Megkezdődött Advent. Külsőségekben és a
szívekben egyaránt. Elkezdtük díszíteni, szépíteni a Községünket, otthonainkat,
de ezzel egy időben azon vagyunk, hogy a szívünkbe is minél többet be tudjunk
engedni ennek az ünnepkörnek a hangulatából, az érzésekből, s abból, ami igazán
lényeges: a mindent átjáró isteni szeretetből. Nem mindig könnyű ez. Nem könnyű
akkor, amikor valaki az elmúlt karácsonykor még kedves szerettével együtt
ünnepelt, aki azonban az év során eltávozott az élők sorából… Nem könnyű akkor,
amikor egyre többen vannak körülöttünk, családjainkban, barátaink között, akik
napi anyagi gondokkal küzdenek, akiknek emiatt talán szomorkás, egyszerű,
különösebb csillogástól mentes lesz a karácsonyi otthona… Nem könnyű akkor sem,
amikor azt látjuk, hogy nem csak anyagilag, de erkölcsileg is egyre nagyobb
kilátástalanság vesz körül bennünket, s azt érezzük, hogy gyermekeink, a
következő, most felnövekvő generáció tagjai olyan tulajdonságokat szívnak
magukba, melyek még a társadalmi morál által sem kontrollálhatók. Eltévedtünk.
Eltévedt a világ. Ám ez nem új keletű probléma. Kétezer évvel ezelőtt hasonló
helyzetben éltek az emberek, még akkor is, ha körülményeik teljesen mások
voltak. Nem volt számítógép, internet, xbox, stb… nem volt tele ruhásszekrényük
és fagyasztóládájuk… nem volt közoktatás és szociális ellátórendszer… De voltak
kétes erkölcsű emberek, akik nagy hatással voltak másokra, voltak kiábrándult,
kétségbeesett családfők, és voltak olyanok, akik arra vágytak, hogy jöjjön
valaki, aki tud változást hozni ebbe a világba.
Ez a Valaki közel kétezer évvel ezelőtt
megszületett erre a földre, Betlehemben, egy istállóban, egy jászolban helyet
kapva. Így kellett lennie, és így történt. Miért? Azért, hogy felcsillanjon a
remény. Hogy ne maradjunk sötétségben, hogy megtaláljuk az utat a boldog
életre.
Sokan nem ismerték Őt fel akkor, mint
ahogy ma sem. Azt várták Istentől, hogy harcost küldjön, igazságosztót, aki
leigázza az elnyomókat. Ma nem ezt várják sokan? S Isten mit küldött?
Szeretetet. Békességet. Türelmet. Jóságot. Szelídséget. Elfogadást. Kegyelmet.
Miért nem elég ez az embernek? Mit akar többet? Miért akarunk többet? Jézus azt
mondja: „Keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind
ráadásul megadatnak nektek.” (Máté evangéliuma 6,33)
Az ünnep küszöbén állva, próbáljuk meg
közel engedni magunkhoz a karácsonyt, annak igazi tartalmával. Ne a
csillogásra, vagy annak hiányára tekintsünk. Ne a múltra, ne a jövőre.
Tekintsünk a jelenre. Azokra, akik most mellettünk vannak, akiket most
szerethetünk szívünk minden szeretetével. Arra, hogy Isten értünk is adta az Ő
szent Fiát, mert szeret bennünket.
„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”
(Lukács evangéliuma 2,14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése