"Jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." (Prédikátor könyve 7,14)
Van, amikor nem jó... Amikor beborul az ég, és hiába süt a Nap, úgy érezzük, olyanok vagyunk, mint az a mesefigura, akinek a feje fölött ott egy sötét felhőcske, ami elárasztja őt, csak őt, és tehetetlenül néz maga elé. Néha ilyenek vagyunk mi is.
Azt mondja a "Prédikátor", ilyenkor azt kell belátnunk, hogy ez is Istentől származik. Csak ez rosszul esik... Mert ilyen az ember. Azt képzeljük, hogy mindig, minden jó kellene, hogy legyen körülöttünk... De ha a Földön olyan csodálatos lenne az életünk, ugyan ki vágyna a Mennybe? :)
Az Ige azt mondja, hogy vannak jó és rossz napok. A jó napoknak örüljünk, élvezzük, éljük meg azokat! A rossz napok pedig szintén a földi élet velejárói, amiket szintén el kell fogadnunk, ugyanúgy, Isten kezéből.
"Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób könyve 2,10)
S végül, azt mondja az Ige: "... hogy az ember ne találja ki, mi következik." Isten nem játszadozik velünk! Egyszerűen csak nem tárja elénk a jövőnket. Én személy szerint ezt nem is bánom. Néha persze azt kívánjuk, bárcsak látnánk előre, mi fog történni. De bizonyára nem véletlen, hogy nem tehetjük.
Arra bíztat bennünket ez az Ige, hogy tegyük az életünket Isten kezébe. Tőle fogadjunk el minden napot olyannak, amilyen, és várjuk a következőt, ami akármilyen is lesz, ha lesz, az ajándék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése