Izrael 2012.

Felfoghatatlan. Még mindig. Pedig már két hét is eltelt azóta, hogy ott voltunk...
Kalandos volt az indulásunk. Megérkezett az ígért ítéletidő, hóvihar, miegymás, így már szombat délután (02.04.) felmentünk Budapestre, hogy garantáltan odaérjünk vasárnap reggel 7:30-ra a "lisztferihegyre". Izgatottan vártuk a becsekkolást, hiszen fel lettünk készítve arra, hogy nagyon alapos kikérdezésben lesz részünk. Reméltük, hogy nem most fog kiderülni, hogy gyanús fejünk van :). De minden rendben volt. Picike késéssel, de elindultunk a nagy útra. Három és fél óra volt a repülőút. Ablak mellett ültem, így figyelhettem, hogyan érjük el Izraelt.
Egy 40 fokkal melegebb világba érkeztünk. Pálmafákkal, ragyogó napsütéssel fogadott bennünket a Szentföld.
Fredy, az idegenvezetőnk várt minket a Ben Gurion reptéren, Tel Avivban. Fredy egy kedves, mosolygós, svájci férfi, aki családjával él Haifa városában, és a Bet Shalom hotelt vezetik.
Haifán töltöttük a vasárnap estét, majd hajnalban indultunk vissza a reptérre, felvenni a cseh útitársakat. Velük együtt indultunk Eilatba, az ország legdélibb városába, mely a Vörös-tenger partján fekszik. Útközben megálltunk Ben Gurion sírjánál, aki az 1948. május 14-én létrejött Izrael állam első miniszterelnöke volt, egészen 1963-ig.
Majd az En Gedi forráshoz mentünk, amit először lentről csodáltunk meg, élveztük az elénk táruló csodás látványt. 

Itt azonban nem álltunk meg... A csehek elhatározták, hogy fel is másznak, mi pedig elhatároztuk, hogy ha ők így, hát mi is úgy :) S így Guszti és én is nekivágtunk ennek a meseszép hegyoldalnak.

Megérte :)
Ezután megnéztük a Timna Parkot, ami gyakorlatilag egy hatalmas kőrengeteg. Hatalmas vörös dombok. Rezet állítottak elő itt egykor. Őszintén, ez annyira nem fogott meg... :) Ám itt a kövek között van egy kis oázis, a Negev sivatag kellős közepén megtalálható az egykori szent sátor mása. Egy kedves amerikai fiú vezetett körbe bennünket.
Majd megérkeztünk Eilatba. A Rimonim Hotelben szálltunk meg, igazán szép, igényes volt. Meglehetősen fáradtak voltunk, hiszen az elmúlt két napban nem sokat aludtunk, viszont a szokottnál több hegyet másztunk... :) Így, miután megvacsoráztunk, kis magyar csapatunkkal elvonultunk a szálloda zsinagógájába, mi nők szigorúan az elfüggönyözött hátsó részben foglaltunk helyet, hálát adtunk Istennek, amiért megőrzött bennünket, és amiért ebben a csodában részesített bennünket, hogy Szent Földön járhatunk, és aludtunk egy jót.
Másnap újult erővel kezdtük a napot, elmentünk az obszervatóriumba, ahol mindenféle szépséges tengeri herkentyűt, például őt:  (Ficánka..? :) )

Vagy őt: 

Utána pedig egészen a Vörös-tenger alá lementünk, ahol mi voltunk akváriumban, és csodaszép korallos helyeket láttunk, amilyeneket természetfilmekben szoktunk - én legalább is eddig csak ott láttam :)

Guszti majdnem ott hagyta a fogát... vagy a fejét... :)

Megtudtuk, hogy Eilat valójában Sopron testvérvárosa... 

Majd beletapickoltunk a Vörös-tengerbe... Bár mi nem úsztuk meg száraz lábbal... Nem sikerülhet mindenkinek... :)

Na jó, nem teszek mindenről képet, mert az úgy nagyon hosszú lenne...
Szóval, miután eltöltöttünk egy napot a Vörös-tenger "tanulmányozásával", következő reggel útnak indultunk vissza Haifa-ra. Közben útba ejtettük Tel Aradot, Be'er Shebát. Ezek egykor lakott területek voltak, mára romokká, feltárásra váró, vagy épp feltárás alatt lévő kőkupacokká lettek.
Következő nap a boldogmondások hegyére mentünk el. Sajnos ma már nem úgy néz ki, mint akkor, amikor Jézus elmondta a Hegyi-beszédet. Egy templom épült a hegy tetejére, ami persze nagyon szép, de mégiscsak jobban esne az embernek, ha egy lankás hegyoldalt láthatnánk, ahol elképzelhetjük, hogy valamikor ott állt, vagy éppen ült Jézus, előtte pedig a sok-sok ember, gyerkőcökkel, hallgatva a csodát... De azért szép :)
Majd Tabghára mentünk, ami arról nevezetes, hogy Jézus ott várta a tanítványait sült hallal, a csodálatos halfogás után, a Genezáreti-tó partján.
Ezután Kapernaumba mentünk, ami szintén egy emlékváros ma már. De nagyon szépen feltárták az egykori épületeket. Itt található Péter háza, valamint néhány másik ház maradványa és egy zsinagóga is. Itt láttunk olyan kőedényeket, amilyenekben a vizet tárolták, amikből a vizet borrá változtatta Jézus.
Innen mentünk Ein Gevbe, ahol úgynevezett Péter-halat ettünk, majd tettünk egy kört egy hajóval a Genezáret-tavon. Szép napos időnk volt, nem tette próbára a hitünk az Úr :)
Voltunk a Jordán-folyónál, ahol láttunk bemerítkezőket.
Jártunk Akkóban, ahol nem olyan régen jöttek arra rá, hogy micsoda épületrendszer van a föld alatt, mégpedig úgy, hogy a jelenleg iskolának használt középkori épület padlója egy szép napon beszakadt egy gyermek alatt, és kiderült, hogy több méter magas boltívek, csodás nagy termek találhatók ott.
Láttunk karaván szerájt, amiről feltételezik, hogy hasonlóban születhetett meg az Úr Jézus.
Ezután elmentünk a Banias forráshoz, ami a Jordán egyik forrása (három forrása van). Ez a forrás azért érdekes, mert itt határozta el magát Jézus arra, hogy elérkezett az ideje annak, hogy betöltse a küldetését, lemenjen Jeruzsálembe...

Következő nap Názáretbe mentünk. Felkerestük azt a forrást, ami már Jézus idejében is ott csörgedezett, következésképp már Mária, és talán a kis Jézus is onnan hordhatta a vizet. Elmentünk abba a kápolnába, ami annak a zsinagógának az alapjaira épült, amelyben Jézus, mikor felnőttként visszament Názáretbe, olvasott, tanított, de miután rájöttek, hogy ő Józsefnek, az ácsnak a fia, elküldték - "senki sem lehet próféta a maga hazájában". Majd megnéztük azt a templomot, ami arra a helyre épült, ami valószínűleg Jézusék családi háza, vagyis barlangja volt, hiszen barlangszerű épület maradványait láthattuk a templom aljában.

Voltunk egy drúz faluban, ami igazából az ott élők miatt érdekes. A drúzok szír betelepültek, akik nagyon lojálisak, hadba is vonulnak, ha kell (kivéve a szírek ellen), de nagyon érdekes vallásuk van... Szerintük a Megváltó még nem született meg, hanem majd egy férfi fogja megszülni, de nem tudják, hogy mikor és ki, így minden férfi, de tényleg minden férfi furcsa buggyos nadrágot hord, hogy ha éppen megszületne a várt gyermek, legyen neki hely...
Jártunk az Aquaduktnál, Heródes nyári rezidenciáján, Bét Sheanban (ahol Saul testét kitűzték a várfalra), Jézus színeváltozásának hegyét is megnéztük, majd elhagytuk a haifai szállást, és elindultunk Jeruzsálembe.
Hát igen... Jeruzsálem...

Csodás élményekben volt itt részünk... Először megnéztük a Dominus Flevit-et. Ez a templom arra a helyre épült, ahol Jézus sírt Jeruzsálemért. Majd lementünk a Gecsemáné kertjébe. Számomra ez volt a legek-legje. Mármint ami a lelki élményeket illeti. Annyira semmihez sem hasonlítható érzés kerített hatalmába. Szinte összenyomott a kert, de mégis olyan nagyon közel éreztem magam Istenhez, Jézushoz. Van mellette egy templom, ahova bementünk, leültem, és csak sírtam... olyan nagyon megérintett. Jól kiimádkoztam magam.
A következő napon újra Jeruzsálem utcáin barangoltunk. Megnéztük a Juh-kaput, majd az Arany-kaput. Ez a kapu az, amelyen majd Jézus, amikor visszajön ítélni élőket és holtakat, be fog vonulni Jeruzsálembe.

Az arabok befalazták, és egy arab temetőt létesítettek elé, hogy ez ne történhessen meg. De azt tudjuk, hogy Istent emberek nem gátolhatják meg terve végrehajtásában...

Felkerestük a Bethesda tavat, ami igazából olyan lehetett, mint ma mondjuk egy három medencéből álló gyógyfürdő, csak kicsi medencékkel. Majd elindultunk a Via Dolorosa-n. Meglehetősen nehéz elvonatkoztatni a minden oldalról kiabáló, vásárlásra buzdító árusoktól elvonatkoztatni, és arra koncentrálni, hogy hol is vagyunk... ugyanis az egész Via Dolorosa egy arab bazársor. De azért szépen felmentünk a Golgotáig, ahol újra egy templom várt ránk. És persze rengeteg ember, akik azért tülekedtek, hogy megérintsék a követ, ahová állítólag letették Jézust, miután levették a keresztről, vagy azt, amelyik azon a helyen van, ahol állítólag egykor Jézus keresztje állt. Gusztinak sikerült igazán kizárni minden zavaró tényezőt, és őt itt érte el, ami engem egy nappal korábban, a Gecsemáné kertjében.
Ezek után még voltunk annál a háznál, ahol a pünkösdi események történtek, voltunk Dávid sírjának a vélt helyén, a Kakaskukorékolás templománál - ahová Jézust vitték, miután elfogták a Gecsemáné kertjében, ahol fogva tartották, és ahol Péter megtagadta Őt.
Majd a következő napot Qumránban, Masadán és a Holt-tengernél töltöttük.
Az utolsó előtti napon újra Jeruzsálemben sétálgattunk, voltunk a Siratófalnál, és abban a kertben, ahol Arimáthiai József sírboltja található, ahova Jézust fektették, miután meghalt a kereszten.
Ezen a helyen Úrvacsorát is vettünk, ami egy nagyon kedves, meghitt alkalom volt. Bár minden este volt részünk lelki alkalmakban is, hiszen a vacsorák után megbeszéltük a napi élményeinket, énekeltünk, imádkoztunk, igét olvastunk... Töltődtünk.
Végül a Yad Vashem holokauszt emlékmúzeumba mentünk el, ami nagyon megrázó volt - stílusában a mi Terror Háza múzeumunkhoz tudnám hasonlítani.
A cseh testvéreink már csütörtök hajnalban elindultak haza, mi csak este repültünk, így a csütörtök még megmaradt nekünk egy kis laza bóklászásnak Jeruzsálemben. És ezen az utolsó, tizenkettedik napon csodás meglepetésben részesített bennünket Isten. :) Ahogy ott sétálgattunk, egyszercsak a Via Dolorosa mellett lévő egyetlen protestáns templomban találtuk magunkat, ahova az orgonaszó csábított be, s ahol épp Bibliaóra kezdődött. A lelkész pedig miről beszélt? A 121. zsoltárról, amiben azt olvashatjuk, hogy ",,,megáldom a te ki és bemeneteledet..." Ennél szebb áldást a hazafelé vezető utunkra nem is kaphattunk volna :)

Mindent összevetve, csodálatos 12 napban volt részünk, testi-lelki feltöltődéssel, békességgel, elfogadással, szeretettel és a jó Isten áldásával. Hálás vagyok, hogy részem lehetett ebben... ebben, amire soha, még álmaimban sem mertem gondolni. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek...

Hogy mik történnek az emberrel, egyetlen év leforgása alatt... de ez egy újabb bejegyzés lesz :)