Keresztszülők lettünk! :)

Még nem is osztottam meg Veletek azt a nagy örömünket, hogy keresztszülők lettünk. A nyári forgatag kicsit kizökkentett a valamennyire rendszeres blogolásból, és sok mindent, ami történt velünk, amit szívesen megosztanék, elnapoltam - ami a lejegyzését illeti. Talán apránként majd felkerülnek ide. De ami - számunkra - a legmeghatóbb esemény volt a közelmúltban, az nem más, mint hogy Kupai-Szabó Pannit a keresztvíz alá tarthattuk. :) Édes kis csöppség, gyermekkori - hogy Anne Shirley szavával éljek - kebelbarátnőm és kedves férje második kislánya. Engem még soha nem ért az a megható, egyben felemelő megtiszteltetés, hogy keresztanyukának kérjen meg valaki. Ez egy nagyon felelősségteljes dolog. Nekem nem adatott meg az, hogy a keresztszüleimmel szoros, lelki kapcsolatom legyen. Csak kérni tudom Istent, hogy mi tényleg hadd lehessünk olyan keresztszülők, amilyet Timiék elképzeltek Pannikának, teljesítve azt a fogadalmat, amit tettünk Isten és a gyülekezet színe előtt. :)