Szent állatságok

Olyan dolog történt velünk minap, ami igazán nem mindennapi. A cicánk, aki tele volt kiscicákkal, furcsán viselkedett napok óta. Állandóan jött volna be a templomba, alig tudtuk vasárnap is kint tartani, valamelyik nap pedig, ahogy beosont, fent kószált a karzaton. Azt gondoltuk, a templom egerét keresi... De nem! Pár napja nem jött vacsorázni, ami önmagában nem volt annyira szokatlan, előfordul, hogy később jön. De reggelizni sem jött, pedig már hatkor olyan keservesen szokott sírni, mintha napok óta nem kaptak volna enni. Aztán egyszer csak előjött lapos hassal. A garázsban kerestük a kis cicákat, mert ott szoktak a nagyok aludni. De nem ott voltak. Ugye már kitaláltad, kedves Olvasóm? :) Bizony, a templomban... A templomba fialt a mi cicusunk, az orgona mellé, egy jó, kis védett helyre. Mert a felfedezőútjai során kigondolta, hogy ott igazán biztonságban lesznek az ő kicsikéi. Csendes, békés, nyugodt hely. (Úgy tudott bemenni, hogy jó időben nyitva szokott lenni a templom napközben, hogy szellőzhessenek az ódon falak, és minden bizonnyal, még délután besurrant, mikor érezte, hogy jön az idő.)

Erről pedig eszébe jutott a Férjemnek az a kedves történet, amikor pár éve Advent idején, a templom előtt felállított betlehemesbe beköltözött egy kutyus, befészkelte magát a báránykák közé, s békésen elszenderedett. Az Istentiszteletre érkezők pedig örömmel látták, hogy élő szereplője is van a betlehemesnek. :) 

Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért választották ezek az állatkák ezeket a helyeket, mert meleg, csendes, nyugodt, stb. De mégis annyira kedves történetek ezek a szívünknek, hiszen mi is az Isten közelében érezzük leginkább biztonságban magunkat. És olyan jó azt látni, amikor az állatok is ösztönösen megérzik, hol a legjobb. Nekünk is hallgatni kell az ösztöneinkre, hiszen úgy vagyunk megalkotva, hogy Istenre vágyjon a lelkünk. Csak a világ zaja sokszor elvonja a figyelmünket. Ezek a kis "szent állatságok" erre kell, hogy figyelmeztessenek bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, lássunk, ne csak nézzünk, éljünk, ne csak létezzünk, mindezt pedig Isten közelében, mert úgy tudjuk ezt biztonságban megtenni. 

(A cicákat persze nem hagytuk a templomban, de kerestünk nekik egy hasonlóan nyugodt helyet. :) )