Huszonkilenc

Beléptem az utolsó kettessel kezdődő életévembe...

Tegnap este elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen nekem soha nem voltak olyan gondolataim, hogy "harminc éves korom előtt el szeretném érni ezt, vagy azt". És mégis... annyi szépet és jót megéltem, megértem, annyi mindent ajándékozott nekem Isten, annyi élményben részesített, és annyi tapasztalattal gazdagított, hogy ha szerettem volna, sem tudtam volna ilyen szépen összeválogatni. Ha csak ezt az elmúlt egy évet nézem... mennyi minden történt. És nagy dolgok. Intézményfenntartó lelkész lettem, férjhez mentem, Franciaországban jártunk, intézményt bővítettünk, templomrenoválást kezdtünk, Izraelben jártunk... Hihetetlen... :) Azt hiszem, bizton állíthatom, hogy szeret az Isten. Mert az Isten szeretet. És jó ebben a szeretetben élni. Nem az ajándékok miatt. A "csendes" éveimben is szerettem ebben a szeretetben élni... Jó abban a tudatban eltölteni ezt a földi életet, hogy biztonságban vagyok, mert Rá bíztam az életemet, Ő irányítja a sorsomat. 

Persze, sok mindent szeretnék, sok mindent kérek Istentől a mindennapokban (még több báránykát a gyülekezetbe, stabilitást az intézménynek, nyugalmat a munkatársaknak, stb, stb...). De tudom, hogy ezeket a kéréseket meg is hallgatja, és amennyiben egyezik az Ő terveivel, teljesíti is. 

Mégis, ha kérnem kellene valamit, hogy harminc éves korom előtt még teljesüljön... egyértelmű, hogy mi a válasz. :) Hátha ebben is egyezik a tervünk Istennel :) De ha mégsem..., hát azt is elfogadjuk, és türelmesen, alázattal lépek majd az új évtizedbe... 

De addig még van 365 nap! ;)

És egy kis muzsika, hogy a lelkünknek nagyon jó legyen :)

http://www.youtube.com/watch?v=2aarRZwT7Gs&feature=related