Ó, igen... tudom, tudom... régen írtam. Nem is mentegetőzök. Tudjátok Ti, hogy miért... Hát persze, hogy Abigél miatt :) Kis mazsola, teljesen lefoglal. Ha nem vele játszok/sétálok akkor pedig igyekszem mindenféle tűzoltó munkákat elvégezni itthon, vagy adminisztrálok - beindult a suli, és annyi gyerkőc jelentkezett hittanra, hogy csak nocsak! Hallelujah! :) -, vagy készülgetek, mert már pár szolgálatom is volt/lesz mostanában, vagy vendégeket fogadunk. Szóval nem unatkozom, ahogy eddig sem :)
Most épp alszik a kicsi Kincsem. Így megragadom a lehetőséget, hogy egy kicsit csacsogjak itt a blogon. Elmesélem, hogy nagyon szép nyarunk volt, bár ilyen gyorsan még nem telt el nyár, amire visszaemlékszem. Sok-sok szép élmény gazdagított minket. Voltunk picit nyaralni is. Gyulán töltöttünk négy csodás napot, sok sétával, pihenéssel, finom ételekkel, egymással feltöltekezve. Abigél úgy viselkedett, mint egy kis angyal, nagyon élvezte ő is, hogy csak mi hárman vagyunk, csak együtt, csak mi.

(Gyulán, séta közben)

És bizony, a keresztelő is megvolt, nagy örömünkre. Olyan édes kis tündérke volt akkor is Abigél. Amíg meg nem lett keresztelve, nézelődött, rágcsált, majd miután megkeresztelte Jóska bácsi, mint aki jól végezte dolgát, megnyugodott, és szépen elaludt, s végig aludta az Istentiszteletet. A nap hátralevő részében pedig mindenkire mosolygott, s egészen délután 6-ig fent volt, akkor "kiájult", és másnap reggel 6-ig egyfolytában aludt. :)

Most pedig már ősz van, amit nagyon-nagyon szeretek, hiszen ilyenkor már lehet korán behúzódni a kis odúnkba, meggyújtani egy-két illatos gyertyát, és hosszú estéket tölteni a szeretteinkkel. :) 

Szép hosszú őszt, sok áldást kívánok Neked, kedves olvasó!