Olyan hihetetlen...

... de mégis igaz, és való, hogy Abigél már fél éves. :) Tavaly ilyenkor drága Timi barátnémmal vásárolgattuk a mikulás-ruhát, amit "majd visel a gyermekem". Olyan távolinak tűnt akkor... Sőt, egyesek szemében butaságnak is talán, hiszen ő akkor még alig volt 15 hetes kis picurka a pocakomban. Aztán hipp-hopp, eltelt ez az egy év. És már viseli is az akkor vásárolt ruhát.

Drágaságom. Drágaságunk. :) És bár a mézeskalács sütésben még nem tud segíteni, a kis csillogó szemei, ahogy a már felaggatott fényfüzéreket nézi, a vágyakozás, hogy a kitett díszeket megkaparintsa, határozottan segítenek abban, hogy az ünnepi hangulat még inkább eluralkodjon rajtam.
Mert bizony, ma megkezdődött Advent. Újra. Egy olyan időszaka az évnek, ami bár hetekig tart, mégis pillanat alatt repül el, és azt vesszük észre, hogy a sok ünnepre hangoló program közben az idő, mint olyan, megszűnik létezni, vagy legalább is, egészen már számítás szerint telik. Szeretem. Szeretem ezt a pár hetet. Ki hangosan, ki csendesen, ki közösségben, ki magában, de mindannyian készülődünk. 
Persze a veszély fennáll. A veszélye annak, hogy a csilli-villi dekoráció, a fények, a színek, a hangok, az illatok elvonják a figyelmünket a lényegről. De ha ügyesek vagyunk, mindezt be tudjuk vonni a várakozásba, és a lelkünket ezekkel "feldíszítve" köszönthetjük Urunkat 2013 karácsonyán. Méltóképpen. Engedjük, hogy az az isteni szeretet, ami lehetővé tette egykor, hogy értünk földre jöjjön A GYERMEK, átjárjon bennünket. A szívünket, a lelkünket. És ne rekesszük ki az ünnepből az Ünnepeltet. Hiszen Jézus nélkül nem lenne karácsony sem. Nem lenne Advent sem. Nem várakozhatnánk. Örök sötétségben élnénk, remény nélkül, cél nélkül. De, mivel:

 

... ezért van világosság előttünk, s nem kell éjben járnunk. Örvendezzünk! Készülődjünk! S majd ünnepeljünk, de Jézussal! :)