Annyi minden motoszkál bennem... sok minden történt velünk, körülöttünk, ami miatt sokat morfondírozok. Újra és újra oda lyukadok ki, hogy elképeszt, mennyi indulat van az emberekben. És sajnos nem jó indulatok. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon kevés olyan emberrel találkozom, aki örömteljes történésekről számol be. Sokkal inkább arról, hogy ki, hogyan ártott ennek, vagy annak, és milyen szörnyű dolgokat tett. Pedig nem hiszem, hogy csak rossz dolgok történnek. Sőt, inkább úgy mondom, hogy nem hiszem, hogy jó dolgok nem történnek. Igenis történnek. Csak annyira beszürkültünk, hogy nem vagyunk képesek észrevenni. Vagy annyira nyilvánvalónak érezzük, hogy nem tartjuk említésre méltónak. Pedig olyan jó néha egy kicsit megállni, hátranézni, átgondolni, hálát adni, imádkozni, feltöltődni, és úgy továbbmenni. Ez olyan nehéz lenne? Nem hiszem.
Ahogy látom ezeket a facebookon terjedő hullámokat, hogy rakd ki a kedvenc igédet, versedet, zenédet, fényképedet, stb., arra gondoltam, hogy olyan jó lenne, ha a valós életben is elindítanánk egy ilyen hullámot, ami abból állna, hogy ha találkozol valakivel, aki megkérdezi tőled, hogy hogy vagy, annak el kellene mondanod valami jót, ami a napokban történt veled. Nem lenne jó? Szerintem igen.
Éppen ezért, én most elmesélem Neked, kedves erre járó, hogy ma csoda történt velünk! Gyülekezetünk régi parókia épületében, a felújítás, nyílászáró csere közben a munkásaink egy időkapszulát találtak! Egészen 1854-ből érkezett az üzenet, az akkori lelkész, Csíkos Sándor jóvoltából, aki szeretvén hivatását, ismervén az Isten szavát, meg kívánta őrizni a hívő utókornak az épület történetét.
Isten megajándékoz bennünket napról-napra szeretetével. Nyissuk ki a szemünket. Nyissuk meg a lelkünket Ő előtte.