Csodás volt ez a karácsonyi időszak is. Megvolt az első közös mézeskalács-sütésünk Gusztival, az első közös karácsonyfánk, az első együttöltött Szenteste, és még sorolhatnám az elsőket… Szép volt, és valóban áldott. Békés és meghitt, olyan, amire szívesen emlékszik vissza az ember.
A Szentesti Istentiszteleten megtapasztaltuk azt, hogy mekkora ereje van az imádságnak, és azt is, hogy a szolgálatnak van eredménye. Többen voltunk a templomban, mint eddig valaha, a gyerekek nagyon ügyesen szerepeltek, és olyan jó volt látni a kis idős néniknek az arcán azt a semmihez sem fogható boldog mosolyt :)
Most pedig már újra a szürke januári hétköznapokat éljük, de Isten és egymás jelenlétében így is találunk minden nap valami örömet és szépséget. :) Kívánom, hogy mindannyian ezt tapasztaljuk!
