Hűség

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jelenések könyve 2,10b)

Ma különleges Istentiszteletünk volt a tiszaszentimrei templomban, ugyanis volt egy nem mindennapi vendégünk, a Tiszántúli Református Egyházkerületben vándor útját járó, csodaszép, hatalmas, bőrkötéses Biblia. De még nem is ez a legkülönlegesebb a mai napban, hanem az, hogy pont azon a vasárnapon érkezett hozzánk, amikor a drága Férjem szívére helyezett prédikációsorozatban, melyben a Lélek gyümölcsének terméseit tanulmányozzuk, oda érkeztünk, hogy "hűség". Hát nem sokatmondó ez?
Sajnos olyan világban élünk, ahol lassan bolondnak nézik azt, aki hűséget fogad egy barátnak vagy még inkább egy társnak, nemhogy egy láthatatlan Istennek... Ehhez képest milyen a mi Istenünk? Hűséges. És milyen az ő hűsége? Tökéletes. Számos helyen olvashatunk erről a Bibliában. Isten hűsége rendíthetetlenül sziklaszilárd, szavát nem vonja vissza, beteljesíti ígéreteit, és ráadásul még akkor is kitart mellettünk, amikor mi olyan nagyon hűtlenek vagyunk Hozzá és a Neki vagy Előtte tett ígéreteinkhez.
Éppen ezért, ha ebbe belegondolunk, és meglátjuk azt, hogy Ő a mi csodálatos megtartó Istenünk, nem is fogalmazódhat meg bennünk más, mint hogy mi is hűségesek akarunk lenni Hozzá. Keresztelők alkalmával, amikor a keresztelendő fejére teszem a kezem, és Isten áldását kérem rá, a fenti igét szoktam mondani: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jelenések könyve 2,10b) És ezt nem azért teszem, hogy valami félelmetes, elérhetetlen célt tűzzek ki eléjük, hanem pontosan azért, mert a hívő ember élete ilyen. Hűségesek vagyunk Hozzá, mert tudjuk, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. Hűségre törekedni nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk, hanem azt, hogy Isten jelenlétében élünk, teljesen és egyértelműen felvállaljuk, hogy az Övéi vagyunk, és elkötelezzük magunkat mellette, mert egész egyszerűen nem tehetünk mást, mivel ez az egyetlen célravezető járható út a számunkra.
S hogy honnan tudjuk mindezt? Honnan lehetünk mi ebben olyan biztosak? Hát onnan, hogy a mi hűséges Istenünk olyan Isten, aki egykor megelégelte azt, hogy embereknek csak nagyon kevés százaléka ismeri az Ő szent igéjét, és adott nekünk Luther Mártont és Kálvin Jánost, Károli Gáspárt, és még sorolhatnánk a reformáció nagyjait, akiken keresztül lehetővé tette, hogy a Bibliát olvashassa bárki, aki szeretné. És így mi már abban a csodálatos helyzetben vagyunk, hogy nem kell értetlenül állnunk a lelkészek beszédét hallgatva, hanem mi is bármikor elő vehetjük drága szent könyvünket, belelapozhatunk, felüdíthetjük lelkünket, bátorságot és bizonyságot meríthetünk belőle, a mi Urunk szent igéjéből. Az, hogy ma itt volt velünk a vándor Biblia, legyen egy jele a számunkra, hogy éppen aznap kaptuk meg vendégül, amikor a soron következő tanításunk a hűség volt. Istenünk az Ő hozzánk, gyermekeihez való hűségéről biztosít bennünket, minket pedig arra buzdít, hogy ne egy feledésbe merülő fogalom legyen ez a mi életünkben, hanem legyen tartalommal, igazi, isteni tartalommal megtöltött szó számunkra a HŰSÉG.
Ámen