Feltöltődés

    Annyira szép hét van mögöttünk! Olyan élményben lehetett részem, amiben ritkán, de ami nagyon-nagyon kellett már a lelkemnek, és jól is esett. Hétfőtől péntekig miden nap hallhattam egy-egy csodás igehirdetést. Mérhetetlenül ki volt már tikkadva a lelkem, hiába próbálok minden nap elcsendesedni, hiába a napi igeolvasások, hiába vagyok lelkész... :) Nemrég egy kicsit összerogyott a lelkem. Semmi különös, csak a mindennapok... Még sírtam is, és szomorkodtam, hogy még az imáim sem olyanok, amilyennek kellene, hogy legyenek... "Már imádkozni sem tudok..."
   Ám Isten tudja, hogy mikor, mire van szükségünk. És engem most megajándékozott. Megajándékozott egy olyan héttel, amikor bőven volt alkalmam a Vele való találkozásra. És meg is történtek ezek a találkozások. Olyan ritka az (azt hiszem, minden ember nevében mondhatom ezt, remélem, nem csak én vagyok ilyen gyarló), amikor egy igehirdetés alatt egyetlen egyszer sem kalandozik el az ember gondolata, hanem végig figyelünk, és még maradandó üzenetet is tudunk magunkkal vinni, olyat, ami nem csak néhány percig marad velünk, bennünk... Én ezen a héten kaptam egy marékkal ebből. És olyan jó :) Úgy feltöltődött a lelkem. Igaz, ez kívülről nem hiszem, hogy látszik, sőt, ma reggel kifejezetten megrémültem magamtól, mikor a tükörbe néztem, annyira karikás volt a szemem... :) De ez annak (is) köszönhető, hogy tegnap este egy zsidókeresztyén zenei esten voltunk, és igencsak későn éjjel értünk haza. De ez mintha koronája lett volna a hétnek. Virtuóz muzsikusok kápráztattak el bennünket, igazi jó kis zsidó muzsikával.
Hálás vagyok! Jó ebben a kegyelemben élni! :)