Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról
tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a
következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit akinek
nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután
egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek.
Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték
felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti
fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne
hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok
rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog amit tehetnek, ha minél hamarabb
megszabadulnak tőlük.
Milyen sokan cipelnek talán egy életen át
feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és
bűzt árasztva a környezetükben.
Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg.
Ez annyira jó! :) Köszönöm!
VálaszTörlésÉn hátizsákként írtam ezt a terhet! Olvasd el, ha gondolod.
Egy történet az én történetem, megbocsátásról és tulajdonképpen újrakezdésről, egy másik formában!
http://csippcsupp.blogspot.hu/
Még egyszer köszönöm!
Enci
Köszönöm! Örülök Neked! :)
TörlésÉn is olvastam és nagyon jó szemléltetés.
VálaszTörlésIgen!
TörlésÉn köszönöm, hogy benéztél! :)
VálaszTörlés