk haza... Mintha mesevilágból tértünk volna vissza a való életbe... Csodaszép volt az egész, olyan, amire igazán emlékezni fogunk egész életünkben. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem azt, hogy egy ilyen filmbe illő, romantikus lánykérésben lehetett részem, azzal a férfival, akit nagyon szeretek!
Köszönöm, Drágám! :)