Kismamaság

Már 21 hetesek vagyunk! Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő... Alig több, mint 4 hónap, és itt lesz köztünk egy kis csöpp, reménység szerint nem túl sokat síró, édes kis lányka. :) Sokat mocorog, tegnap egész nap táncot járt bennem, ma inkább pihengetős napja van, néha felébred, jelzi, hogy minden ok, és visszaalszik. Jó helyen van, anyuci oltalmazó pocakjában.
Csodálatos dolog ez a várandósság. Néha, mivel hála Istennek nagyon jól vagyunk, és semmilyen panaszunk nincs, még csak derékfájás sem, annyira elkap a munka lendülete, hogy egész megfeledkezem magamról, és mikor eszembe jut, hogy hohó, vegyünk vissza egy picit, mert valaki bent nem biztos, hogy örülni fog, ha az anyukája túlzásba viszi a dolgokat... az olyan jó. Olyan jó érzés áldott állapotban lenni. És hála Istennek, hogy tényleg így is élhetem/élhetjük meg, áldásnak, és nem tehernek.
És persze azt is nagyon élvezem, hogy elmerülhetek a babaholmikban. :) Babaruhát nem kell vennünk, mert szorgos gyűjtögetésemnek köszönhetően talán több is van már, mint amennyi szükséges, viszont rengeteg minden van, amit be kell szerezni, mire megérkezik a picikénk, és olyan jó nézelődni. Persze ilyenkor arra is rádöbben az ember, hogy mennyire kihasználják az anyukáknak azt a vágyát, hogy mindent szeretnének megadni a gyermeküknek, és olyan hihetetlen árakkal találom szembe magam olykor, hogy leesik az állam. De a realitás talaján maradva is lehet szép és nem utolsó sorban hasznos dolgokra szert tenni.
Jó ez az időszak. Jó megtapasztalni a Férj és a család szeretetét, azt a szeretetet, ami átsegít a nyűgösebb időszakokon is. Mindeközben pedig jó újra hálát adni azért, hogy olyan Édesanyám van, aki nem akarja rám erőltetni a véleményét, viszont szívesen ad jó tanácsokat, amiknek minden bizonnyal jó hasznát fogom venni. Valamint azt, hogy olyan barátnőt adott nekem Isten, akit bármikor felhívhatok, nem megyek az agyára a kérdéseimmel, kétségeimmel... :)
Hála, hála, hála! Erre vágyom a második félidőben is :) És bízom abban, hogy Isten a tenyerén fog hordozni bennünket, hiszen Tőle kaptuk ezt a kis életet.