Boldog időket élünk...

Az elmúlt pár napban sok negatív hatás ért. No, nem panaszként írom ezt, hiszen előfordul az ilyesmi, edzésben kell lenni. De elgondolkodtatott. Három napon belül annyi szeretetlenséggel, gonoszsággal, értelmetlen gánccsal találkoztam...
Ma, hogy kényszercsendességre vagyok ítélve (még mindig nincs hangom), volt időm eltöprengeni ezen-azon, s eszembe jutott a legutóbbi lelkésztestületi gyűlés áhítata, amikor is a lelkész kolléga a prédikációban elmondott egy kis történetet Jézusról és tanítványairól, ahogy áthaladtak egy városon, ahol minden nagyon békés volt. Ékes, szép rendben zajlott minden, az emberek nyugodtak voltak, s mikor ezt Jézus meglátta, elsírta magát. Aztán tovább mentek, s beértek egy városba, ahol minden a feje tetején állt, az emberek a fejüket fogva szaladgáltak, azt sem tudták, ki merre menjen, s mikor ezt meglátta Jézus, elégedetten elmosolyodott. A tanítványok értetlenül néztek rá, mire elmondta, hogy az előző városban az ördögfiaknak nem volt szükségük arra, hogy az embereket "kínozzák", mert lelkileg távol voltak Istentől, míg ebben a városban azért van ilyen felfordulás, mert az emberek szeretik az Istent, és ez borzasztóan zavarja a Sátánt, ezért mindent megtesz, hogy az életüket, kapcsolataikat, mindennapjaikat összezavarja....
Istennek hála, olyan sok minden beindult kis falvainkban. Igen, vannak nehézségeink, hiszen az Intézményünk anyagi gondokkal küzd, de emellett csodákat élünk meg. Az ovis hittanosainkkal már nem férünk be a foglalkoztató szobába, csak három csoportban, mert úgy megszaporodtak :), idén Pünkösdkor, ha minden igaz, legalább 20 ember fog konfirmáció fogadalmat tenni, s a csapat nagy része felnőtt. Lelki-Fröccseinken olyan szép kis bizonyságtételeket hallunk, hétről-hétre. És még sorolhatnám, milyen szép lelki élményekkel gazdagodunk itt, ezekben a közösségekben.
Így arra jutottam, hogy tulajdonképpen nem is csoda, hogy cibál minket az ördög, hiszen szeretjük az Istent... :) És nem csak hogy szeretjük, de még munkálkodunk is az Ő ügyében. S ha ezt így végiggondolom, azt érzem, jó ez az állapot, boldog állapot, minden keserűségével, fájdalmával együtt, mert tudhatjuk, hogy ha Jézus átsétál a falun, mosolyog.