Babázunk

Gondolom, nem árulok el azzal meglepő információt, ha azt mondom: mostanság Abigél tölti ki a napjaimat, teljes egészében. :) Szépen átalakultak a mindennapok. Hozzászoktam a hajnali ébredéshez - korábban majd' belehaltam, ha korábban kellett kelnem a megszokottnál -, rájöttem, hogy reggel 6-kor járni vásárolni több szempontból is jobb (hűvös van, kevesen vannak, még meleg a péksüti...). Megtanultam értékelni a perceket - pl. hihetetlen gyorsan képes vagyok a mosógépbe betenni, abból kiszedni a ruhát. Megtanultam úgy főzni, hogy közben stand-up komikusként és/vagy énekesként a gyermekemet szórakoztatom. És még sorolhatnám, mi minden változott körülöttem.
Ám ez mind semmi ahhoz képest, ahogy ez a kicsi élet változik napról-napra. Olyan csodálatos figyelemmel kísérni, ahogy nyiladozik a kis értelme, ahogy egyre tisztább a tekintete, ahogy egyre figyelmesebb, barátságosabb, ragaszkodóbb, kedvesebb, türelmesebb (kivéve, ha kajaidő van). Kis manócskánk nagyon erős, két hónapos létére, de már egy pár hete folyamatosan, gyönyörűen könyököl, ha hason fekszik, nézelődik, vigyorog a körülötte lévő játékokra, "beszélget" velünk, ha jön valaki hozzánk, "elmeséli" a vendégeknek, hogy mi újság. :) Szépen fejlődik - közel két kilót gyarapodott a két hónap alatt, és majdnem 10 centit nőtt. Édes kis hurkái vannak a combocskáin - Édesapja szerint olyan, mint egy kis Michelin baba. :) Neki is van jó és rossz napja. Van, mikor nincs kedve dolgokhoz, van, mikor még a pelenkázó melletti falra általam felragasztgatott pillangóknak is vigyorog és gőgicsél. Egy kész kis egyéniség már most. 
És továbbra sem telik úgy el nap, hogy ne adnék hálát könnyeket potyogtatva a jó Istennek, ezért a kis csodáért...