Hogy miket csináltam? A szokásos szombati dolgokat, úgy mint takarítás, főzés, csak mostmár a karácsony előtti nagytakarítás jegyében a konyhát extrán kisikáltam.
Utána pedig fogtam magam, és nekiálltam mézeskalács-fenyőt sütni.
Az én bevált mézes receptem: 60 dkg liszt, 20 dkg méz (olvasztva), 20 dkg porcukor, 2 tojás, 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék, 3 tk. szódabikarbóna, csipet só. Legalább egy nappal a sütés előtt össze kell gyúrni, és hűvös helyen kell állni hagyni.
A gond csak a mázzal volt... Nem tudom, miért, de nem akart jó állagú lenni. Pedig friss volt a tojás. Mindenesetre, szépen díszíteni nem lehetett vele, ezért a csorgatós-fröcsögtetős megoldást választottam, amitől olyan lett a kis fenyő, mintha olvadozna rajta a hó. :) Nem lett rossz. De a fénykép nem akarta jól visszaadni, így nem mutatom meg - csak élőben, ha valaki meg szeretné nézni :)
Ebből az adagból nagyon szűkösen jönne ki két fa, ezért a maradékból inkább sok kis csillagot készítettem - dióval és mázzal vegyesen. Fincsi lett.
Délután pedig "dolgoztam". Holnapra készültem, az igehirdetésre, előkészítettem az Úr asztalát Adventre, és elkészítettem és sokszorosítottam az idei Karácsonyi gyertyalángot - a kis egy lapból álló karácsonyi "újságunkat".
Idén nem a hagyományos adventi koszorúnk lesz, hanem a Férjem legutóbbi erdélyi útján, a Gyülekezet számára vásárolt kerámia adventi gyertyatartós koszorú, aminek a színei pont passzolnak a Templomunk belső színeihez. Kicsi, egyszerű, de szép.
Az egész nap olyan kellemes volt, mert megvolt benne a munka öröme, ugyanakkor az elcsendesedés is.
De a legszebb pillanat talán mégis az volt, amikor tudatosult bennem, hogy ebben az évben több konfirmálónk, és csak eggyel kevesebb keresztelőnk volt, mint temetésünk. Azt mondjuk nem tudom, hogy mennyi katolikus illetve társadalmi temetés volt, de ilyen szép statisztikánk még nem volt, mióta itt vagyok. Istené legyen ezért a dicsőség! :)
Holnap Advent I. vasárnapja. Reménységünk szerint szép, áldott délelőttünk lesz, gyertyagyújtással a községi adventi koszorún és szeretetvendégséggel.
Urunk adja, hogy legyen ez az Advent egy olyan időszak, amikor a világ zaja és mocska nem zavarja meg, nem sározza be a fényt, ami felragyog hétről-hétre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése